Török Georgina, Pompás Mesés Nagykövetünk nyár elején védte szakdolgozatát és lett óvodapedagógus. Természetesen a témaválasztásában a Pompás Napok módszertana is fontos szerepet kapott. Szeretettel osztjuk meg Veletek beszámolóját a szakdolgozatról, az írás folyamatáról és gyakorlati tapasztalatairól. Ginának sok sikert és megannyi mesés pillanatot kívánunk pedagógusi munkájában! 

Hiszem, hogy minden ember lelkében - kinek milyen mértékben - létezik egy kicsiny
varázsvilág. Legalább egy csepp gyermekiség, felszabadult, gondoktól elzárt kis rejtek.
Hiszem azt is, hogy amikor mesét hallgatunk, ez az apró bűbájos birodalom kitárul és az a békés, meghitt légkör csodával árasztja el egész lényünket. Ezért nem kizárólag óvodapedagógusként, de magánemberként is törekszem arra, hogy a jól megválasztott, kellő időben és stílusban előadott mesék kulcsként nyissák hát meg bennünk ezt a világot, annak minden kellemes és biztonságos érzésével együtt, s teremtsék meg azt a belső rendet, amelynek szükségét egyre inkább érezzük.

Ezért is tartottam fontosnak, hogy egy ilyen nagyszerű szemléltetőeszközt, a Pompás mesetérkép-technika óvodai használatát és személyiségfejlesztő hatását vizsgáljam, s tapasztalataimat rögzítsem bőséges elméleti alapozást követően szakdolgozat formájában. Szakdolgozatom címe: A mesetérkép segédeszköz óvodai használata, személyiségfejlesztő hatása. „A mesetérkép a Pompás Napok egyik rajzos terméke, mely segíti a mesélőt, hogy a meseszöveg felolvasásától eljusson az élőszóval: fejből és szívből mondott mesélésig…”  ‒ szoktam kezdeni ezzel a tömör mondattal, valahányszor szóba kerül a szakdolgozatom, vagy a mesélés.

De, hogy ne szaladjunk ennyire előre, kedves olvasó, kérlek engedd meg, hogy bemutassam, miként jutottam el a „Zöld disznótól” a gépiesen előadott meseszövegen keresztül a mesetérképekig s addig a gondolatig, hogy szakdolgozatom témájának válasszam ezt a pompás segédeszközt. 

Első meseélményem, hogy édesapám betakar, gondosan elrendezgeti a párnáimat és mellém kucorodik az ágyba. Fejből kezd mesélni, természetesen. A világ legtermészetesebb módján, csak elkezdi: „Hol volt, hol nem volt, volt egy családi ház, a családi ház mögött volt egy nagy rét. A nagy réten volt sokféle-fajta növény, tücskök-bogarak. Történt egyszer egy szép szombat délutánon, hogy Mama mondta:

‒ Menjetek a rétre, szedjetek sóskát! […]”

A mese úgy folytatódik, hogy apa a gyermekével indul a rétre kiskosárral sóskát gyűjteni, amit nagy gonddal összegyűjtöttek egy pillanatra magára hagyják ‒ amíg virágot szednek édesanyának ‒ s ez idő alatt a sóska a kosárból eltűnik. Mire a sóskaszedők visszafordulnak egy zöld disznót látnak az üres kosár mellett. A zöld disznó a rengeteg megevett sóskától nyerte el korántsem szokványos színét, s mivel érezte, hogy egy szombati ebéd sorsa múlik rajta, úgy segített az apának és gyermekének, hogy a kiürített kosárkát újra megtöltsék. A Mama örült a kosárnyi finomságnak, örömmel hallgatta végig a történetet és szívesen látta vendégül ebédre a Zöld disznót a családi asztalnál.

Mindig is éreztem, hogy ez a mese több, mint egyszerű kitaláció. Háromévesként olyan izgalmasnak találtam benne a bonyodalmat, hogy a gondosan összeválogatott kosárnyi sóska egyszeribe csak eltűnik, s helyette valami egészen más, különös állat kerül helyére. Gyönyörködtetett apám természetes és improvizatív előadása, s a Mama reakciója – hogy a Zöld disznót is a családi asztalnál vendégül látja. ‒ Ez olyan érzetet keltett bennem gyermekként, hogy a világban rend lehet és biztonság, ha a szeretet uralkodik.

Ezt az érzést kerestem magamban későbbi életem során valahányszor elbizonytalanodtam, s azután tudatosan törekedtem arra, hogy ezt másoknak is átadjam. Gyermekekkel való munkám során egy-egy problémásabb helyzet megoldására mindig az volt az első gondolatom, hogy ide mese kell! Aztán elkezdtem ötletelni és keresni a megfelelő a mesét, mely az adott helyzettel valamiféle rokonságot mutat. De jött a bökkenő… ha meg is van a mese, miként használjam? Ha felolvasom csak a papírra nézek, a jól megtanult módon a szememmel követem a nyomtatott betűket egymás után míg azok a számon keresztül egyszer csak a külvilágra buknak, s míg én azon dolgozom, hogy nehogy félreolvassak egy szót, felvigyem a hangsúlyt a vesszőnél és gondosan le a pontnál, addig nem látom, hogy a gyermek érti-e, érzi-e, a mesét. Hogyan kapcsolódhat valakihez, aki nem rá figyel, hanem egy darab papírra? Hogyan várhatnám el tőle, hogy ugyanazt éljük át amikor nincs is köztünk kapcsolat?

Szorongató érzés volt ez a javából. Később, amikor már kötelező feladat volt, hogy meséljek úgy éreztem nincs más választásom, és más módszerem sem, mint bemagolni a meseszöveget és úgy előadni. Azt éreztem, hogy ez nem az én műfajom: nem tudok mesélni, nem tudom hogyan kellene ezt „jól csinálni”. Nem tudtam hogyan szabaduljak fel a meseelőadás közben, amikor a „meselátó szemeim” előtt nem a király és a három leányát látom, miközben róluk mesélek (inkább beszélek), hanem a fehér papírra fekete Times New Roman betűtípussal szedett szöveget igyekszem felidézni magamban.

Korábban valahányszor meseszöveget kerestem az interneten, mindig a Pompás Mesetárban kötöttem ki, tetszett, hogy a meséket kategóriákba rendezve találom meg. A folyamatosan bővülő Játéktár is hamar belopta magát a szívembe, úgy gondoltan, hogy ‒ akkor még leendő pedagógusként ‒ sokat tanulhatok a Pompás Csapattól, egy ideje már a Facebookon is követtem a Pompás Napok hivatalos oldalát, míg egy tavaszi napon elém került egy cikk, melyet Legendi Kati Pompás Nagykövet írt. Blogbejegyzésében a mesetérképek és mesekártyák használatáról számolt be. A cikket olvasva igazán lelkes lettem, úgy éreztem, hogy a mesetérkép az az eszköz amire szükségem van! Elegendő támaszt nyújt mesélés közben: fel tudom idézni a szereplőket, helyszíneket, de közben a gyermekekkel is tudom tartani a szemkontaktust. Ahogyan az alapítók is fogalmaztak: közös kiindulási pont lehet a belső képalkotási folyamat megkezdéséhez. Mérhetetlen lelkesedéssel és izgalommal rendeltem meg a webáruházból és amint letöltöttem el is kezdtem kinyomtatni őket. A kóró és a kismadár című mesével és a hozzá készült mesetérképpel kezdődött az a felismerés, hogy talán nem vagyok menthetetlen, ha meseelőadásról van szó. Óvodai gyakorlataim során Mentoraim hasonló lelkesedéssel fogadták ezt az új technikát és támogatták kezdő mesemondói törekvéseimet is, melyért hálás szívvel gondolok rájuk. 

Hogyan lett ebből a hirtelen fellángolásból mély elköteleződés, nagy vállalás, avagy szakdolgozat és hivatásom egyik alapköve a Pompás Napok módszertana? A következő cikkemből kiderül.

18 nyomtatható, színezhető mesetérkép a Pompás Napok webshopjában. Klikk!
Irány a webshop!

Hagyományok új felületeken, új köntösben

Hiszünk abban, hogy hagyományaink fontos tudást és megerősítést, intelmet hordoznak a mai ember számára is. Vegyük ismét birtokba ezeket az ismereteket, és építsük be a mindennapokba!

• Videó anyagaink rövid interakciók, legyen szó játékról, meséről vagy tárgyalkotásról.
  Klikk erre a linkre! Megnézem a Pompás Napok You Tube csatornáját!
• Mesetárunk 2017 óta egy bővülő gyűjtemény azokból a mesékből, amelyekhez a Pompás Napok csapata kötődik. Klikk! Ellátogatok a Mesetárba!
• Játéktárunk javarészt népi játékokat tartalmaz, játékfűzéseket és néhány olyan ötletet is, amelyek a néphagyományban gyökereznek. Ezek a gyerekekkel való együttlétek alatt új variációként születtek meg.
  Klikk ide! Felkeresem a Játéktárat!
• Szakmai cikkeink és vendégírónk tollából született írások is számos izgalmas témát feszegetnek, ötletekkel szolgálnak. A blog felületének jobb oldalán, a kereső funkcióval rákereshetsz konkrét kifejezésekre is.
  Klikk! Beleolvasok a blogba! 
  Népmese-foglalkozás címszóval ezeket a cikkeket több, mint 200.000 látogató olvasta el.
  Kattints rá! Nézzük, melyek ezek a cikkek!
• Online előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
• Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu