"A külföldön élő gyerekek teljesen másfajta fejlődési utat járnak be a magyar nyelv és kultúra oldaláról, mint az otthonélő kortársaik. A mesék kiegészítik az oktatásukat, és sok esetben helyettesítik azokat az ingereket, benyomásokat és a nyelvi környezet hatásait, amelyek itt nem, vagy más nyelven érik őket."

Köszönjük Dóczi Ilonának, a Magyarra hangolva kitalálójának és működtetőjének, hogy megtisztelt minket válaszaival. Nagyra értékeljük a munkát, amelyet a külföldön élő magyarokért tesz. Egyik fő eszköze a mese, így találtunk egymásra... ebből is látszik, a mese összeköt. :)

Honnan jött az ötlet, hogy Élménymese Táborokat szervezz?

Az Élménymese Tábor a legfiatalabb ága a Magyarra Hangolva programnak. 2014 óta szervezek kiscsoportos magyar nyelvű táborokat is Brüsszelben, és ez idő alatt jóval több, mint száz gyerek vett részt a programjainkon. Közülük sokan visszatérő táborozók lettek, ezért folyamatosan új témákon törtem a fejemet, hogy a hűséges gyerkőcök is évről-évre megújuló tematikába kapcsolódhassanak be.

Mióta tartasz ilyen táborokat?

Magyar nyelvű táborokat 2014 óta, Élménymeséset 2015 óta, de emellett még nagyon sokféle program és maga az oktatás van a palettán.

Miért éppen a mese a központi elem?

A külföldön élő gyerekek teljesen másfajta fejlődési utat járnak be a magyar nyelv és kultúra oldaláról, mint az otthonélő kortársaik. A mesék kiegészítik az oktatásukat, és sok esetben helyettesítik azokat az ingereket, benyomásokat és a nyelvi környezet hatásait, amelyek itt nem, vagy más nyelven érik őket. Az eszközeinkkel - amelyek között a mesék és maga a mesélés csak az egyik, bár talán a legfontosabb - meg lehet őket szólítani, motiválni, és egyszerre érinteni meg a lelküket és az eszüket. A mesék nyelve különbözhet, de a struktúrájuk, tartalmuk, mondanivalójuk sok esetben univerzális, és egyben már ismerős is számukra - ami viszont biztonságot jelent. Ez egy kiegészítő, fejlesztő eszköz, ami a nyelvi tudás mellet a nyelvi és vizuális fantáziát is stimulálja, fejleszti, és remek keretet jelent a közösségépítő tanuláshoz is.

Mit jelent az élmény számodra és ezt hogyan jeleníted meg a táborok szervezése során?

Nekem a tanítás maga az élmény. Ilyenkor megszűnik a világ körülöttem, olyan, mintha egy nagy és jó burokban lennék a gyerekekkel együtt.

Mi a célod, küldetésed ezekkel a táborokkal?

Célom, hogy a gyerekek tapasztalják meg azt, hogy a magyar nyelv se nem nyűg, se nem ciki, hanem élmény is lehet, miközben megismerik azt az ősi tudást, ami többé vagy kevésbé, de bennük is ott van a magyar gyökereik által. Ezt a gyökeret pedig erősíteni lehet a népmesékkel. Hiszem, hogy ezek a történetek olyan mintákat adnak és követhető, követendő viselkedést mutatnak a külföldön élő gyerekeknek, amelyek növelik önbizalmukat és segítik őket a helyes út megtalálásában. Mindezek mellett sokat beszélünk és foglalkozunk, mondhatni dolgozunk a szóbeli kommunikáció mellett az érzelmi intelligencia fejlesztésén is.

Pontosan hogy kell elképzelni egy ilyen tábort? Mi a tematika? Kik jönnek el? Meddig tart?

A belgiumi iskolai szünetekben tartok magyar nyelvű táborokat, azaz 5-6 hetente. A nem mesés tematikájú táboraimhoz hasonlóan az Élménymese Tábor is egyhetes. Halványan felsejlenek emlékeimben azok a napközis táborok, ahol csak lődörgés és gyerekfelügyelet van – na, ez nem ilyen! Itt is van szabad játék, hisz akkor tudnak igazán megismerkedni egymással a gyerekek, de a program, amit egy-egy napra tervezek sűrű. Az 5-12 éves gyerekeket várom ide, ám az alsó korhatáron lévő gyerekek szüleivel külön is beszélgetek arról is, milyen a napi rutin a Magyarra Hangolva táborban. Még ha tanítványom is a gyerkőc, akkor is a szülő tudja eldönteni igazán, hogy bírni fogja-e gyermeke a napi programokat.

Mindenki legalább alapszinten érti a magyar nyelvet, mivel sokan nem teljesen magyar, hanem vegyes családokból érkeznek. Úgy értem, hogy a legalapvetőbb szavakat és mondatokat meg kell érteniük, hisz ekkor tud a csapat tagjává válni, ekkor érti meg a mesét is.

A délelőtti mesehallgatást játékokkal, beszélgetéssel folytatjuk, majd jön a tízórai. Mivel Brüsszelben vagyunk, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szinte bármikor eshet az eső, vagy egyszerűen csak átfordul a tavaszi időjárás télivé, vagy a nyári őszivé. Így aztán hiába tervezem én a szabadtéri játékot délutánra, ha épp zuhog az eső…. Ez a tábor mozgó programja: hol délelőtt, hol délután, esetleg kétszer is sorra kerül egy-egy nap folyamán.

A napnak elmaradhatatlan része a benti szabad játék is. A délutáni kreatív foglalkozás is mindig az aznapi meséhez kapcsolódik, annak a feldolgozását segíti. Ez az elegy megerősíti az önazonosságukat, önbizalmukat, és pozitív légkört teremtve összetartó, nyitott és dinamikus közösségé teszi a táborosokat.

Titkos vágyam volt, hogy a Belgiumban élő művészekkel, művész-tanárokkal is megismertessem a táborosokat. Ez 3 éve vált először valóra: azóta járt már nálunk zenész, illusztrátor és kísérletező kutató is a gyerekek nagy örömére.

Vendégeink jelenléte a nyelvi fejlesztés szempontjából is fontos. Másképp beszélnek, más szavakat használnak, mint én vagy a kollégáim. Ez pedig a beszédértését fejleszti minden egyes résztvevőnek. Annak is, aki jól beszél, annak is, aki még csak most ismerkedik a magyar nyelv szépségeivel.

Vannak-e és milyen a nehézségek egy-egy ilyen tábor megszervezése során?

Mint minden rendezvények, a táborszervezésnek is van egy forgatókönyve. Magyarországon is szerveztem gyerektáborokat 1990-es évek elejétől, így nem volt ismeretlen ez a feladat. Itt Brüsszelben, viszont nem ismertem annyi táborozásra alkalmas helyszínt, nem volt segítő csapatom, de azt tudtam, hogy azokat az élményeket és helyzeteket, amiket csak egy táborban lehet megszerezni, át akarom adni a tanítványaimnak. Így indultam el.

A legnagyobb nehézség az elején a megfelelő helyszín megtalálása volt, mostanra viszont már bevett helyünk van, kialakultak a szokásaink, és egyfajta hagyományaink is.

Milyen visszajelzéseket adnak a részvevők, illetve a szülők?

A gyerekek lelkesen vesznek részt ezekben a táborokban, és esténként hosszasan mesélnek otthon arról, milyen élményekben volt részük egész álló nap. Szóval, szeretik, és elámulnak, hogy így is lehet mesét hallgatni.

Én az élőszavas mesemondás híve vagyok, és így is mesélek a gyerekeknek. A népmesék esetében így válhatnak igazán a történet részévé. Mesemondáskor számomra is megszűnik a külső világ, csak a csendet, a tátott szájacskákat és a kerekre nyílt szemeket érzékelem.

Ennél a visszajelzésnél több nem is kell.

A nap fénypontja, amikor este fél hatkor még játszanak, beszélgetnek, báboznak a gyerekek, az anyukák vagy a nagyszülők pedig elképedve állnak az ajtóban: ritkán látnak ilyet.

Mit szeretsz a legjobban, ezekben a táborokban?

 Ajaj, ez nehéz kérdés, mert valójában mindent. Ha mégis ki kell választanom egyetlen dolgot, akkor az, amikor látom és érzem, hogy a tábor végére valódi közösség kovácsolódik az öt nappal azelőtt még egymásnak ismeretlen gyerekekből. Segítik egymás, megvédik a frissen szerzett barátjukat egy vitában, egymásnak mesélnek, átrendezik a termet, hogy előadhassák a saját meséjüket bábokkal vagy anélkül. A hét utolsó napján a szülőknek szervezett nyílt programon pedig bátran, magabiztosan és jókedvűen csevegnek egymással, verselnek, báboznak, és mesét dramatizálnak magyarul. Élmény nekik, a szülőknek és nekem is.

Szeretettel ajánljuk a Magyarra hangolva Facebook-oldalát is!

Jövő héten is lesz BLOGSZERDA! Várunk vissza!

www.pompasnapok.hu

Facebook.com/Pompasnapok