Fogadjátok szeretettel kedves békéscsabai barátunk, Fabulya Éva nyugdíjas pedagógus írását. Köszönjük, hogy egyrészt mesél saját történetéről, másrészt azt is, hogy ilyen csodásan megfogalmazta az élőszavas mesemondás sajátosságait.

Volt egyszer nagyon régen,

amikor még az óvoda sem volt kötelező Magyarországon, úgy az 1950-es évek elején, egy barna hajú, barna szemű, kíváncsi kislány, aki nagy örömmel hallgatta, amikor édesanyja az ölébe ültette és énekelt vagy mesélt neki. Nem ám királyokról, királykisasszonyokról, hanem egykor megesett történetekről, pl. hogyan élt az anyukája, mikor ő volt olyan kicsi, vagy éppen a nagymamája mókás dolgairól. Ami nem közvetlen a családtagokkal történt, azt általában úgy ...

Ortutay Gyula szerkesztésében és Boldizsár Ildikó közvetítésével:

Forrás: allevents.in (Alphonse Mucha)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, aki libapásztorsággal foglalkozott. Egyszer, nemsokára született neki egy leánygyermeke. Hogy kitől született, azt még ő maga sem tudta. Alighogy megszületett a leány, mikor háromnapos lett, úgy hajnaltájban kihajtja újból az asszony a libákat a mezőre. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a libák erősen gágognak és repdesnek. Hát nemsokára megpillantott kelet felől egy sugaras fényességet, mintha egy csillag ragyogott volna. Az a csillag mind jobban, mind jobban közeledett hozzá, nagyobb és nagyobb lett. Egyszer csak letoppant elejbe, és abból a fényes sugárból, ...

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

(részlet)
Juhász Gyula: Trianon

A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap. Június 4-ét, az 1920-as trianoni békediktátum napját az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi XLV. törvényben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjává.

A Pompás Napok koncepciója, az oktatói csapat és a Pompás Nagykövetek értékrendje a hagyományokban gyökereznek. Ezt a megemlékező napot is megéljük már évek óta gyermekközösségekben és képzéseink során erre is ötletekkel szolgálunk.
A legkisebbekkel ezen a napon megemlékezést tartani ...

A Pompás Napok mesemondói sok-sok mesét mondtak már, számlálni is alig lehet, hogy hány gyerkőcnek.
Most saját mesénket mondjuk el nektek.

Fotó: Peer Réka

A nagyvilág egy sötét korszakáról fog szó esni. Keserű történet ez, csak az tartson velünk, akinek erős kötélből vannak az idegei, szíve a mellkasában dobog és bízva bízik. Annyi bátorítást adhatunk, hogy mint jó magyar emberek, együtt megkeressük a magunk pozitív kiútját a végére. 
Mi magyarok sokan vagyunk, jóval többen, mint akik most Magyarországon élünk.
És most nem azokra a rokonokra, barátokra és szegről-végről ismert emberekre gondolok, akik a jobb élet reményében elköltöztek más, távoli vidékekre.
Azokra gondolok, akik tapodtat se mozdultak, s mire egyik ...

orosz népmese

Kép forrása: devianart.com/yutaan

Élt a nevenincs királyságban egy kupec. Tizenkét évet élt házas­ságban, mégis csak egy lánya született, Világszép Vaszilisza. Mikor az anyja haldoklott, a kislány még csak nyolcéves volt. Az anyja odahívatta ágyához a lányát, elővett a takaró alól egy bábut, odaadta neki és ezt mondta: „Hallgass rám figyelmesen, Vasziliszuska! Emlékezz mindig rám és figyelj jól az utolsó szavaimra. Hama­rosan meghalok, szülői áldásomként rád hagyom ezt a bábut, mindig tartsd magadnál, senkinek se mutogasd: mikor baj ér, adj neki enni, s kérd a tanácsát. Ahogy jóllakott, megmondja, hogy kerülj ki a baj­ból.” Azután megcsókolta a kislányt és meghalt. 

A kereskedő meggyászolta a ...

Orlik Ilona írásával már találkozhattatok itt, a Pompás Napok blogjának hasábjain.
Ismeretségünk stílusosan egy mesékkel kapcsolatos konferencián kezdődött, majd jó néhány mesés alkalommal folytattunk. A mesékkel kapcsolatban sok közös gondolatot találtunk, így áprilisban felkértük őt is Pompás Nagykövetnek. Örömmel fogadta ezt az új szerepkört, amely egy szakmai csoporthoz való tartozást jelent.
Alapítóként hálával a szívünkben gondolunk mind a 11 nagykövetünkre, mert szakmájukban elkötelezettek, kreatívak és bátran vágnak bele ismeretlen kalandokba a népmesék és történetek világába.

Forrás:www.opalauctions.com

Most Ilona útját követve Szegedre kalandozunk, hogy megtudjuk a karantén idején hogy telnek vele a napok.

...

Kovács Ágnes szerkesztésében:

Forrás: hu.wikipedia.org

Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a mezőn. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Mikor hazaért, látja, hogy kislány lett az egérből.
Nőtt a kislány, nagylány lett belőle, azt mondta:
- Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férjet találok, aki a legelébbvaló.
Az öregember elment keresni olyan férjet, ki a legelébbvaló. Elment a Naphoz. A Napnak a szolgája azt mondta, hogy várakozzon estig, mert a Nap úr most éppen oda van a földet megvilágítani.
Estefelé hazajött a Nap úr lovakon. Azt mondja neki az öregember, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló.
Azt mondta a Nap:
- Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam erősebb a felhő, mert az engem eltakar.
...

Békésy András gyűjtésében:

 Forrás: www.online.auchan.hu

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy igen szegény asszony. Annyija volt csak, amennyi a hátán csüngött, akár a csigának. Három kis gyermekét hurcolta a szegény asszony, amerre dologra járt. Letette őket a föld szélén a napraforgó árnyékába és kapált, kendert nyűtt, meg mikor minek a sorja volt. Bizony elég gond sanyargatta a szegény asszonyt, de odagondolt, hogy majd csak felnőnek a kis pulyák és még segítségére lehetnek.
Hát jól van. Felnőtt a három legényke, akár három szál búzakalász.
– Halljátok-e? – szólt hozzájuk egy napon az anyjuk. – Kinőtt már a bajuszotok, jobb, ha elindultok szerencsét próbálni, mert aki nem próbál, nem nyer az ...

Kovács Ágnes gyűjtésében:

Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka:
- Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! - Azután a közepén kezdte kétfelé rágni.
Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy.
- Ez nagyobb! - mondta a róka, s lerágott belőle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt a nagyobb, abból rágott le egy darabot.
Addig rágta, osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt.

Szerkesztő: A sajtot osztó róka mesetípusa más verzióban is é. Ez a A medvebocsok és róka címmel ismerhető.

Forrás: Kovács Ágnese, Icinke-picinke - Népmesék ...