NYEREMÉNYJÁTÉK


Ősszel a Kultúrgyerek (webes könyváruház) és a Pompás Napok csapata játékot hirdetett, amelyben igen értékes, 100.000 Ft értékű könyv és élménycsomagért folyt a versengés a nevező csoportok, intézmények között. 
A téli szünet előtti napokra készültünk ezzel az eseménnyel.
Lett nyertesünk a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola egyik elsős osztálya.
Gyöngyösre utaztunk Lengyel Szilvi a könyveket hozta, Zsótér Bogi a táncokat és játékokat, Kormos Rebeka pedig egy mesét, amit a dédikéjétől hallott.
Már az út is vidáman telt, mert a szorgos-dolgos évünk záróprogramja volt ez a gyöngyösi alkalom.
Megérkezve kedves fogadtatásba volt részünk.Mosolygó pedagógusokra és kíváncsi gyerekekre találtunk egy szép, rendezett intézménybe. A mesékben is mondják, "már ránézésre is látszott rajta...", hogy itt körültekintő, jó hangulatú nevelő-, tanító munka folyik.
Átadtuk a könyveket...
A gyerekek perceken keresztül forgatták a lapokat, majd elkezdődött a csere-bere, hogy mindenki lássa milyen más könyveket kapott az osztály. A pedagógusok terve szerint egy könyvespolcra kerülnek majd a könyvek, amelyről bárki kedvére leveheti, olvashatja, kölcsön veheti majd a könyveket.
Felötlött bennünk, hogy mennyire közösségi gondolkodás mód s mennyire messze mutat. Tapasztalatokat hoz ez a gyerek számára hetekkel, hónapokkal később, mint hogy ennek a programnak a keretében kaptak egy nagy doboz könyvet. Már itt úgy éreztük, egy nagyszerű dolog részesei lehetünk és jó ötlet volt ezt a kampányt beindítani.

Egyik célunk volt, hogy az olvasóvá nevelés terén mi is tehessünk valamit.

Első cikkünk a nyereményjátékkal kapcsolatban is erről szól, Mikor kezdődik az irodalmi nevelés címmel.

Aztán belevágtunk a mesébe, amelynek formája az interaktív mesejáték egy-egy elemét is tartalmazta - ennek szűk keretet a tantermi közeg szabta meg, de amit tudtunk becsempésztünk -

Nem hiába tettük élményszerűvé a történetet, mert az egyik kisfiú a beépített dal végén "megemelte a kalapját" 

Mesemondónknak sem kellett több. Fogta-kapta magát és a fiúk figyelmét felhívta erre az "emelem a kalapom" mozdulatra s onnantól a varázsdalocska végén a lányok egy nőiese illegetéssel élték meg saját szerepüket, a fiúk a képzeletbeli kalap megemelésével voltak tisztességgel férfi szerepben.
"A gyerekek megnyilvánulásai a legfontosabb támpontok, amikor mesét mondok. A mese, amit éppen mondok az ő tudásaik, tapasztalataik, asszociációik által válhat élővé. Akkor érzem, hogy jól mesélek, ha a gyerekek belekérdeznek a mesébe, vagy mese a mesébe jelenségként elmondják, hogy bizony ők is jártak már így, vagy úgy. Módszertani képzés során ez a legfontosabb, amire a pedagógusok figyelmét felhívom, hogy legyenek bátrak a hallgatókat bevonni, engedni, hogy reflektáljanak. Természetesen ezt kordában kell tartani, mert a gyerekek fesztelenül megcibálják a mese fonalát. Bizony előfordul, hogy nagyon össze kell csapnom a bokám, hogy visszakanyarítsam a szavaimat az eredeti történethez. Emellett, ezt érzem a mese közösségének, amikor a hallgató számára fontos részt kibontjuk, ezáltal ő maga is megnyílik. Teljes jelenlétet követelnek ezek a különleges helyzetek, mert ilyenkor a meseanyagból mély tartalmak kerülhetnek felszínre, amelyek újabb képzeletbeli útra csábítják a mesélőt és hallgatóságát. Pont emiatt szokott bajos lenni a rövid mese, mert nincs idő ezeknek a helyzeteknek a megélésre." - így vallott mesélőnk, Kormos Rebeka, amikor a gyöngyösi látogatásunkról beszélgettünk, de inkább egymás szavába vágva soroltuk, hogy ez milyen jó volt, az milyen helyes jelenten volt.
Pozitív benyomásaink nem is értek véget, mert az ajándéknak szánt angyalkák készítése során további jó helyzetek alakultak. A gyerekek kitartóan, képességeik legjavát beleadva dolgoztak.

"Néptáncpedagógusként és egyetemi oktatóként széles az életkori sáv, amelyben módom van tanárként tapasztalatokat gyűjteni. Az életkori sajátosságok természetesen elütnek egymástól, sőt a társadalmi rétegek sajátosságai is jellemező helyzetek elé állítanak. Ami oktatóként mégis foglalkoztat, és kihívást jelent, az az egyén motiváltsága. Gyöngyösön egy inspiráló szituáció bontakozott ki számomra, az elsősökkel való kézműveskedés során. Nem adták fel. Nehéz volt a feladat, de a gyerekek és a tanítóik azon igyekeztek, hogy mindenkinek elkészüljön az angyalkája. Voltak többen az osztályban, akik amikor elkészültek a saját dolgukkal, már mentek is, és segítették a lassabban haladókat. Nem volt rivalizálás, irigykedés. Mindenki azt tette, amit megtehetett." - emelete ki Zsótér Bogi a számára egyik legkellemesebb részt a látogatásunkból.

Együtt működni nem egyértelmű megnyilvánulás egy közösségen belül, hisz egyenrangúságot feltételez.

Fogalakozásaink célja, hogy kommunikációs készségeket megmozgató helyzetek előidézése, elősegítése révén az egyén önértékelése erősödjön.

 
Gyöngyösön ez is megvalósulhatott.


Az idő szorított minket és még egy körjátékkal is szerettük volna a gyerekeket meglepni. ...és itt jön a slusszpoénja a napnak. 
Az egyik tanítónéni érezte, érzékelte, hogy még valaminek bele kellene férnie a közös időbe. Így gyors döntéssel a terem átrendezése helyett a folyosón jelölte ki azt a helyet, ahol a közös játék megtörténhet. Kooperáció volt ez a javából, mert mindannyian tudtuk, hogy nem ideális a helyszín, de lehetőségeink szabta keretek között, a céljaink közösek voltak.

A gyerekek a lehető legtöbbet kapták ettől a naptól és mi is.

Hálásak vagyunk, hogy megismerhettük a két pedagógust, akik igazi gyerekközpontú oktatást végeznek heti 5 nap. Nagyszerű volt a gyerekcsoporttal együtt tölteni ezt a délelőttöt, mert nyitott, figyelmes, vidám lányok és fiúk közössége az osztály.


Köszönjük a lehetőséget!
Kultúrgyerek és Pompás Napok csapata

********************************************************************

Ha tetszett a cikk, válogassatok további bejegyzéseink között a Pompás blogon!

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu