2019. aug 23.

A hófehér kavics

írta: Gombás Katalin
A hófehér kavics

Svájci mese. Fordította: Üveges Ferenc

Volt egyszer egy pásztorfiú, aki nap mint nap kecskéket és juhokat őrzött a hegyen. Közben úgy dalolt, mint a madár, és énekét az egész völgyben hallották.
Egy napon megszomjazott, és sokáig kutatott a legelőn víz után, míg végül egy magas fenyőfa tövében talált egy kis tavat. Lehajolt és mohón kortyolni kezdte a vizet. Miközben a tavacska fölé hajolt, meglátta a víztükörben, hogy egy madárfészek van a fenyőfán. Nem volt rest, egy mókus gyorsaságával kúszott föl a fára, s kutatta, kereste az ágakon azt a fészket, amelyet a vízben látott, de nyomát sem találta. Így hát dolgavégezetlenül újra leereszkedett a földre. Amikor leért, megint belenézett a vízbe, és megint egészen világosan látta a madárfészket. Egy pillanat alatt újra fönntermett a fán, de most sem találta a fészket. Harmadszor és negyedszer is ugyanígy járt. Végül eszébe jutott, hogy megszámolja a vízben, hány ág van a fészekig. Ahogy gondolta, úgy is tett. Fölmászott megint, és közben számolta az ágakat. Mikor aztán elérte a megfelelő ágat, kinyújtotta a kezét a fészek felé, és egyszerre csak egy fehér kavicsot tartott a kezében, aztán meglátta a fészket is. Ott volt az ág végén, nem is értette, miért nem vette észre eddig. A fehér kavics nagyon megtetszett neki, így hát zsebre vágta, és lemászott a fáról.

feher_kavicsok.jpg
Este, miközben hazafelé terelte a kecskéit és juhait, szokása szerint szívből, teli torokból énekelt. De mi történt? Mikor beért a faluba, az emberek szemüket-szájukat eltátották, mert igaz, hogy hallották a pásztorfiú énekét, de a fiút magát senki sem látta. Mikor aztán odaért a szülei háza elé, kiszaladt az apja, és azt kiabálta:
- Az istenért, mit csináltál, te fiú? Gyere be a szobába!
Apja, anyja nem tudták ijedtükben, mit tegyenek. A fiú meg nem tudta, hogy láthatatlan, míg csak az apja meg nem mondta neki.
- Csak nem valami boszorkányszombaton voltál? – kérdezte az apja.
- Nem én! – mondta a fiú, és beszámolt nekik a madárfészekről.
- Add elő gyorsan azt a kavicsot! – kiabált rá az apja meg az anyja.
Erre a fiú az apja kezébe adta a kavicsot, de mi történt?
- Uram, Jézus, papa, hová lettél? – kiáltották egyszerre a fiú és az anyja. Most ugyanis a fiú újra látható volt, helyette viszont az apja vált láthatatlanná.
Az apa úgy érezte, mintha egy békát tartana a kezében, így hát gyorsan ledobta az asztalra a kavicsot. De mi történt? Akkor meg az asztalt nem látták. Erre felugrott az apa, kitapogatta az asztalt, és szerencsére megtalálta a kavicsot. Szélsebesen kiugrott vele az ajtón, és bedobta a kútba. Hanem aztán lett erre odalent nagy villámlás és dörgés, mintha ég és föld össze akarna dőlni!
Mit adsz nekem, ha újra felhozom azt a kavicsot?

Forrás: Az óriás lelke - svájci népmesék (szerk.: Karig Sára-Üveges Ferenc, Európa könyvkiadó, 1986.)

További  meséket ajánljuk figyelmedbe a Mesetárból.

Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszertő felntteket.

Kövessetek minket facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Szólj hozzá

mesetár népmese A hófehér kavics svájci mese