Adni valamit magunkból, amitől felragyog a mosoly a másik arcán.

Geráné Onódy Tünde írása:

Kedves Pompás Olvasók!

Otthon vagyunk harmadik hete. A Korona(vírus) árnyékában a napok hol suhannak, hol vánszorognak. Megtapasztaltuk, hogy az emberek a lisztet úgy viszik, mint a (Koronás) cukrot, az élesztő pedig köddé vált. Az idő azonban nem állt meg, minden új nap kezdetével új értelmet próbálunk adni életünknek.

Én például régóta készültem arra, hogy több ezer kötetből álló otthoni könyvtáramat katalogizáljam szerző és tartalom szerint. Most nekikezdtem. Már az első polc lerakása után nagy halom gyűlt össze azokból a könyvekből, amiket félretettem, hogy a közel jövőben elolvassam. Így aztán nyitottam egy harmadik kategóriát is: „könyvek, amikről elfeledkeztem és feltétlenül el akarom olvasni.” Már gyermekkoromban is jó barátságban voltam a könyvekkel, oszlopos tagja voltam a gyerekkönyvtárnak, ahol a könyvtáros néni a kiválasztott szépirodalmi könyvek mellé mindig odacsempészett egy ismeretterjesztő művet is, hogy ily módon is hozzájáruljon az ifjúság sokoldalú műveléséhez. S ezt milyen jól tette!

A könyvek rendezése közben egy pillanatra leültem, és melegség töltötte el szívemet ahogy a tavaszi napsugár végigömlött a szobán, behallatszott a madarak éneke, s akkor ez a latinból fordított mondat jutott az eszembe: Mi gondod a világban, ha könyvtárad egy kertre néz?

Aztán a borítékokban heverő fényképek is rendezésre kerültek. Megrohantak az emlékek. Milyen tartalmas volt az eddigi életünk! Mennyi helyen jártunk, hány barátot szereztünk! S újra ott voltak köztünk közeli szeretteink, akik már a Mennyországban vannak. S ez a „retró” hangulat áthatotta mindennapjainkat, s újra benépesült a házunk, nem éreztük árvának magunkat a férjemmel. S akiknek még tudtunk, üzentünk telefonon, e-mailen, s ez új erővel töltött el minket.

Nagyböjt időszaka van. A szobaasztalra gyertyákat, barkaágakat és egy kis Jézus szobrot tettem. Napjában többször meggyújtom a gyertyákat, és elcsendesedem. Imádkozom. Mert Isten segítsége nélkül semmi nem megy. Ennek az időszaknak az átvészelése sem.

Tegnap elővettem „Az Elmúlik gyűrű” meséjét, és kitettem az íróasztalomra. Férjemmel egymás kezét fogva felidéztük, mi minden történt házasságunk 36 évében, mennyi öröm ért, s sok bánat is, mennyi nehéz helyzeten és korszakon vagyunk túl.

El fog múlni ez is, csak legyen kinek a kezét fogni közben.  

Fogadjátok szeretettel a mesét!

Elmúlik címmel a mesét megtaláljátok Mesetárunkban sok más szép mese mellett.
További inspirációért látogassátok meg Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.