Cikkünk írója Szigeti Réka, aki maga is részt vett 2019. júliusában 30 órás akkreditált továbbképzésünkön, Budapesten. Réka dramaturg, aki munkája és gyermekei miatt is nyitott a népmesék világára. Köszönjük neki, hogy saját tapasztalatait és a képzésen résztvevőkkel készített interjúkat is megosztja.
Aktuális képzéseinkről itt tájékozódhatsz. 

Volt egyszer, hol nem volt, egy nagyváros. Ennek a nagyvárosnak a kellős közepében, keskeny utcák labirintusában, volt egy óvoda. Ennek az óvodának első emeletén pedig a Pompás Napok mesebeli esztendős képzése. Bizony, mert náluk is három napig tart egy esztendő. Mókával és nevetéssel. Összegyűltek az ország minden tájáról az asszonyok, hogy részt vegyenek ezen a továbbképzésen. A férfiak sem voltak kizárva, de nem ám, azonban ők most nem jelentkeztek. Főként óvó nénik és tanító nénik jöttek, de akadt olyan is, aki tájházi dolgozó, informatikus vagy épp színházi ember, mint jómagam. Mindannyiunkat a népmese szeretete kötött össze ebben a három napban, aztán a harmadik nap végére már több is, hiszen barátságok szövődtek, közös élmények lettek.

forrás: saját kép

A mese. Gyermekkorunk titokzatos esti szertartása. Én még voltam olyan szerencsés, hogy ismerhettem dédapámat. Ő is, és nagyapám is nagy mesélők voltak. Esténként, elalvás előtt, az ő meséik tartottak lázban. Egy szót nem tudok visszaadni abból, amit sok évvel ezelőtt hallottam, csak azt tudom, hogy pattogott a tűz a kályhában, meleg volt, királyfik és az általuk hétfejű sárkányoktól megmentett királykisasszonyok találtak egymásra ezekben a csodálatos, nem könyvből, hanem élőszóval mondott mesékben. A jóérzés maradt meg bennem, és ugyanezt a jóérzést próbálom én is, és próbáljuk mindannyian, akik itt voltunk, átadni a gyermekeinknek, tanítványainknak. Andrea, aki eredeti foglalkozása szerint informatikus és rendszerszervező, azt mondta, hogy ő szeretné az élőszavas mesemondók táborát szaporítani. Felnőtteknek is szeretne mesélni, mert a mese minden nehéz életszituációban ad megoldást, és gyerekeknek is mesélni fog majd, mert sok gyerek van körülötte. Tervei közé tartozik, hogy a lakhelyéhez közeli általános iskolákba hetente egyszer bejárjon mesélni.

Látható, hogy a továbbképzésre mindenki különböző célokkal érkezett. Voltak itt olyan pedagógusok, akik egyházi intézményből jöttek, de voltak olyanok is, akik az ország másik feléből érkeztek, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek fogják majd kapni azt a tudást, azt a módszertant, amit a pedagógus itt megtanult. Többen már nem első alkalommal csinálják végig a képzést. Egy dolog azonban közös bennük: vidámak és lelkesek, olyan emberek, akik állandóan keresik az újabb és újabb lehetőségeket, hogy még jobban és teljesebben el tudják látni azt a felelősségteljes feladatot, amit a gyermekekkel való foglalkozás jelent nap, mint nap.

forrás: saját kép

Erika a Csipkebokor Református Óvodából érkezett, Budapestről. Tavaly már volt egy 5 órás képzésen, nagyon tetszett neki a gyakorlatiassága és a megközelítése, nagyon jó módszertani ízelítőt adott és ezért jött még egyszer. Kérdésemre, hogy az egyházi óvodákban megválogatják-e, hogy milyen mesék kerülnek a gyerekek elé, ezt válaszolta: „Egyféle szempontból mindenképpen megválogatjuk. Mi ördögös mesét egyáltalán nem mondunk, nem mondhatunk, és óvatosan bánunk a legenda-mesékkel is, hogy a gyerekek fejében ne keveredjen össze a mi általunk igazságként vallott és átadott bibliai ismeret a mesével.” Ha egy dolgot kellene mondania, hogy mi tetszett neki legjobban a három napból, akkor a gyakorlatiasságot említi.

A meséket tehát mindenki más szűrőn keresztül hallgatja, és a különböző élethelyzetekben másképpen is használja fel az ismereteket. Ahogy hallottuk: több éve, vagy évtizede vagy a pályán, de egyszer megérkezik Pistike, aki nagyon próbára teszi a türelmet. Is. Mit kezdjünk vele? És ott állunk a lehetőségek előtt, mint mesében a juhász. Meg kell találni a jó megoldást. Levetjük a subánkat, és királyok leszünk, mert a jó király megszerzi azt, ami neki nincs, szaporítja azt, ami van, és meg tudja osztani a többiekkel.

forrás: saját kép

Ibolya az erdélyi Madéfalváról származik, jelenleg Szigetszentmártonban él, és iskolatitkár a helyi iskolában, de gyógypedagógus-asszisztensként szeretne továbblépni. Miért jött el a Pompás Napok-képzésre? Nagyon érdekes történet. – mondja – Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni. Amikor elkezdtem dolgozni az iskolában, az egyik kolléganőm a mese szikráját elindította bennem. Megismerve Rebekáékat, azt gondolom, hogy ők azt az értéket képviselik, ami bennem is megvan, ami Székelyföldön is élő hagyomány. Nagyon sokat tudok tőlük tanulni, amit a gyerekeknek majd tovább lehet adni. Ibolyának megy is a mesélés, hallottuk a szép, ízes beszédét. Akárcsak Andrea, ő is a felnőtt- és a gyerekvilágba is be szeretné vinni majd a mesét, hiszen azt vallja, hogy minden napunk egy mese valójában, és az a feladata, hogy az itt élőknek is megmutassa a székelyföldi mesevilágot, néphagyományt, népi játékokat és énekeket, mert csak így tudunk megmaradni.

Andrea Nyíregyházáról érkezett. Harmincadik éve dolgozik nagyon nehéz sorsú gyerekekkel, és azt mondja, hogy megtalálta ott önmagát, ki tudott bontakozni. „Nagyon sok tehetséges gyerek van közöttük, akikkel tudsz haladni, érdemes velük foglalkozni. Hogy hol szakadnak el ezek a szálak, és a jövőjükben hol van az a pont, ahol ezek a gyerekek már nem akarnak tovább fejlődni, ezt én nem tudom megmondani. Az oviban fantasztikusan jól tudok velük dolgozni, el lehet őket varázsolni, nagyon sok szeretet van bennük. Ugyanakkor sok probléma is van, hiszen nem egyszerű családi körülmények között élnek. Találkoznak drogozással, akár gyilkossággal is ott a lakótelepen, ez egy eléggé szűk környezet. Amikor annak idején odakerültem, akkor a kolléganőm azt mondta, hogy itt majd megmutathatom, hogy mit tudok. A gyerekek folyamatosan ösztönzik az ott dolgozó pedagógusokat arra, hogy keressék az újat, hogy fel tudják kelteni az érdeklődésüket, hogy módszertanilag meg tudjanak újulni. Többek között ezért is vagyok itt. Én nagyon szeretek mesélni, de az olyan szempontok alapján történő meséléshez, mint amit itt láttam, még nem jutottam el. Itt szembesültem azzal, hogy milyen mélységei is vannak egy mesének. Nagyon sok olyan mondanivalója van, ami nem biztos, hogy a gyerekben tudatosul, de valahol mégis viszi magával ezeket. Nagyon sok új ötletet kaptam, ami megint tovább fog lendíteni, lelkesíteni fog.” Ha egy dolgot kellene említsen, akkor az itt képviselt értékrend az, ami számára a legfontosabb.

forrás: saját kép

Kádár Annamária, akinek könyvei mindannyiunk polcán ott vannak már, és forgatjuk rendszeresen, ezt írta: „A gyermekkornak két tündérvilága van: cselekvés síkján a játék, és szellemi síkon a mese.” Tulajdonképpen, mi felnőttek, ezt tapasztaltuk meg ez alatt a három nap alatt. Összekötöttük a mesét a játékkal, és a játékot a mesével. Gyerekké kellett válni. Játszani kellett. A különböző játékok, mint a babzsák segítségével történő játékok pl. a jobb-bal agyfélteke kiegyensúlyozását segítik elő, a húzd meg-ereszd meg játékok a koncentrációt segítik, és eljuttatják a gyerekeket a mesehallgatás állapotába. A mesekezdő formulák felkészítik a lelkünket a mesére.

Márta nyugdíjas, de heti két napban dolgozik egy budakeszi német nyelvű magánóvodában, és ott találkozott először azzal, hogy hogyan is kellene mesélni a gyerekeknek. „Magyar-német szakos bölcsész vagyok. Korábban egy kiadóban voltam szerkesztő, így nekem ez egy teljesen új terület. Várom az unokámat, és úgy gondoltam, hogy mint nagymama nagy segítség lesz, hogy ha itt különböző módszereket tanulok a mesefeldolgozáshoz. Át tudom ezt vinni a német nyelvre is, hiszen ott is kell keresnem mondókákat, énekeket. Maga a módszer nemcsak a magyar népmesekincsre alkalmazható szerintem, hanem más területeken is. Nyilván ezt óvatosan kell kezelni. A németben nem olyan egyszerű a népi anyagok fellelése, de sok mindent lehet találni, amivel érdekesebbé lehet tenni a mesélést. Az tetszett a legjobban a három nap alatt, hogy a professzionizmust, az emberséget, a lazaságot és a jó hangulatot teljes egységben találtam meg.”

És ahogy a mesékben, a jól teljesített munka után jutalom is járt. Mindenki sok kincset vihetett haza a képzeletbeli tarisznyájában: új meséket, dalokat, mondókákat, játékokat, de barátságokat, lelki táplálékot, és sok szeretetet is. Aztán tojáshéjba kerekedtünk, a Dunán leereszkedtünk, hogy másoknak is elvigyük az itt tanultakat.

Képzési lehetőségek online/offline

Nyílt képzéseink Budapesten és országszerte több helyszínen elérhetőek.
Intézményi megrendelésre szervezett továbbképzéseink a fenntartók és intézményvezetők igényei alapján szerveződnek. 
Keressetek minket a pompasnapok@pompasnapok.hu e-mail címen, ha szeretnétek, hogy "házhoz menjünk". 
Aktuális képzéseinkről itt tájékozódhatsz. 

Aki nem hiszi, járjon utána!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
Online képzéseink is elérhetőek.
Elektronikus kiadványaink módszertani segédletek, mesegyűjtemények és ötlettárak, amelyek a mesék sokrétű alkalmazásához adnak támogatást.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.