Nem árulunk zsákbamacskát!

Náfrádi Anikó, mesefoglalkozás-vezetővel bővült a Pompás csapat.
Nagy öröm ez számunkra. Sokszor húzunk párhuzamot népmesék és az életünk történései között és ebben a helyzetben sem tudunk kitérni e közhelynek számító gondolat elől. A népmesékben is, és az életben is segítők szegődnek az ember mellé, Kevésbé banális, hogy jó, ha képesek vagyunk felismerni őket és csodás tudásukkal megfelelően bánni.
Anikót régebbről ismertük, bár akkoriban még egyikünk élete sem volt ennyire "mesés". A véletlen hozott ismét össze minket és kiderült, hogy különböző irányokból érkeztünk, de most mégis egy ösvényen járunk. Beszélgettünk, egyetértettünk, rácsodálkoztunk egymás fogalomalkotására, megosztottuk a tapasztalataink legjavát. Felsejlett bennünk, hogy "de jó volna együtt". 
Rövid riportunkban a legfontosabb kérdésekre ad Anikó választ. Fogadjátok szeretettel!

Mi indított el a "mesés" úton?

N.A.: Gyerekeim óvodájában egy nehézség feloldásához hívtak meseterapeutát segítségül, ekkor hallottam először arról, hogy ilyen létezik. Elkezdtem keresgetni, utánaolvasni, és az utam végül Boldizsár Ildikóhoz vezetett, akinek egy saját élményű mesecsoportjában tapasztalhattam meg először azt, hogy a népmesék mennyi bölcsességet és tudást őriznek az emberi életről és működésekről, és hogy ezt a népmesei tudást hogyan fordíthatjuk önmagunk mélyebb megismerésére. Itt kezdődött az én mesei utam.

Tapasztalatod szerint a gyerekek fogékonyak a népmesék világára?

N.A.: Egyénenként eltérő, de a kisgyermekek ideális esetben 8-9 éves korukig még benne élnek a mesei világban. Emiatt szólíthatóak meg olyan könnyen a népmesékkel, ezért azonosulnak olyan könnyen a mesei hősökkel, és ezért szeretik játékaikban is megeleveníteni a mesei képeket. Szülőként és a gyerekek nevelőiként abban látom a feladatunkat és felelősségünket, hogy minél tovább biztosítsuk a gyerekeknek azt a közeget és légkört, amiben meg tudják őrizni a belső képalkotó képességüket, a teremtő fantázia határtalan szárnyalását, és a szabad játékra való képességüket. 

Mit gondolsz, a népmeséknek van helyük a közoktatásban?

N.A.: Önmagában a mesehallgatás (ahol csak a saját belső képeire hagyatkozhat a gyermek) fejleszti a képzelőerőt, növeli a szókincset, segíti a fogalmazási készségek és a szövegértés fejlődését, ami mind elengedhetetlen feltétele a későbbi önálló olvasásnak, tanulásnak, majd pedig a kreatív, teremtő életnek. A tanulási nehézségek megelőzésének egyik igen jó eszköze lehet, ha minél több mesével ismertetjük meg a gyerekeket otthon és az óvodában, iskolában is. Ráadásul így nem didaktikusan, hanem élményszerűen, a gyermekek számára is befogadható módon adjuk át a kisgyermekeknek azt a tudásanyagot, amit életkoruknak megfelelően ismerniük kell a világmindenségről és az emberi életről.

Anikó rendszeresen tart, különböző helyszíneken alkotó-fejlesztő mesefoglalkozásokat, mesetáborokat kisgyerekeknek. Figyeljétek folyamatosan a blogot, itt hírül adjuk, hogy mikor és hol találkozhattok vele! Szülőknek és pedagógusoknak legközelebb Óbudán tart előadást Mesébe zárt kincsek címmel, arról mikor, milyen mesét és hogyan érdemes mesélni.

Május 10-12. pedagógus továbbképzésünkön is találkozhattok új tagunkkal és kérdezhettek tapasztalatiról különböző korosztályokkal folyó munkájáról.

Jövő héten is lesz BLOGSZERDA! Várunk vissza!

www.pompasnapok.hu

Facebook.com/Pompasnapok