Egy kecskenyáj az erdőre járt legelni.

Történt egyszer, hogy alkonyattájt, amikor hazafelé ballagtak, az egyik öreg kecske igen elfáradt.
Hátrahagyták a többiek, s lassan beesteledett. Szegény kecske nem talált haza, s elbújt egy közeli barlangban.
Hanem mekkora volt az ijedelme, mikor egy oroszlánt pillantott meg odabent!
Dermedten állt egy pillanatig, aztán sebesen gondolkodni kezdett, mit is tehetne.
„Ha elfutok – gondolta magában –, csakhamar utolér az oroszlán. De ha összeszedem a bátorságomat, és szembenézek vele, talán megmenekülök.”
Ezért aztán nagy hetykén az oroszlán elébe állott, mintha félelemnek árnyéka sem érné a szívét. Az oroszlán ránézett, bámulta, sehogy sem értette, ez a kecske mitől ilyen bátor.
A többi kecske bezzeg messze elkerüli! Végül arra a gondolatra jutott, hogy nem is kecske ez, hanem valami ismeretlen, soha nem látott állat.
– Ki vagy te? – kérdezte udvariasan az oroszlán.
– A kecskék királynője! – válaszolt a kecske nagy büszkén. – Siva isten szolgája vagyok, s megfogadtam: száz tigrist, huszonöt elefántot és tíz oroszlánt falok fel a tiszteletére. A száz tigrissel meg a huszonöt elefánttal
végeztem is, és most keresem a tíz oroszlánt.
No, ez aztán alaposan meglepte az oroszlánt! Elhitte a kecskének,hogy csakugyan felfalná, kimászott hát a barlangból azzal, hogy a képét akarja megmosni a patakban.
Odakint szembetalálkozott a sakállal, s az nyomban látta, hogy ugyancsak ráijesztett valaki az állatok királyára. Megkérdezte, mi bántja. Az oroszlán elmesélte, hogy találkozott egy különös állattal, aki ugyan kecskére hasonlít, de nem lehet az, mert sokkal bátrabb.
Az agyafúrt sakálnak nem kellett több: tudta rögtön, hogy a különös állat nem más, csak egy ravasz, vén kecske. Mondta is az oroszlánnak, hogy ne veszítse el a fejét, mert csellel áltatja csak a gyenge, öreg állat,
hogy elkerülje félelmetes fogait.
– Gyere vissza a barlangba, s fald fel az orcátlant! – ajánlotta a sakál.
Megfogadta a tanácsot az oroszlán, s hazatért a sakállal.
A kecske tudta mindjárt, hogy a ravasz sakál árulta el. De még most sem veszítette el bátorságát.
Elébük ment, s méltóságteljesen így szólt a sakálhoz:
– Így teljesíted hát parancsomat? Elküldtelek, hogy hozz nekem tíz oroszlánt, te meg visszajössz egyetleneggyel! No, meg is nyúzlak a hanyagságodért!
Ahogy ezt hallja az oroszlán, gondolta menten, hogy őt árulta el a sakál, iszonyú haragjában nekiesett, és széttépte.
A kecske meg közben kisurrant a barlangból, s így meg is menekült az oroszlán karmai közül.

Ezt az indiai mesét Boldizsár Ildikótól hallottuk. Eképpen őriztük meg emlékezetünkbe, s adjuk azóta is szájról szájra. Egy kolléga kérésére került ide a gyűjteménybe, s e kérés mentén került begépelésbe a Mesekalauz útkeresőknek című kötetből. A 2016-ban megjelent könyv megéri a pénzét! Vegyétek meg, olvassátok és aztán mondjátok el minél több embernek - legyen az gyermek vagy felnőtt - a benne összegyűjtött meséket.

Forrás megjelölések: Életválságok meséi: Mesekalauz útkeresőknek. Boldizsár Ildikó. Magvető, 2017.
Rádhá és Krisna szerelme. Borbás Mária fordítása. Európa Könyvkiadó, 1964.

További mesék a Mesetárban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu