2017. feb 11.

Hagyományok és innováció

írta: Kormos Rebeka
Hagyományok és innováció

A mi történetünk

2017. január 28. a Szomszédoló, közéleti magazin szerkesztője, Szentirmai Ágnes interjút készített velünk. A Pompás Napok csapat születéséről kérdezett minket. Akik válaszolnak: Kormos Rebeka, mesemondó és Zsótér Boglárka néptáncpedagógus.
Az interjú a vágatlan verziót igyekszik visszaadni.

10421396_1021199871239448_2620792250121725178_n.jpg

Bemutatkozás

Szentirmai Ágnes:
Játék, mese, tánc, kézműves tevékenységek. Népi hagyományok, melyek mindenkiben ott nyugszanak valahol, s ami ezekkel az módszerekkel bármikor előhívható, építhető.
A Pompás Napok foglalkozásain komplexen mozgatják meg a gyermekek képzeletét, készségterületeit a nagymozgásoktól egészen a finomotorikáig. 
A program megálmodóival, pedagógusaival beszélgetek.
Zsótér Boglárka:
Az én életemben 6 éves korom óta van jelen a néphagyomány, a néptánc. Ekkor kezdtem táncolni. Előtte nem volt jelen a néphagyomány a családban. Teljesen gyakorlatias oka volt, hogy miért kezdtem néptáncolni. Akkor volt szabad idő egy kis mozgásra, amikor épp néptánc óra volt. Így nem lettem balettos és nem lettem modern táncos. Ez volt a találkozás a néptánccal. Hamar beintegrálódott a család életébe a sok fellépés és foglalkozás. Édesanyám elkezdett viseletvarrással foglalkozni. Ez már több, mint 25 éve volt. Mostanra annyira az életünk részévé vált, hogy apukám is hímez. Jelenleg éppen kalocsai mellényen, kötényen dolgozik.
Sz. Á:
Rebeka nálad ez hogy kezdődött?
Kormos Rebeka:
Nálam vargabetűvel. Édesanyám óvónő. Nyugdíjazásáig pedagógusként dolgozott. Mindig szeretett volna hagyományos fazekassággal foglalkozni, amibe középkorúként volt alkalma belekezdeni. Én a szüleimnek egy késő gyermeke vagyok, így amikor cseperedtem, az anyukám már azt az életszakaszát élte, amikor a fazekasság és a népi kismesterségek szőtték át a mindennapjait. Alkalmam volt így tapasztalati úton magamba szívni a fortélyokat. A népdalokkal korábban is mélyen foglalkozott anyukám. Kiemelten a gyermekdalokkal, aminek jelentőségét az is mutatta, hogy Forrai Katalinnal is dolgoztak együtt. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek a gyerekkori tapasztalatokért, mert így ma szükség szerint tudom ezeket előhívni. Fiatalon egy multinacionális cégnél volt lehetőségem dolgozni, majd a mozgás, tánc szeretete arra ösztönzött, hogy egy sikeres tánciskola egyik alapítója lettem. Egy, a táncok köré szervezett alkalom volt az, amikor Bogival találkoztunk. Mind a kettőnk életében életforduló is volt ez az időszak, így nyitottan álltunk ahhoz az első, közös alkalomhoz, amiben nagyon is egymásra találtunk. Mind a ketten a tudásunk legjavát adtuk, amely alapja ma is a közös munkának.

11006472_443042469206683_4073011736443451586_n.jpg

Hagyomány és innováció

SZ.Á.:
Említettétek ezt a találkozót, ami alapja lett az együtt gondolkodásnak. Az elmúlt 5 év alatt nyilván kiforrott a kezdeményezés. Hogy építitek fel ma a programokat? Hogy kell elképzelni egy egy óvodásoknak, kisiskolásoknak vagy idősebbeknek szóló alkalmat?
K.R.:
Az elmúlt 5 évben szinte minden korosztállyal találkoztunk már. A foglalkozásaink mindig a játék, a mese és a tánc hármasára épülnek. A még anya ölében üldögélő kisbabáktól a felnőttekig ezt tartjuk szem előtt. A Kárpát-medence hagyományai adják a külső keretet, ezt mindig hangsúlyozzuk. Identitásunk fontos alapja, hogy a hagyományt nem régies, naftalin szagú formában akarjuk a programjaink résztvevőinek átadni, hanem a modern élet adta felületeken is.
Zs.B.:
A digitális technológia vívmányait is használjuk, hogy közelebb vigyük az érdeklődőkhöz hagyományainkat. Hiszünk abba, hogy szükséges a hagyományok integrálása. Azt tapasztaljuk, hogy van egy réteg, akik a hagyományokat a maguk eredeti, tiszta formájában igyekeznek megőrizni, ápolni. Mi is így vagyunk ezzel, de sokaknak szükségük van egyfajta átvezetésre.  Kell egy-két ugródeszka, hogy a mai modern életvitelt élő ember képes legyen befogadni a hagyományaink üzenetét. Első látásra ezek nagyon távol álló dolgok, de csak első ránézésre.
Sz. Á.:
Mondanátok erre példát? 
Zs.B.:
A legjobb példák erre az e-book formában megszerkesztett módszertani kiadványaink. Ennél egy szoftver segítségével, a digitális világban jártas kollégánk megrajzolja a királyi palotát, megszerkeszti a tartalmat, ami a példánál maradva, a népmeséről szól. Bővebben, a népmese, interaktív módon való feldolgozásáról szól. Gyakorlati tanácsokat ad a pedagógusnak, hogy miként tudja az adott mesét élményszerűen feldolgozni az osztályával, csoportjával. Ezt a tartalmat egy e-mailben kapja meg, amely könnyen kezelhetővé, akár megoszthatóvá teszi ezt a tudásanyagot. Enélkül úgy érezzük, hogy elszigetelten tudnánk csak dolgozni, és keveseket érnénk el. 
K.R.:
Tapasztaltunk szerint a mese nagyszerű műfaj, mert minden korosztályt megszólít. A mese jó hívószó is, mert az óvodákban még jelenlevő mese, az iskolás korosztálynál elmarad. A mesejáték, a több oldalú megerősítés eszközeivel valódi élményt okoz a résztvevőknek. A mozgások, tevékenységek beépítésével a gyerekek új tudásokat szívhatnak magukba. Kedvesek számunkra azok az alkalmak, amikor a mese vége lakodalom. A nagy létszámú csoportoknál kimondottan szeretjük ezt a zárást alkalmazni, mert kiderül, hogy akár 300 gyereket is tudunk úgy mozgatni, hogy az egyén képes az adott szituációban helyesen viselkedni. Mert a hagyományok eszközökké válnak a foglalkozásvezető kezében. Tehát nem csak tudást közvetít a hagyomány, hanem viselkedés mintát is. Ez áll kiadványaink fókuszában. 

1013778_490513251126271_2929317384684400933_n.jpg

Megerősíteni szeretnénk, a fejlesztés csak ráadás

Sz. Á.:
A gyerekek mennyire nyitottak ezekre a kezdeményezésekre? Mi fogja meg őket leginkább? Pótol-e valamiféle hiányt a ti programotok?
K.R.:
A felnőttektől indulnék, mert ők mindig megfogalmaznak egy kívánt célt. A pedagógusok, szülők igénylik, hogy kimondjuk, programjaink fejlesztő hatásúak. Természetes módon azok. Mégis fontos látni, hogy nekünk felnőtteknek az lenne a dolgunk, hogy az életre tanítsuk meg a gyerekeket, az életet mutassuk meg nekik. Ebben a legfontosabb, hogy megerősítsük őket azokban a tudásokban, amivel már rendelkeznek és ezekre építve hozzunk be új élményeket, tudásanyagot. Visszatérve a fejlesztés témájához, amikor mesét mondunk a gyerekek szöveges tartalmat fogadnak be, fantáziájuk beindul, saját asszociációik alapján alkotják meg belső elképzelésüket. Amikor a szöveg felhoz egy ismeretlen kifejezést, mint pl. a stelázsi, a mesélő - aki figyeli hallgatósága  reakcióit - kikérdez a meséből, hogy "Kinek van otthon stelázsija?". A mesehallgatók ilyenkor felszínre hozzák saját tudásanyagukat és ehhez teszünk hozzá a további nyelvi, és egyéb magyarázó, mintát adó tartalmakat. Így magától értetődően egy ilyen helyzetben, hogy egyszerre több területen is fejlesztetünk. Mi mégis a megerősítést hangsúlyozzuk. Pl. az hogy a gyermek tud egyensúlyozni, az nekünk számít és ezt igyekszünk megélni azzal, hogy kiemeljük minden lépés egyfajta egyensúlygyakorlat. A gyerekek rendkívül hálásak egy-egy ilyen helyzetben. Talán nem túlzást azt állítani, hogy az 5 év alatt még mindig sikerült a résztvevőket bevonnunk. A nagy létszámú produkcióknál különös figyelmet szentelünk a periférián mozgó gyerekek bevonására. Az idézőjeles rossz gyerekek legtöbbször a játék mestereink és ezek mindig csodás élményhez juttatják az egyéneket.
Zs. B.:
Hiányt annyiban tudunk pótolni, hogy a gyerekek természetes kíváncsiságára, igényeire építünk és ezt a belső motivációt igyekszünk a legsokrétűbben "használni". Ha egy játék magával ragadja őket, engedjük, hogy a saját képükre formálják. A terveinket felülbíráljuk és örülünk annak, hogy elmerülnek egy több száz éves játékba.
A mesék terén pedig azt tapasztaljuk, hogy minden kimondott szó, szófordulat hiánypótló. 

12088031_406659736197545_5866250536069100815_n.jpg

Tervezhető spontaneitás

Sz. Á.:
Az improvizáció érezhetően áthatja a munkátokat. Hogy épül fel egy alkalom?
Zs. B.:
Többféle programot is tartunk. Most az iskolai, óvodai foglalkozásokról fogok beszélni, amelyek azt jelentik, hogy mi házhoz megyünk az intézménybe, és ott egy 90 perces mesés-játékos-kézműveskedős lakalmat tartunk. Mindig előre, alaposan felkészülünk. A pedagógusok igényeit vesszük alapul, amelyek többnyire jeles napokhoz kötődnek, vagy az évszakok váltakozásához, pl. Pünkösd, Medárd napja. A kiinduló pontunk egy mese, amit Rebeka választja ki. Ehhez illesztem én a játékokat, dalokat, tevékenységeket. A táncot általában a lakodalom motívumával szoktuk beilleszteni. A spontaneitás jellemző ránk, de ezt is a sokrétű felkészülés teszi lehetővé. A játékoknál, kézműves feladatoknál kell figyelmet szentelnünk annak, hogy a gyerekeknek mihez van kedvük, erejük, türelmük. Van amikor gyors váltásra van szükség, vagy ahogy korábban említettem, az elmélyülés miatt le kell csípnünk a tervezett menetrendből úgy, hogy az eredeti célokat így is elérjük.
Az alkalmak elején kicsit átmozgatjuk a gyerekeket, majd leültetjük őket és Rebeka elkezdi a mesét. A mese során dalok, mondókák, mozgások, lehetőség szerint tevékenységek épülnek be, hogy a mozgás, a ritmus, az érzékszervi tapasztalás tovább mélyítse a gyerekek élményét. Ezt követően a témához kapcsolód tárgyalkotás következik. Ezek az új ismeretek gyakoroltatását szolgálják az életkori sajátosságokat szem előtt tartva. Majd a zárás egy körjátékkal kezdődő táncos foglalkozás. Mindennek intézményi keretek között általában bele kell férnie 90 percben. Azt azért el kell mondanom, hogy volt olyan amikor a mese önmagában több volt, mint egy óra és azt én is lélegzet visszatartva hallgattam végig. 
Sz.Á.:
Milyen mesékkel dolgoztok?
K.R.:
Magyar népmeséket mondunk a gyerekeknek, pontosabban a Kárpát-medence területén gyűjtött meseanyagból válogatunk. A közismert mesékből olyan változatot mondok, amely visszaadja a hagyományos mesemondás momentumait. Ezek a belekérdezés, a kikérdezés, mese a mesében jelenségei. A mese során a gyerekeknek szabadságuk van "belebeszélni" a mesemondásba, mert például nem ért egy kifejezést. Gyakorlott, meséhez szokott gyerekek még hitetlenkedésüknek is hangot adnak. Nagyon szeretem az ilyen helyzeteket. Bogival hazafelé egymás szavába vágva emlegetjük vissza a gyerekek reakcióit és azokat a képeket, amikor láthatóan a pedagógus is új tapasztalatokat szerez, az egyébként napi szinten rábízott gyerekekről, gondolkodásmódjukról.

unspecified.jpg

Egyedül nem megy!

Sz. Á.:
Kik segítenek benneteket?
K.R.: Az első merítési lehetőségünk a saját családjainkban, barátainkban rejlik. Szerencsések vagyunk, mert ők mindannyian a maguk területén nagy tapasztalattal rendelkeznek és ha elakadunk, hozzájuk bizalommal fordulni. Ilyen eset volt, amikor fonalat szerettünk volna használni egy meséhez, a kötélverés motívumát megjelenítve. Ebben Verbőcziné Erika sietett a segítségünkre. A sodráshoz egy olyan kivitelezési formát ajánlott, amit ő már több száz gyereknél sikeresen alkalmazott. A gyerekek itt párt alkotva 2 színes fonalat sorodnak ellentétes irányba, ami összeugrik a sodrás végeztével. Csodás mintázatot ad ez a technika. A gyerekeknek együtt kell működniük, a téri tájékozódást is gyakorolják, anyagismeretük, tapasztalásaik bővülnek. Egyszóval fejlesztjük őket egy ilyen egyszerű, filléres, a mese megfelelő pontján beépítette gyakorlattal. Ezt a feladatot Erikától kaptuk, mondjuk úgy, ajándékba. Van egy 3-4 fős csapatunk, akikre a kivitelezésben is számíthatunk, mint pl. a kézműves feladatok, vagy a mesejáték zenei kísérete. Ők olyan meseszerető felnőttek, akik a nagyobb mesejátékok alkalmával vonhatóak be, hogy megjelenítsék a női és férfi szerepeket, viselkedési mintákat. Ez elképzelhetetlen lenne háttér tudás, társterületek bevonása nélkül. 

15171071_709685299209064_501234568970496845_n.jpg

2017. évi tervek

Sz.Á.:
Munkátok főleg az óvodások és iskolások életét teszik pompássá, de az Ócsai Tájházban is sokszor találkozhatunk veletek. Mit terveztek 2017-re?
Zs. B.: 
Erre az évre több célt tűztünk ki magunknak. 2016-ban kezdtük el a blogunkat, a www.pompasnapok.blog.hu cím alatt. Itt minden héten új írással jelentkezünk. Ez mára egy nagyon látogatott oldal, így egyfajta felelősség is, hogy szerdai napon, mi úgy neveztük el "blogszerda", megosztható legyen egy új cikk. Tudásunk legjavát igyekszünk adni, közérthető nyelvezettel, élvezetes formában. 
Az intézmények meghívásai is keretezik az egész éves munkánkat.
Mindezek felett az idei nagy tervünk, hogy a módszertani képzésünk elkezdődhessen, akkreditált formában. Ennek indulását őszre tervezzük. A megvalósítás előszobájában vagyunk most, mert a képzés alapjául szolgáló könyv véglegesítésén dolgozunk és ezekben a hetekben kiadókkal tárgyalunk.
Sz. Á.:
Mondanátok részleteket a könyvről?
K.R.:
A képzés alapjául szolgáló szöveggyűjteményként tekintünk a kiadványra. Ez első hallásra kevésnek tűnhet, de másfél éve válogatjuk a meséket, dalokat, mondókákat, játékokat. Szerkezetét tervezzük és újratervezzük, mert fontosnak érezzük, hogy mi, hogy kerül ebbe a szöveggyűjteménybe. A tartalomnak ebben az esetben összhangban kell lennie azzal a metódussal, ahogy az alkalmaink felépülnek. Hangsúlyos számunkra, hogy a könyv könnyen használható legyen. Alapot adjon a gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek, kis és nagy csoportokra adaptálva a játék, a mese és tánc illetve mozgások egymásba építettségéével. Sok verzión keresztül most már konkrét formát öltött ez az anyag.
A terveink között szerepel még egy, az Ócsai Tájházhoz, a Turján természetvédelmi értékeihez kapcsolódó álmunk. Szeretnénk egy mesei alkalmat szervezni, ahol a kirándulás, túrázás, természetismeret és a mese forr eggyé. Ez igen nagy szervezést igénylő feladat, önmagunkban nem is leszünk képesek megvalósítani. Reméljük, hogy sokan fognak tudni közösséget vállalni ezzel az ötlettel. Sok társterületet szeretnénk bevonni a területet ismerő mezőőröktől, a madarászokig, de reményeink szerint lesznek velünk képzőművészek, zenészek és sok-sok lelkes mesemondó felnőtt. Mesealkalmaink mindig adott térben zajlottak eddig, most egy nagy területen képzeljük el ezt az alkalmat. Nekünk magunknak is tapasztalanunk kell ezt az új formát. Az idei első alkalom után egészen 2019-ig, Benedek Elek születésének 200. évfordulójáig szeretnénk ezt a mesetúrát fejleszteni. Abban bízunk, hogy sok-sok gyerekhez, családhoz eljut így a mese üzenete és a hagyományokban rejlő erő áthatja őket is.
Célunk, hogy a jövő generációinka az összes bennünk lévő tudást át tudjuk adni.

12112256_406660066197512_2247680094971126102_n.jpg

 

A rádióműsor a Magyar Katolikus Rádió archívumában hallgatható meg. Szentirmai Ágnes szerkesztőmunkáját dicséri a beszélgetés 1 órás nyersanyagának műsorba rendezése. A riport csodás hangulathoz a zenei szerkesztő, Keceli Zsuzsa járult hozzá. Munkájukat, figyelmüket ezúton is köszönjük!

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Szólj hozzá

játék gyerek mese szülő tánc iskola óvoda óvodás pedagógus mesemondó mesemondás iskolás táncpedagógus