Kúnos Ignác fordításában megjelenő mese a DigiBook Kiadó hozzájárulásával és jóvoltából jelenhet meg oldalunkon:

Forrás: www.metmuseum.org, Festő: Utagawa Hiroshige

Híres halász Urasima, Nippon-világ annak tudta, annak hítta; jól ismerték párja ritka ügyességét, teste, lelke derékségét. Tajték habján tengereknek, hullám hátán mély vizeknek napestig elhalászgatott, hálót vetett, halat fogott.
Csendes őszi alkonyatkor, bíborszínű napnyugatkor, csónakjában egymagában Urasima, indul ismét partnak vissza. S amint evez messze nyúló földje felé s közeledik szigetkéje partja elé, gyereksereg éktelen mód sikoltozgat, ricsajt csap és rikoltozgat. Óvatatlan teknősbékát vettek észre, jómagával tehetetlen került kézre; szegény béka páncélhátát hol kézzel, hol bambusznáddal egyre-másra náspángolják.
Híres halász Urasima, rákiált a pulya-hadra:
- Ártatlankát mért bántjátok? Teknőjét mért paskoljátok? Engedjétek el vizébe, vízi szirtek közelébe.
- Mi fogtuk ki, mi találtuk, rejtekhelyét napok óta mi kutattuk.
- Ne bántsátok páncélhátát, megajánlom igaz árát.
Kap a pénzen gyereksereg s nagyvígan elpenderednek; jót kacagva tréfájukon, pórul járt kis békájukon.
Urasima fogja szegényt, simogatja csont teknőjét, cirókálja két kezével, mirókálja beszédével:
- Idejében közeledbe ha nem jövök, még ott találsz elpusztulni kezük között; széjjeltörik teknőcskédet, megkínozzák ártatlanka lelkecskédet. Siess vissza szirtekalji otthonodba, vízalatti kőlakodba; messze kerüld tenger partját, gyereksereg kínzó karját - és szép csinján, óvó kézzel, biztatgató becézéssel úgy csúsztatja tenger habos mély vizébe, úgy usztatja meredekes kőfészkébe. Nyugodt lélek fordul haza kunyhójába, szigetlaki, tengermenti hajlokába.

*

Jött a hajnal, derengősen, homályosan, jött a reggel bíborosan, mosolygósan; félálmukban felcikázó csillagocskák színezüstös gyöngyszemüket pislogtatják. Bíborszínt ölt Nap-Istenke, rá-ráragyog sziporkázó tengerekre.
Urasima halkereső bárkájára tűz le aranyesőt szóró sugárkája; melengeti melegével, tikkasztgatja tűz lehével. Szél-Istenfi tovább űzi, tovább hajtja, beljebbfelé bátorítja; álmot hajt rá langyos szellő, takargatja puha felhő. Urasima hanyatt terül csónakjában s ím egyszerre hang hallatszik mély álmában.
- Urasima, Urasima! - azt kiáltja álom szava.
Felriadtan félálmából, kitekintget csónakjából s amint nézi, fürkészgeti tenger habját, megpillant egy közelébe úszdogáló teknősbékát.
- Urasima, Urasima - szólal meg a teknősbéka -, életemet mentetted meg, csendes álmod zavartam meg; kőfészkemből előjöttem, jóságodat szívem szerint megköszönjem.
- Nem jár érte semmiféle köszöneted, véletlen volt az, ha mentett.
- Szíved nemes jóvoltából szabadultam gyerekkezek halálából; ha nem lenne ellenedre, elvinnélek csodálatos valamerre.
- Hová vinnél? Merre mennél?
- Hallottál-e vizekbeli Hab-Sárkányról? Tenger mélyén varázslatos tündérkertről, palotáról?
- Színről színre sose láttam, hallomásból ha hallottam Tengerország Hab-Sárkányát, vízben úszó tündérkertjét, kristályból lett palotáját.
- Meg is tudhadd, meg is láthadd, páncélhátú teknőcskémre bátorságban bízhadd magad. Urasima egy-kettőre, egyet lendül teknőjére a hullámvölgyön, hullámhegyen, viharverte fergetegen addig úsznak, addig húznak, amíg egy nap el nem jutnak kristályfényes bűvöletes palotához, halszáj öblű kapujához.
- Köszöntelek nemeslelkű Urasima - szól száz szolga nyüzsgő hada. Kézről kézre közrefogják, kérő szóval ostromolják, úgy vezetik káprázatos palotába, kristálygyöngyöt ragyogtató csarnokába. Lába majdnem gyökérré lett, bámész szeme bámultában nekidülledt, megláttára habfehér egy leánykának, ragyogtára csillagszóró szép arcának. Világhíres Ottohime állt előtte, Hab-Sárkánynak egyetlenje, víziország tündérkéje.
- Köszöntelek, Urasima - csendül-pendül Ottohime csengő hangja. Fürgelábú futárkámat, kengyelfutó békácskámat, annak ülted teknős hátát, annak óvtad lelke szálltát.
Urasima restelkedve szabadkozik, ajkán a szó akadozik; hebeg nyelve, nézeg szeme s elfogódik, zavarodik szíve, lelke.
- Vendégünk vagy - szól a lányka -, tiéd kertünk száz virága; otthonod lett széles, téres nagy palotánk, téged szolgál lótó-futó ahány szolgánk.
Urasima mindhiába szabadkozik, szíves szókra, marasztókra megnyugoszik. Étel-ital legjavából, tányér, serleg színaranyból; húros hárfa únos-úntig, kivilágos kivirradtig. Gyöngyös pikkely ablak, ajtó, aranyfalon gyémántkagyló, smaragdkertek, gyöngyligetek ezer színben sziporkáznak, tündökölnek. Hab-Sárkánynak egyetlenje Ottohime, vízi világ krizántémja, kézen fogja tétovázó Urasimát, földi világ halandóját s mintha álom, amit látnak, röppenő perc, amit élnek, amit járnak. Ébren alszik, álmot ébred Urasima, rövid napnak tűnik elő számlálatlan sok hónapja.
Másnap ismét, sok ezer nap, szünettelen vigalomban mulatoznak. Halszörnyeteg emberfejjel, ember feje haltörzsökkel, testét, lelkét néha napján riogtatják, hátát, bőrét borzogtatják. S amint telnek, múlnak hetek s perccé lesznek hosszú évek, amint futnak sok esztendők, perc módjára, pillanatra elröppenők, eszébe jut elfelejtett vityillója, szigetlaki kis otthonja, kis csónakja. Szíve forró vágyódását, bánathozó bánkódását Ottohime elé tárja, feleletét szívdobogva, lesi várja.
- Látom, érzem, nincsen többé maradásod, téres, széles palotámban megnyugvásod; térj hát vissza tengertúli otthonodba, szigetföldi hajlokodba.
És aranyból, drágakőből kristályszínes kis szelencét nyujt át neki, vízországi kis emlékét.
- Őrizzed meg, tartogassad, ám valahogy véletlenül, óvjon ősöd, ki ne nyissad. Varázserő lakik benne, idő előtt ha kinyitod, kárhozatos veszted lenne. Évek multán szíved vágya palotánkba, közelembe hogyha egyszer visszavágyna, keressed fel kunyhód mellett tenger partját, szólongassad hű cselédem, teknősbékád. S jó magaddal idők multán tehetetlen, varázslatos szelencéd ha érintetlen, teknős szolgánk, teknősbékád egyetlenke hívó szóra visszaröpít vízországi palotánkba.
Búcsút sóhajt két kezével, szóval, szívvel, szemeivel; fele arca mosolygásos, másik fele sírhatnékos.
Híres halász Urasima útnak indul és a kapun, aranykapun alig hogy túl, teknősbéka víziország ajtajánál várja urát, kis gazdáját víz partjánál; felülteti páncélhátas teknőjére, egyet lendül és előre. Hullámvölgyön, hullámhegyen, viharverte fergetegen addig úsznak, addig húznak, amíg egy nap el nem jutnak zúgó tenger zöld partjához, Urasima szigetföldi hajlokához. Teknős zokog búcsúszókat, szeldes újfent hűs habokat, sírja könnyét tengerébe, fájót sóhajt feneketlen mély vizébe.

*

Urasima siet haza, rég elhagyott, ottfelejtett kunyhójába. Útján amint figyel jobbra, figyel balra, háztól házig bandukolva, mindenfelől vadidegen arcokat lát, őt magát meg idegennek bámulgatják.
- De különös - szól ijedten meghökkenve s tovább baktat elmélázón, révedezve, anyja, apja otthonába, szerető szív tárt karjába.
S amint benyit, esze mintha zavarodnék, vérző szíve fájón, bántón facsarodnék; homályosul kutatgató tekintete, könnybe lábad elboruló borús szeme. Idegenek tudakolják merre való honnan voltát s néző arcát idegennek bámulgatják.
- Híres halász Urasima az én nevem...
- Errefelé ilyen nevűt nem hallottam, nem ismertem. Futvást rohan rokonához, rokonától ifjúkori pajtásához; mindenfelé vadidegen arcokat lát, őt magát meg idegennek bámulgatják.
- Híres halász Urasima az én nevem...
- Errefelé ilyen nevűt nem hallottam, nem ismertem.
Öreg embert lát az uccán, ezer ráncot gyűrött arcán; házát, nevét tudakolja, kérdő szókkal ostromolja.
- Urasimát ismerted-é? Hírét, nevét hallottad-é?
- Ükapámtól hallottam volt, ő is mástól, ükapjától hallotta volt, valamikor híres halász Urasimát, Nippon-szerte annak hítták. Hab-Sárkányék földön túli világába, odaveszett vízalatti országába, időtelen idők előtt, mesebeli évek előtt.
- Én volnék ám híres halász Urasima, nem vesztem én Hab-Sárkányék országába; vízországból épkézlábbal elkerültem, egészségben megkerültem. Nézik, lesik gyanúperrel, kerülgetik ijedelmes döbbenettel; fejcsóválva figyelgetik, Urasima elmélázva révedezik.
Meg-megindul s rövidesen eljut újra szigetföldi tengerpartra s amint csillan gyöngyöt habzó tenger fénye, nagyhirtelen eszébe jut Ottohime vízországi szelencéje. Ám tanácsát leánykának, intelmeit mondásának utolsóig elfelejti, szelencéjét, kárhozatját idő előtt előveszi.
- Több életem, több halálom, föld világát se nem szánom, se nem bánom - szól s kinyitja nagysebtibe, úgy sincs többé se senkije, se semmije.
Varázslatos szelencéből bíborszín köd szálldogál ki, piros pára gőzölög ki, reáborul Urasima bánatára, fájó lelke fájdalmára. S amint fogja tündérföldi szelencéjét, ím egyszerre megpillantja ráncos keze reszketését. Nagyot borzong erős karja elfonnyadtán, erőtelen elsárgultán. S amint szegzi haló szemét mély tengerbe s belepillant sík tükrébe, látja arcát elkókkadtan, vérefogyta elsárgultan. Rémültében nagyot roggyan roskadozó öreg térde s homályosul bús nézése. Két kezével fejéhez kap s amint szeme tekintése víz tükréhez ismételten odatapad, hófehér fürt fáradt fején, mély barázdák vánnyadt testén.
Ottohime bölcs intelme jut eszébe, annak hangja, szóló szava cseng fülébe:
- Évek multán szíved vágya vízországi palotánkba, közelembe hogyha egyszer visszavágyna, keressed fel kunyhód mellett tenger partját, szólongassad hű cselédem, teknősbékád. Partja mellett szigetjének, fodra mellett tengerének hivogatja, szólongatja rég elmúltak hű pajtását, Ottohime kengyelfutó kis szolgáját. Ám vajákos, vízországi szelencéből, időtelen megérintett rejtekéből bíborszín gőz szállingózik, piros párás füstfelhőcske gomolyodik.
És a bíbor beburkolja és a pára körülfonja; füle nem hall, szeme nem lát, hang nem üti át a torkát; Nirvánának, halálhozó két angyalnak közeledtét, annak érzi, annak látja lassú jöttét. Porrá omlik Urasima, szertefoszlik a mivolta és a lelke, vándorlelke elvándorol földöntúli tengerekre. Teknősbéka formájában, lelke belé átszálltában, örökkétig kísérgeti szép úrnőjét, Sárkány lányát, vízországi Ottohimét.

Forrás: Kúnos Ignác, Japán népmesék - mimózák és krizantémok, Gyula, 2017 Digi-Book Magyarország Kiadó (www.digi-book.hu)
A kötet e-book formában megvásárolható. 

Ajánló:

"Derengőben a távol Kelet népeinek rejtekes misztériuma. Belső világát tárja elénk az óperenciák messzesége és új megismerések kápráztatják szemeinket."
A kötet számos varázsmese mellett, állatmeséket, virágmeséke és tréfa meséket is tartalmaz.
Fontos megjegyezni, hogy a meseszöveg tükrözik az adott meserégió kultúrtörténeti hátterét. Emellett figyelmesek lehetünk a mesében néhány olyan fordulatra, amelyek a mi magyar meséinkből is ismeretesek lehetnek.
Mesetárunkban közzétett népmesék között is van egy, ahol a mesehős gyermek formában jelenik meg és egy kis kígyót ment meg. Társaitól, pénzért váltja meg a varázslatos állatot. Ez A kígyótestvérek című népmese.

Jelen mesére a Víz Világnapja miatt esett a választásunk, amelyhez elektronikus ötlettárunkat is szeretettel ajánljuk figyelmetekbe. Klikk a linkre a megrendelhető kiadványért!

Ötlettárunk segítséget kíván nyújtani:

• az élőszóban való meséléssel most ismerkedő szülők vagy pedagógusok számára, amihez Pleszkán Orsi készítette a mesetérképet a Derék Jankó és a kemény kenyér című népmeséről;
• különleges meseverziókkal, a mesékkel sokat foglalkozóknak kívánunk kedvükben járni;
• és kitekintünk az üveghegyen is túlra, más népek meséit bevonva; - ezek mellett mondókákat, szólás-mondásokat szedtünk egy csokorba, segítve a népmesefoglalkozást tervezők munkáját.

További meséket is találtok Mesetárunkban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.