2019. okt 25.

A kígyótestvérek

írta: Kormos Rebeka
A kígyótestvérek

Korpás László elmondása alapján jegyezte le Ortutay Gyula:

Egyszer vót, hol nem vót, vót egy özvegyasszony. Annak vót egy iskolába járó fia.

arany_karulya_1.jpg
Forrás: mutargy.com

Vót egy negyelős gyepűje madzagbul csinálva. Egy szombati nap kért az anyjától négy krajcárt irkára. Felment az oskolába, kieresztették játszani őket.befogott négy fiút lovacskázni. A többi pedig szaladgált utána. Amikor a templom háta megé értek, tanáltak egy kis kígyót, akit az ű barátjai agyon akartak  verni. Két fiúnak adta négyelős gyepűjét, és amit az anyjátul kapott , a négy krajcárt. Ott maradt, vigyázott a kígyóra, agyon ne verhessék a cimborájai. Amikor ketten maradtak a kígyóval, testvérnek szólította a kígyó.
- Miféle gyerek vagy, te testvér?
- Egy szegény asszony fia.
- Gyere velem, utazzunk az én apám házáho. Kígyó képében én átbúvom a várost, a város végibe várni foglak.
És találkoztak. A kígyó meghengergőzött, vált belőle egy aranyszőrű paripa. Letrgyepelt  és felvette a fiút a hátára.
Így utaztak. Tizenkét évesen voltak mindketten. Tizenhat éves korukba értek a rettenetes erdőbe, ahon a kígyónak lakott a szüleje. És egy rakottyabokorba elrejtette testvérét a kígyó. 
- Te pedig ember vagy, én pedig apámnak el fogom sorolni, hogy hányadik éves kounkaban fogadtuk egymást testvérnek. Maj csak akkor gyere be testvér, ah én híjlak. Az én apán tarjagos kígyó.
Minden elsorolt az apjának, hogy hogy került egy testvérje. Felete az apja:
- Miért nem hoztad el magaddal? Tudod, hogy gazdagok vagyunk, megjutalmaztuk vóna.
- Kivallom neked, hogy itt van, de ha behívom, el nem nyeld. Tudom, hogy én becses fiad vagyok mer tizenkét fiadból egyet sem tudtál felnevelni, én pedig mán huszadik éves vagyok, nem félek semmitől. De hát behívom a testvérem.
Amint a kígyó meglátta, azonnal elnyelte. A fia ordítva vágat magát földhöz. A kígyó torkára dugta az ujját, kiokádta. hétszerte külnb vót, mint addig.
Együtt barátkoztak. Több esztendő múlt a kígyó testvérje mondta a testvérjének a kígyónak:
- Haza szeretnéj menni szegény öreg anyámho.
Marasztotta, hogy:
- Ne menj! No, de hát ember vagy, nem bánom, ha elmensz is. Megmondjuk apámnak.
Meg is mondták. Ígért egy 14 ökrös szekerrel aranyat. De megtanított a kígyó testvérje: 
- Bármit ígér is, semmit se fogadj el, csak az almáriomon van egy szebbe való való aranyóra.
A kígyó mondta:
- Maradj amellett, amit én ígértem. Az arany óra mellet éhen halsz meg.
Nem tudott a vég kígyó mit tenni, addig-addig, igen nehezen, neki adta. Felöltöztették utazó ruhába. Felső ruhája egy szűr vót, akinek mind a két ujja be vót kötve.kevés utiköltséggel indult el. Elfogyott. Rágondolt a vén kígyó mondatára. Milyen igaz testvérem vót a fia. Hogy megcsalt.
Elfáradt. Éhen fekütt le egy árokpartjára. Bosszúságába kivette az aranyórát. Földhöz vágta, kiugrott belőle negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gardám?
- Adjatok valamit, mer elhalok éhen.
Olyan gazdag asztalat terült elibe, tizenketten is jóllakhattak vóna jóval, hát ű jóllakhatott. Ismét földhöz vágta a katulyát. Kiugrott belőle a negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gazdám?
- Nem tudnátok-e vitetni? Igen messzire való vagyok.
- Hogy szeretne menni? Úgy mint a szél, vagy mint a gondolat?
- hát én csak úgy mint a szél.
Feleik az óriások, jól tegye el a katulyát, hogy el ne vesszen.
Került egy forgószél, felvette a levegőbe. Nagyon bátran jött. megesmerte a város, szólt magába:
- Itthon vagyok, hogyha le tudnátok tenni.
S a templomdombon szállt le.
Elment az anyai házat felkeresni. Élt még az öreg anyja. Bement, köszönt. Az anyja így viszonozta:
- Isten hozta felséges királyfi.
- Igyekeztem én is. Nagyon éhes vagyok, azért is jöttem ide be, hogyha lenne szíves öreganyám, főzne egy kis galuskát.
- Felséges királyfi, nincs nekem semmim. Ezt a pendelyt varrom egy szomszéd asszonynak, az fog adni egy kis olajat, meg egy kis lisztet, de csak ha hazaviszem a pendelyt.
- Próbálkozzon, hátha vóna a kamrába valami ennivaló.
- Nincs ott semmi, csak a régi patkánytúrások. De elmegyek a szoszédasszonyho, hátha teljesiti az ígéretét.
nem adott semmit, maj csak ha a pendelyt hazaviszi. Míg az öreg anyja odajárt, addig a ház háta megett földhő vágta a katulyát. Kiugrott belőle a negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gazdám?
- Itt az anyám piszkos kamrája, rendezzétek fel és valami eleséget is rakjatok bele. Az udvarra  legalább egy kis fát is rendeljetek.
Megérkezett az öregasszony, a kapubul is látta, hogy egy kazal fa van az udvaron. Gondolta, hogy a nálamjött királyfi rendelte ezt. Bement. Ismét mondta a királyfi, hogy  főzzön egy kis galuskát.
- De nem kaptam hozzávalót.
Mondta a királyfi, menjen be a kamrába, hátha találna valamit.
- Inkább kinyitom én az ajtót.
Mikor az ajtót kinyitotta, olyan berakott kamra még tán a városukba se vót több. Többfélét is készített. Asztalra rakta. Meghívta a királyfit.
- Ha nem utálja, kívánságát teljesítettem.
Az asztalhoz ült a királyfi.
- Jöjjön öreganyám és egyen az asztalnál.
- Én csak így szoktam a padkán, ha  van mit.
- No de mégis, ne szégyeljen, csak gyöjjön. Tudakozódni is akarok öreganyámtul. Régen özvegyedik-e? Semmi gyerekei nincsenek?
- Dehoygnem kérem, vót egy fiam, aki tizenkét éves korában az iskolábul eltévedt. Mindenfelé kerestette a királyunk.Hát még idáig mindig nem tanátuk.
Megcsókolta kezét, magát.
- Én vagyok a fia, öreganyám. Azt kérdem anyámtul, a mi királyunknak jánya, Erzsike, aki velem járt az iskolába, nálam persze fiatalabb vót vagy két évvel, jány-e méh, vagy asszony mán?
Mondta az anyja:
- Hát még jány.
- Felöltöztetem anyámat jó ruhába s menjen el a királynál, magyarázza meg neki, hogy a az elveszett fia meg került. Azért küldött ide, felségednek jányát feleségül akarná elvenni.
Feleli az anyja:
- Bátortalan vagyok, fiam.
- Legye bátorságod. A mi királyunk népszerű. örülni fog rajta, hogy én megkerültem. De Erzsike még jobban fog örülni, ha meghallja, hogy én megvagyok.
Be is ment, beköszönt a vénasszony a királynál. Elmondta, hogy mi járatban van. Szívesen fogadták. Feleli a király:
- Nem esmerjük a fiadat, küldd el ide hozzánk.
Erzsike is odabe vót.
- Kedves apám, én is elmegyek a meglátására.
- Nem engedlek, majd eljön ide.
Hazament. Örömmel mondta a fiának.
- Rettenetes szépen és jól fogadták. Azt mondta a kiárly, utasd be magad náluk.
- Majd akkor holnap.
Kivette a katulyát, fődhő csapta. Kiugrott belőle a negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gazdám?
- Valami szép extra katonaruhát s egy gyönyörű szép pejparipát felnyergelve.
Ráüt a paripára, megkezdte az utazást a kiály lakása felé.
Maj mikor mán egy dombra felért, Erzsike az udvarról meglátta.
- Édesapám mifelénk egy szép katona utazik.
A király a kapu közelébe ért. Sok cseléd ugrált elébe, a kaput kinyitni. A tetején repült be és az ambitus elibe állott. Mind a két karját nyújtotta hozzá Erusike:
- Leölelem a lovárul.
Akkorára az apja, anyja kiugráltak, majdnem az ölükben  vittékbe örömmel. Ebédhez ültették, ebéd ideje vót, Erzsike pedig az ülőszékjé hozzáhúzta. Mindig a szeme közé nézett.Sokáig ott időzött ez az idegen úrfi, mindent diskuráltak. De hát el akart köszönni.Erzsike felelt:
- Ne hagyjon itt lelkem. Mán a papoknak is izentem, meg akarok vele esküdni. Úgy látom, hogy én magának megtetszettem, de nekem még maga jobban.
Felelte a király:
- Ezt a célt nem érhetitek el kedves gyermekeim. Nem tudom milyen vagyonnal bír kedves öcsém? A jányom csak úgy lehet öné, az ablakon is megmutatok ott egy dombot. lehet vagy három kilóméter a kapunkho. Ha reggelre lesz egy olyan majorsági lakása ott. mint az enyém, akkor Erzsike a magáé.
Erzsike sírva felelt:
- Ne követelőzzék, édesapám. Ha másképp nem , bankahitre is elszökök vele, ha kellek neki.
El is utazott a fiatal úrfi, felült a paripájára, de Erzsike nagy bánatba esett:
- Édesapám csak járjon a dolog után, meghalok érte. Akármilyen vagyona van is, egy ilyen majort, mint amienk ilyen ellátással egy éjszaka nem lehet csinálni.
Majd Erzsike elkészítette az ágyat ahhoz az ablakho, ahol az apja  mutatta  a dombot, hogy oda építse a majort. A szép fiatal ember kiment arra a dombra is, Földhő vágta a katulyát. Kiugrott belőle a negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gazdám?
- A parancs igen nagy. Tik is tehetetlenek vagytok hozzá. Ha nem sikerül, az életem megsemmisül. Erre a puszta gyepre reggeli napfelgyöttre egy olyan szép lakást, mint a királyé, építsetek.
Erzsike pedig az ablakból mindig leste azt a dombot, amit az apja mutatott. Alighogy megpitymallott, meglátta, hogy rendben van. A kapujuktól a mi kapunkig egy kütőtés bevezetett, akinek mindkét ódala négy-négy sor mindenféle fával el vót látva. Mindenfelé csicsergő madarak zengedeztek rajta. Erzsike felugrott:
- Édesapám, édesanyám gyöjjenek csak! Nézzék! Mán kész van a lakás és várom a legént. Járjanak el a dologba, hoyg leghamarabb is a papot, herceget, bárót több vendégeket mihint megérkezik, akit megszerettemm mindjárt megesküdök vele.
Reggeli nyolcs óra tájba ugyanazon a paripán, ami itt vót mág egyszer, hogy mindenki megösmerje, hogy az, aki vót. Mihint megérkezett, mindjárt esküvő alá aálltak. Nemcsak Erzsikének, hanem apjának, anykának magyon megtetszett. Ilyen daliás fiatalember egy éjszaka ilyen rezidenciát megépíttetett. Lakodalom utána szülők mindennel elláták és beköltöztették. Örvendtek egymásnak. hat évi házasság után három fiúgyermeket adott nekik az Isten.
De a király a hercegekkel és a veji is elmentek vadászatra.
Erzsikének a régibb időbe vót egy veres vitéz udvarlója, aki megigérte, hogy ha ezredesrangot megkapja, nőül veszi Erzsikét. El is jött az apai házho. Tudakolózott a királynétul, hátErzsike hol van?
- Asszony, lelkem, több mint hat esztendeje, Három szép fiúgyereke is van má.  Ott lakik azon a donbon, ide is megláthatja. 
El is ment az ezredes. Megtanáta Erzsikét, kezet fogott, kezet csókolt.
- Ezt nem reméltem, hogy nem vár meg Erzsike engem. Mos már a rangot is megkaptam, házasodhatok.
- Kérem, mikor éna férjem megláttam, rettenetes megszerettem. Isoklai ismerősöm is vót.
Kérdezte az ezredes ur, mi vagyona van?
- Hát ez a szép rezidencia, amit egy éjszaka meg tudott építtetni.
- Hogy tudott egy éjszaka egy ilyen szép majorságot beépíttetni? Nem tudta-é ki, hogy miben van az a nagy ereje? Egy ilyen major három esztendeig ha megépülhet.
Felelte Erzsike, hogy már estétül hajnalra készen vót. Van egy aranyórája, ha azt fődhő vágja, abból negyvenkét óriás ugrik ki. Amit parancsol, azok mindent megtesznek. Feleli az ezredes út, hogy:
- Nem volna szíves ellopni tőlle? Ha ellopja és nekem ide adja, új életet fogunk együtt élni.
- Ellophatom, mert együtt hálunk egy ágyba. Ű pedig a belső zsebébe hordja a katulyát.
Az ezredes elrejtette magát a lakásról. Erzsike férje hazagyütt a vadászatrúl, elfáradt, lefeküdt. Kilopta Erzsike az arany katulyát a zsebébül. Átadta a veres vitéznek. A veres vitáz a katuláyt a fődhő vágta, kiugrott belőle a negyvenkét órás:
- Mit parancsol ezredes úr?
- Azt parancsolom, hogy egy tengernek a szigetére tegyetek reggelre így kastályostul, ahogy el van látva, a régi gazdád maradjon ott a gyepen a szürjébe.
Reggel felébredt, csak a puszta gyep vót, semmit nem látott egyebet. Kereste az aranyórát, de nem lelte.
- Én Istenem, hát leestem a születési soromba?
Felment a királyho, apjokához, anyjokához. Nagyon sajnálták. Mondta a király, hogy:
- Gyermekem, ha legjobban szeretted is a feleséged, minek mutattad meg vagyonodat, amit tagadni kellett.
Mondta a királyné, hogy nem már vót, mint a veres vitéz, aki megkapta az ezredesi rangot s most jött Erzsikét férjhez venni. 
Felelte Erzsike férje:
- Adjanak pénzt és fogatot, megyek keresni. Mindég keresem, míg élek.
Útnak indult hintón és több pénzzel Hetedhét ország ellen, míg elért az esthajnal csillagho. Tudakolta, hogy nem látott-e ilyn és ilyen rezidenciát, akin három villámhárító is vót?
Felelte: hogy: 
- Nem láttam. De adok egy egeret. Majd az egér elvezet a reggeli hajnalcsillagho. Tudakoljad attól.
Az is azt mondta, hogy:
Nem láttam, Adok egy macsát, aki elvezet a holdvilágho, mer a holdvilág napszálltától napkeltéig az égen vót.
Tudakolta, hogyha nem látta-e?
Az felelte:
- Láttam. Adok egy kutyát s a kutya fog vezetni a tengerpartra mindnyájatokat. A tenger partjáról már mindjárt meg is látjátok a lakást.
Odaértek szerencsésen a tengerpartho. A három állat elhatározta, hogy majd setére átmennek. Az egér fel fog ülni a macska hátára, a macska pedig a kutya hátára. Igy indultak át a tengeren. Amint átértek lefeket után, a macska azt mondta a kutyának:
- Itt várj meg, be ne jöjj a tanyába, mert mosatlan edényt találsz ott, fogol dörömbölni s így észrevesznek bennünket.
Elindult a macska az egérrel a mjorba. A macska bement a kürtőn, az egér meg a kucslyukon a szobába. Az egér megtanáta az aranykatuláyt az ezredes zsebébe. A macska lábra állva leste, hogy foghatná mán a katulyát. De a kutya bejött utánok. Lomotolt a konyhába.
A macska kiugrott, a kutya ugy s...be vágta a körmével, lassan sírva ment a kutya a tenger szélére. Megvárta a barátjait. Mire a macska visszament a szobába, mén akkor a katulyát csak fogta szájába. Igy lassan lementek a kutyáho.
- Megvan a gazdám ötöme, itt az aranyóra. Hát most gyerünk által.
A kutya azt mondta a macskának, hogy:
- Add ide a katulyát.
- Nem adom, mert a kutyának a cselekedete is kutya. Hova fogod, mint a szádba? Ha egy keszeg fel is ugrik előtted, mint jövőben is kapkodtál hozzá és így nem teljesíthessük a gazdánk kivánságát.
- Nem viszlek át bennetek a tengeren, adjátok ide a katulyát.
Odaadták, mert féletek, hogy idegen helyen vannak s ha megvirrad, elölik őket. Oda is adták.
Felölt az egér a macska hátára, a macska meg a kutya hátára. Mikor a tenger közepén vótak, két ficfakeszeg felugrott előttük. A kutya hozzákapott és a katulya kiesett a szájábul. Látta két barátja, de nem mertek szólni, hogy lelöki a hátáról  őket. Szomorúan mentek a gazdájuk felé, mikor átjöttek. Különösen a kutya. Mégpedi a hazai pogácsából vót kettő a azt törte háromfelé s elosztotta köztük. De a kutya nem ette meg. Szomorúan indult a tengerparton el. Egy sűrűrakottya bokor közt lefeküdt. Fűvel a víz felé vót, valami nagy vízcsapást hallott, mán a nap majd jött felfele. Hát látott ehy arany keresztet a legvízszélire kidugva. Avval a kereszttel játszott egy nagy cethal, aki a halaknak a királya. A cethal visszahúzódott a vízbe, a kutya beugrott, kikapta az aranykeresztet a víz szélibül. Felszalatt a rokottya  bokor alá: mikor a hal a vízről ugrott a kereszt felé, mán kereszt nem vót ott.  A kutya  elvakkantotta magát, hogy:
- Itt a kereszt, énnálam van.
Kérte a hal, hogy: 
- Légy szíves , add vissza.
- Minek a neked?
- Nekem a királyi koronám, én vagyok a halak királya.
- Odaadom a kereszted. Szedesd össze a hadtestetdet. A tengeren úsztam, a számba vót egy szép katulya. Két ficfa keszeg felugrott előttem, hozzákaptam, a katulya kiesett a számból. Kerestesd meg a katulyám, hát visszacserélem a keresztér.
Halak királya megfuvatta a dudásával a trombitát, hogy a tisztjei gyüjjék össze. Parancsolta, hogy minden századparancsnok olvassa fel a századját. Egy bakaszázados, egy csukahal:
- Két bakakatona híjja a századomnak.
- Menjetek, keressétek fel. Az biztosan egy aranykatulyával játszik, azér nem jelent meg. Amétek az aranykatulyát eléhozza, megeheti azt a két ficfakeszeget.
Meg is tanáta a százados maga. A két ficfakeszeget megette.
A katulyát elhozta. Odaadta maga a királynak. A király pedig kihozta a víz szélére. Mutatta a kutyának, hogy itt a katulyád, mutasd a keresztem és cseréljük át.  A kutya mondta:
- Tedd oda a katulyát a kereszt helyére és várjál. Én a víz szélén elmegyek jó darabon, egymást látni fogjuk. Mer hozzád félek menni, hogy elnyelsz. Igy majd te jönni fogsz a kereszted fele, én meg a katulya fele.
Mikor a kutya vakkantott, a cethal szaladt a hang után. A kutya pedig a katulyáért, mert látta, hogy kitette a hal a vízszélére. Felment a rakottyabokor alá. A cethal örömébe kezdett játszani megint a kereszttel.Kiszaladt  a kereszthe,  szembe a kutyával. Megköszönték egymásnak, hogy nem csalták meg egymást. Örömmel igyekezett a gazájáho. Ujjászületett a gazdája, mikor a kutya kitette a katulyát a szájából.
megmosta, megtörölgette, fölhő vágta. Kiugrott belőle a negyvenkét óriás.
- Mit parancsolsz édes gazdánk. Nem vigyáztál jól ránk. Szerencséd, hogy a halak királyának kezébe kerültünk.
- Hát én egyebet nem parancsolok, hogy ez az én lakásom családommal együtt szálljon haza a helyére.
- Mit tegyünk azzal az ezredessel, édes gazdám?
- Hát amit akartok.
Háromfelé szakították és a három villámhárítóba húzták a hulláját. Mindjárt be is szálltak a kastélyba. Megtanálta a családját, Erzsikét is. Sírva kérte Erzsike, hogy engedje meg.
- Valamit ez az ezredes itatott velem, hogy a katulyádat énáltalam megszerezte.
Megengedlek lelkem.  Azzal megbüntetlek, minden hajam szálát százszor csókold meg.
Ekkorára itthon is termettek a parton. nagy öröm fogta el a királyt meg a királynét, mikor meglátták a remek rezidenciát. Odaszaladt a király és a királyné.
- csakhogy látlak benneteket, gyermekeim.
A király mondta:
Méh itthon kipihenitek magatokat, én körözöm herceget, bárót, grófot és a papot és ismételitek az eskütöket.
Eddig vót, mese vót.

Forrás: Magyar népköltészet, harmadik kötet, Szépirodalmi könyvkiadó, 1955.
A szerkesztő jegyzete: A szöveg az eredeti lejegyzés szerint, a mai helyesírás szabályaival több helyen ellenkezően jelenik meg.
Honti János e mese kapcsán írta egyik jelentős tanulmányát, A mese világa címmel.

harangocska.png

A témához kapcsolódó elektronikusan letölthető anyagunkat "Mesefoglalkozás veszteségfeldolgozáshoz" címmel találod. Klikk a "Mesefoglalkozás veszteségfeldolgozáshoz" kiadványhoz!

Aki nem hiszi, járjon utána!

Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

logo.jpg

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat. 

Szólj hozzá

mesetár népmese A kígyótestvérek Honti János