A kis gömböc - A kisgömböc - A gömböc
Arany László gyűjtése nyomán:
Forrás: harmadikszempont.blog.hu
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.
Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:
- Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: "Hamm, bekaplak!" - azzal bekapta.
Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:
- Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.
Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" - azzal bekapta ezt is.
Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:
- Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára. Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.
- No, apjuk - mondja a szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.
Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc.
Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára.
Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: "Hamm, titeket is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: "Hamm, titeket is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Forrás: Arany László Magyar népmesék - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1979.
***
Sokat beszélünk a mesék verzióiról, hisz ezekkel találkozunk a legtöbbet a mesegyűjteményekben. Ennek a közismert mesének az Illyés Gyula által közreadott verziója ékes példa a ennek a fogalomnak az érzékeltetésére.
Illyés Gyula kötetéből:
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy ők mondták, annyira zsöndítették, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a
padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötődjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának:
– Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:
– Hamm, mindjárt bekaplak! – S nem tréfált, hanem igazán bekapta.
Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt.
Azt mondja hát az asszony a középső lányának:
– Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt.
Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:
– Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak!
Azzal szépen bekapta.
Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:
– Eredj csak fel, lányom, hídd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik.
Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:
– Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak!
S bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:
– Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.
Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki a kis gömböc:
– Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult, le a garádicson a földre.
Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszás embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta.
Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regement katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult, gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legeltette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával
kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki:
– Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás embert, egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!
Forrás: Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, Móra, Budapest,1953.
***
Kovács Ágnes így ír Fábián Ágostonné által mesélt verzióról:
A mesének 10 változatát ismerjük." Forrás: http://users.atw.hu/nepmesek/marimese/tanulm/laphoz/jegyzet.htm
Fábián Ágostonné meséje:
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony, s annak volt három kislánya: Annácska, Márika, Rózsika.
Vót nekik egy malackájuk. Azt mondja a szegény ember:
- No, holnap levágjuk a malacot.
Örvendtek a leánykák, hogy lesz most aztán malacfül. Lesz hurka, kolbász.
Másnap le is vágták. Fetettek mindent a füstre, de lett nekik egy nagy gömböcük, azt is feltették a füstre. Megettek ott mindent, hurkát, kolbászt, szalonnát, minden elfogyott, csak megmaradott a gömböc. Azt mondja egyszer a szegény ember Márikának :
- Hallod-e, Márika? Menjél csak fel a padlásra, vágjál egy darabot abból a gömböcből!
Vitte a kést Márika, és felment a padlásra. Lógott egy madzagon a gömböc egy nagy kötőn. Odament, hogy egy darabot levágjon, de a gömböc elkezdte:
- Hókusz-pókusz haraplak, hamm tégedet bekaplak! - és bekapta Márikát. Csak így csinált.
Várta, várta, várta a szegény ember, szegény asszony.
- No, az a haszontalan leányka biztosan tökmagot eszik a padláson. Menjél csak fel Annácska, majd elszámolok én vele!
Felmegy Annácska a padlásra, kiabál:
- Márika, hol vagy?
De nincsen az sehol se. Megy oda, hogy levágjon egy darab gömböcöt, de a gömböc egy kicsit nagyobbacska lett. Mikor a kést odahúzta, hogy kivágjon belőle, a gömböc csak elkezdte :
- Hókusz-pókusz haraplak, hamm, tégedet bekaplak! - …s bekapta Annácskát is.
Várták, várták odalent... Azt mondja a szegény ember:
- Menjél csak fel, Rózsika. Biztosan lekvárt esznek a padláson.
Felment a padlásra, keresi őket, Annácskát, Márikát. Szólítja, de nem szólnak azok egy szót se. Odament a késvel, hogy vágjon a gömböcből, de az már jóval nagyobb lett. A késsel odanyúlt, de a gömböc kitátotta csúf nagy száját, elkezdte mondani:
- Hókusz-pókusz haraplak, hamm tégedet bekaplak! - …s bekapta.
Várja a szegény ember, a szegény asszony, de hiába.
Azt mondja az ember:
- Menjél csak fel édes feleségem… Nem tudom, hol vannak ezek a 1eánykák, biztosan összeverekedtek a padláson.
Felmegy a szegény asszony, néz erre, néz arra, hát sohutt[1] sincsenek. No, nem baj, biztosan valahova elmentek. Odament, hogy vágjon egy darabot a gömböcből, de az imá[2] jó nagy lett, - …akkora, mint egy autónak a kereke. Hát kitátotta a száját:
- Hókusz-pókusz haraplak, hamm, tégedet bekaplak! - …s bekapta az asszonyt is.
Várja a szegény ember, ül az asztal mellett, éhes.
- No majd felmegyek én a padlásra, megnézem, hogy mit csinálnak ezek a haszontalanok.
Megy fel, hívja őket, szólítja:
- Márika, Rózsika, Annácska! Hol vagy, édes feleségem?
De senki nem szó1t. Megyen a gömböchöz, de az akkora lett, mint egy hordó. Nahát mi lett ezzel a gömböcce1, hogy ez így megnőtt. Nem baj, annál tovább lesz, amit együnk, gondolta magába a szegény ermber, és a kést odahúzta, hogy egy darabot levágjon, de akkor a gömböc elkezdte:
- Hókusz-pókusz haraplak, hamm, tégedet bekaplak! - S bekapta az embert es. De akkor olyan vékony lett a madzag, hogy leszakadott az a nagy gömböc, legurult a padlásról a lépcsőkön lefele, kigurult az udvarról az útra.
A kapuban állt egy öreg anyóka, font a rokkájával, és amikor odaért a gömböc, azt mondja:
- Na, most és tégedet öregasszon, megeszlek. Megettem a szegény embert, a szegény asszonyt három leányával, tégedet megeszlek a rokkáddal. Hókusz-pókusz haraplak, hamm tégedet bekaplak.! - S békapta.
Gurult tovább, hát ahogy gurult, mentek az emberek kaszával, kapával haza a mezőről, s elejikbe gurult, azt mondja:
- Megettem egy szegény embert, szegény asszont három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, most megeszlek titeket kaszával, kapával. Hókusz-pókusz haraplak, hamm, tégedet bekaplak! - S bekapta azokat is, s gurult tovább a gömböc.
Hát mentek a katonák, sorakoztak, énekelték, hogy megy az úton a katona, s odagurult a gömböc:
- Megettem egy szegény embert, szegény asszonyt három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, embereket kaszával, kapával, katonákat puskával, most megeszlek: Hókusz-pókusz haraplak, hamm tégedet bekaplak.
Békapta a katonákat a puskáikkal együtt. Gurult, gurult, kigurut a falu végére, s ott volt Jancsika, őrizte a bárányokat. Látta, hogy jó nagy felhő, s nem tudta, hogy miféle, s gurult az a gömböc, s odagurult, s azt mondja:
- Megettem egy szegény embert, szegény asszonyt három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, embereket kaszával, kapával, katonákat puskával, most megeszlek Jancsika tégedet a bárányokkal. Hókusz-pókusz haraplak, hamm, tégedet bekaplak! - S bekapta Jancsikát.
De az vót a szerencse, hogy Jancsika éppen ette a szalonnát, kenyeret, s a bicskája nála vót a budlibicska, s mikor bekapta a gömböc, kikereste a hasánál, ott ahol legvékonyabb a bőr, s a gömböcöt kihasította.
Na, akkor jöttek ki onnat… Kijött legelőször Jancsika a bárányokkal, kijöttek a katonák puskával, kijöttek az embereik kaszával-kapával, kijött az öregasszony a rokkával, s akkor kijött a szegény ember, a szegény asszony a három leányával, s akkor kerestek jó nagy-nagy tepsit, azt a gömböcöt belétették, megsütötték, és mind egy falásig megették.
Itt a vége, fuss el véle!
Forrás: http://users.atw.hu/nepmesek/marimese/mesetext/html/158.htm
Fábián Ágostonné másik gyűjtésben megjelent meseverziója:
Hol vót, hol nem vót, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren es túl, vót egyszer egy szegén ember s egy szegén asszon. Azoknak vót három leányik. S vót egy malackájik.
Egyszer azt mondja az ember egy reggel
– … na jó lesz, ha levágom azt a malacot.
Le es vágták. Csináltak belıle hurkát, kolbászt, szalonnát, szalámit. Lett annak sok-sok tepertyüje, de lett egy nagy, nagy, nagy gömböcce.
Felakasztottak a füstre mindenfélét, s a gömböc es odakerült. Sorban ami jött, lassacskán mindent megettek. Csak a gömböc maradott meg.
Egyszer azt mondja a szegén ember a legnagyobbik leányának:
– Hallod-e, te Anuska! Eridj csak fel a padlásra, s hozzál egy darabot abból a gömböcbül, hogy együnk belüle!
Fel es ment Anuska, de mikor a késvel hezza akart nyúlni a gömböchöz, akkora szájot kitátott s elkezdte mondani, hogy:
– Hókuszpókusz, haraplak, hám békaplak! − s békapta Anuskát.
Várják oda lent, várják, s hát egyszer azt mondja az ember:
– Eridj csak fel, Zsuzsika, nem tudom hogy mit csinál a tesvéred, biztoson aszalt szilvát eszik, hogy elyen sokáig ott ül a padláson. Szaladj, nézd meg, s hozzatok abból a gömböcbül!
Felmenyen Zsuzsika, néz erre, néz arra a padláson, s nem lát semmit se, senkit se. Menyen oda a gömböchöz, látja, hogy a gömböc nagyobb, mind amekkora vót. Odanyúl a késvel, hogy egy darabot kivágjon belıle. De a gömböc akkor csak e1tátotta a száját, s azt mondja:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
S békapta Zsuzsikát es. Várják odale, várják, ül az asztal mellett az ember s az asszon, s a legküsebbik leánya, de nem jü a két nagyobbik. Azt mondja az ember:
– Menjél csak fel Katika, háthogyha a testvéreid elmentek falukászni (étsd: szomszédol, a falut járja) s nem mentek fel a padlásra, hogy lehozzák a gömböcöt.
Na, menyen fel Katika. Keresi a tesvéreit, s há’ csakugyan nincsenek ott. Menyen oda a gömböchöz, s hát az olyan nagy lett,…csodálkozik. Akar egy darabot levágni belıle, de a gömböc csak elkezdi a mondókáját:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
Békapta Katikát es.
Várják az ember s az asszon. Kéne menjen az ember dógozni. Nem jıüek a padlásról a leányai.
Azt mondja a felesége:
– Majd felmenyek én… úgy megtépem a hajikot. Haszontalan leánkák! − azt mondja.
Heába várja az ember, eltütik az üdüt így, úgy. Nagy méregvel menyen fel a padlásra. Keresi a leányait, nem látja sohutt se. Menyen oda a gömböchöz, s hát különösen nagy lett. Akar egy darabot levágni belıle, de a gömböc megint elkezdte:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
S az asszont es békapta. Várja az ember, várja. Felkel, meg leül, mérgelüdik, fenyegetüzik, ökölbe szorítja a kezit, s meg kinyítja. Azt se tudja mérgiben, hogy mit csináljon. …a kalapját rágja.
- Na …még es csak nekem kell felmenjek! Na megálljatok, me’ lehanyigállak fejre (étsd: fejjel lefelé) a padlásról.
Menyen fel, nézelüdik erre, néz arra, nem lát senkit. Menyen oda a gömböchöz, s hezza se mert nyúlni ejedtiben, de a gömböc csak elkezte a mondókáját, s mire az ember szóhoz tudott vóna jutni, vagy hezza tudott vóna nyúlni, hogy levágjon egy darabot, azt mondja a gömböc, hogy:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
S békapta az embert es. De annyira megvékonyodott a madzag, amivel fel vót kötve a gömböc, hogy az elszakadott, s a gömböc leesett. Gurult, gurult lefelé a padlásról, le a lépcsün, ki az udvarra. Az udvarról ki a kapuba. A kapu elütt ült egy öregasszon a padocskán, s fonogatott. S a gömböc odament, s azt mondja:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
… s az öregasszont guzsalyastól, orsóstól, mindenestül békapta.
Gurult az úton tovább. Jött egy regement katona, maséroztak nagy énekszóval. Odaáll a gömböc, azt mondja:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, hám, békaplak! − s mindenkit békapott.
De még akkor es gurult tovább. Hát ahogy ment, jöttek haza az emberek a mezürıl. Kaszával, kapával, villával. A gömböc csak elejikbe gurult, s azt mondja:
– Hókuszpókusz, haraplak, hám, hám, békaplak! S mind békapta.
Kigurult a falu végire. S ott vót eppe’ Jancsika. İrözte a bárányokot. Odagurult Jancsikához, s azt mondja:
– Hókuszpókusz, haraplak. Hám, békaplak!
S eppe’ Jancsikánál vót a budlibicskája (értsd: fanyelő zsebkés),…ahogy békapta a gömböc, a keziben vót a bicska. Nahát, ez jó, hogy nála vót, mer’ a gömböcnek a hasát felhasította, s azon sorban mindenki kijött.
Elüre Jancsika, utána az emberek s az asszonyok. Kaszával, kapával, utána a regement katona… énekestül kimaséroztak.
Utána az öregasszon a guzsalyával, s utána a szegén ember a feleségivel, s a három leányával. Ott asztá’ hirtelenjiben kerestek egy nagy-nagy lábost, s a gömböcöt belétették. Nagy tüzet repítettek (értsd: tüzet rak)
oda. Megsütték a gömböcöt, s mindenkinek jutott egy darabocska.
Én es ott vótam, s nekem es jutott egy darabocska.
Úgy láttam, min most. Itt a vége, fuss el véle!
Forrás: Sebestyén Ádám néprajzi gyűjtése, bukovinai székely népmesék I. átdolgozott kiadás, Szekszárd, 2009.
Aki nem hiszi, járjon utána!
A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk.
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Hagyományok új felületeken, új köntösben
Hiszünk abban, hogy hagyományaink fontos tudást és megerősítést, intelmet hordoznak a mai ember számára is. Vegyük ismét birtokba ezeket az ismereteket, és építsük be a mindennapokba!
- Videó anyagaink rövid interakciók, legyen szó játékról, meséről vagy tárgyalkotásról.
Klikk erre a linkre! Megnézem a Pompás Napok You Tube csatornáját! - Mesetárunk 2017 óta egy bővülő gyűjtemény azokból a mesékből, amelyekhez a Pompás Napok csapata kötődik. Klikk! Ellátogatok a Mesetárba!
- Játéktárunk javarészt népi játékokat tartalmaz, játékfűzéseket és néhány olyan ötletet is, amelyek a néphagyományban gyökereznek. Ezek a gyerekekkel való együttlétek alatt új variációként születtek meg.
Klikk ide! Felkeresem a Játéktárat! - Szakmai cikkeink és vendégírónk tollából született írások is számos izgalmas témát feszegetnek, ötletekkel szolgálnak. A blog felületének jobb oldalán, a kereső funkcióval rákereshetsz konkrét kifejezésekre is.
Klikk! Beleolvasok a blogba!
Népmese-foglalkozás címszóval ezeket a cikkeket több, mint 200.000 látogató olvasta el.
Kattints rá! Nézzük, melyek ezek a cikkek! - Online előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
- Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.
További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!
Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.
Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu
Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.
