Mesét mondani, mesét hallgatni öröm
2 kedvenc népmesénk
Mesét mondani, mesét hallgatni öröm.
Szeptember 30-án - most pénteken - Benedek Elek születésnapján tartják országszerte a Magyar Népmese Napját. Ennek apropóján osztjuk meg Veletek két kedvenc mesénket, ingyenes letölthetős anyaggal, feladatlappal kiegészítve.
Mi is, a magunk eszközeivel igyekeztünk az elmúlt hetekben felhívni erre a figyelmet.
Ötleteket adtunk, inspiráló kitekintést biztosítani társ-területekre, mint a rajzfilmek világa.
Beszélgetésre hívtuk Boldizsár Ildikót, aki a meseterápia alapítója.
A játék-mese-tánc hármasában szerzett tapasztalatinkról bejegyzések és képzés formájában számoltunk be.
Persze mi is tudjuk, mesét mondani nem magától értetődő, mégis fontos belátni....
A mesekincset az emberiség gyermekkorától napjainkig világszerte a mesemondók alkották, őrizték meg, fejlesztették tovább és hagyományozták nemzedékről nemzedékre. Mesemondó nélkül nem volt és nincs élő népmese. (Forrás: Romániai magyar irodalmi lexikon)
Elek apó, maga is gyűjtötte a népmeséket, majd átformálta őket és így, írott formájában eljuthatott az "Óperencián túlra" is és generációk nőttek fel meséin. Munkássága inkább a gyerekirodalom körébe tartozik meglátásunk szerint, hisz a népmesék eredeti utalásit gyakran rövidítette, de írásai átmenekítettek valamicskét, a polgárosodó világ számára, a hagyományos tartalmakból.
Bátorítás
Minden mesei alkalmunkat átszövi az alkotó, egymásra odafigyelő jelenlét, amelyben a mesélő, a hallgatóság és a foglalkozásvezető szinte játszanak egymással.
Megnyugtatásul, mi sem így kezdtük...
Először, az ember elmond egy mesét, egy kisgyereknek vagy saját gyerekének, aki aztán kéri azt még és még, és másik 1000+ alkalommal. Ilyenkor cifrázzuk, szaporítjuk a mesét vagy épp rövidítjük, mert "itt az elalvás ideje" és észrevétlenül beleszőjük magunkat, vagy az aznapi történéseket a mesébe.
A mi esetünkben, volt egy inspiráló alkalom, amikor a néptáncpedagógus és a mesemondó összetalálkozott és egy lelkes kis csapat visszajelezte, hogy tetszett nekik, amit kaptak és kérnek még belőle. Ez közel 5 éve volt.
Mára nagy a repertoár, kutattunk, tanultunk, tapasztalatuk, de a kedvencek azok maradtak, amiket mi is szerettünk azóta, hogy az eszünket tudjuk.
Mesék, színezők és egyéb ötletek
Macskacicó
Széljegyzet: Egyes mesék a felnőtté válás más-más nehézségeit és buktatóit tárják elénk. Az állatvőlegény és állatmenyasszony típusú mesék legtöbbje a gyermekeket a párkapcsolati élet nehézségeire, a szexualitás gondolatához fűződő félelmek elűzésére készíti fel.
Az állatmenyasszony típusú mesékben a szerelmes férfinak különböző próbákat kell kiállni ahhoz, hogy a szerelmét elnyerhesse. A legkisebb királyfinak három próbát kell kiállnia ahhoz, hogy elnyerje a végső jutalmat, a
gyönyörű feleséget. A fiú, mint a legkisebbik a három közül, a legnehezebb feladatot kapja: az erdőben kell menyasszonyt szerezzen. Meg is találja, de macska képében. Végtelen szomorúságát a párjában való hite és kitartása győzi le, s végül el is nyeri a neki járó boldogságot. (Forrás:epa.oszk.hu)
Macskacícós színező és feladatlap. Klikk!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már mind házasodnivalók voltak. A pincétől a padlásig színarany palotában, színarany trónteremben ültek.
Szép szál legény a legidősebb. A testvéröccse is derék ifjú ember. A legkisebb pedig olyan ’szállas’ , mint a gyújtott gyertya.
Az öreg király maga elé kérette a királyfiakat ebbe az aranyos terembe.
- No, fiaim, házasodjatok meg! Keressetek magatoknak illő feleséget. ’Egyőtök’ induljon a báróságba, ’másótok’ a grófság felé vegye az útját. Te legifjabb fiam indulj a kerekerdőn túlra.
Arany pálcájával irányt mutatott, minden fiúnak a részére egyet, és azt mondta, kinek amerre mutatott a pálcája, arra kell menni nősülni.
- Fiaim! A leányoktól egy-egy bokrétát hozzatok nekem mutatóba!
El is indult mind a három s mire kettőt pislantunk a két idősebb már hozta is a szépséges csokrokat.
Örültek is az idősebb királyfik, hogy rájuk mért feladatukat teljesítették, de az a legifjabb mihez kezdett a kerek erdőben. Volt ott délceg magas fa, vastag törzsű hársak, göcsörtös ezre éves tölgyek.
- Jajj, szegény fejemnek mihez kezdjek, kit keressek, hogy szép menyecskére leljek?
Így búsult magában és nagy odvas fa tövébe leült. Míg ott töprengett egy Macskacicó arra kényeskedett. Cirókodott.
- Ó, én kicsi mátkám, csak azt a szomorú szemed nem látnám! Mi dolgod itt, ahol emberi lélek nem jön s nem megy?
- Jajj, elárvult fejemnek. Feleségért küldött az Apám. De én itt ki találjak, hogy keressek a rengeteg mélyén? Nem elég, hogy találjak valakit, de még bokrétát is kössön s azt nekem adja, hogy Apámnak s bátyáimnak azt mutatván haza vihessem.
- Te legény! Válassz engem, megszedem az erdő ezüst, arany virágait s szebb csokrot vihetsz haza, mint a bátyáid.
- Ne bolondozz! Hogy szedhetne egy Macskacicó virágot, hogy köthetne bokrétát.
- Te csak pihenj le, majd én mindent elrendezek
A királyfi, csak lecsukta a szemét, csak pislantott egyet, mire a Macskacicó rákezdett:
- Ébredj fel! Kedvesem indulj hazafelé! Itt a csokor vidd el Édesapádnak!
A legkisebbik királyfi el is indult s mire gondolnátok egyet már az Apja veretes, aranyos tróntermében állt. Átadta a Macskacicó csokrát, amitől mindenkinek elállt a szava is.
De aztán épp hogy megmelegedtek kicsit otthon, a király újra elküldte a királyfiakat, hogy most keszkenőt hozzanak a leendő menyasszonyiktól. Azok nyakukba vették az utat s siettek, hogy Apjuk kérését teljesítsék. A mi királyfink annyira nem sietett, mert emésztette a bánat, hogy ugyan a Macskacicó hogy lenne képes szőni, hímezni neki egy menyasszonyi kendőt. Ezzel a bánattal érkezett el megint az erőhöz.
- Ó, én kicsi mátkám, csak azt a szomorú szemed nem látnám! Mi bajod?
- Jajj, elárvult fejemnek. Az Apám most menyasszonyi kendő kér leendő menyeitől. Azt sem tudom hová legyek, hogy ezt a kérését teljesíthetném.
- Te csak pihenj le, majd én mindent elrendezek.
A Macskacicó egész háza népét magához hívatta. Jöttek is a fehér, fekete, tarka-barka, foltos és pettyes cicák. Az egyik font, a másik szőtt, hímzett, így készült az arany-ezüst szálakból szőtt kendő.
Ezalatt a másik két királyfi már megjárta az utat és a báró meg a gróf kisasszonyoktól hozták és bemutatták a kendőiket az Apjuknak.
- Ébredj fel! Kedvesem indulj hazafelé! Itt a kendőm vidd el Édesapádnak!
A krályfi nem is gondolkodott csak sietett haza.
- Fiaim! A leányoktól a csokrokat, kendőket meghoztátok, de most már a leányokat szeretném látni, aki a házhoz hoztok. Induljatok tüstént!
A legények úgy nyargaltak, mint a gondolat, hisz szerelmetesek voltak a leányokba, alig várták, hogy újra láthassák egymást. A legkisebbik királyfi pedig úgy ment, mint akit ütnek. Gondolta, neki bizony világgá kell mennie, ha az Apja meglátja a Macskacicót, aki neki eddig a mátkaságban segített.
- Ó, én kicsi mátkám, csak azt a szomorú szemed nem látnám! Mi bajod?
- Most már biztos, hogy Atyám haragja lesújt rám, merthogy is vihetnélek én téged, Macskacicót bemutatni, mint leendőbelimet.
- Te csak pihenj le, ne aggódj, majd én mindent elrendezek.
A trónteremben ennyi boldog arcot már rég lehetett látni, mint amikor a két legidősebb királyfi megérkezett és bemutatták leendő feleségeiket.
A jegyes lakoma már nagyban tartott, amikor a legkisebbik királyfi nyugodt szendergéséből felébredt. Megpillantott egy igen-igen széplányt, akinek már a ruháján is látszott, hogy királylány.
- Édes Rózsám! Hogy kerülsz te ide s nem láttál-e egy Macskacicót erre cirókodni?
Nézzetek már oda! Hogy lehet egy ilyen széplánynak bajusza s fekete orrocskája?
- Ó én kicsi mátkám! Gonosz varázslattal Macskacicónak kellett lennem egész háznépemmel együtt, mindaddig, amíg egy legény engem feleségül nem választ. Te engem ugyan kénytelen, kelletlen elfogadtál s most vihetsz tisztességgel Atyád elé.
No, hát, hatlovas hintón indultak a palotába. Ott volt ám készülődés, lakodalomba hívogatás, sürgés-forgás.
Kerekedett olyan lakodalom, hogy 3 nap 3 éjjel tartott. Három menyasszony, háromszor- három pár cipellőt eltáncolt s bizony még a kisördög is eljött, hogy a jó húslevesből belakhasson.
Itt a mese vége, eredjetek ki a rétre s ott vigadozzatok!
Kőleves
Széljegyzet: Zárványként őrizte meg az a népmesénk az egykori "főzés" technológiáját, melynek címe: Kőleves. A katona, aki betegen vándorol levest szeretne főzni, de hozzá semmije sincsen. Kér tehát az egyik faluban, répát, zsírt, tarhonyát, még egy kis szalonnát is, azzal a szóval: "Kőlevest szeretnék főzni, ni itt, ezzel a kővel" s letesz az asztalra egy öklömnyi követ. Meg is főzi, a végén még kolbászt is kap bele, s szét is osztja a maradékot. E mese azt a kort őrzi, amikor még nem volt edény, amit tűzre tegyenek, hanem a mélyedésbe dobott föltüzesített kövekkel főzték a levest. (Forrás: Wikipédia)
Kálmány Lajos: Alföldi gyűjtése című munkájának egyik szegedi kincsét adjuk közere, amely az adatközlő szája íze szerint került lejegyzésre, a mesemondó egyediségének is teret hagyva.
Számunkra ez a mese az emberi leleményességről, és arról a képességről szólnak, hogy segítséget kérjünk, cselekedjünk nehéz élethelyzetünkben is.
Mátyás királ szögény embörhön mönt, kért tűle ëgy kis levest; de a szö- gény embörnek még az së vôt, nem vôt sömmije së: „Nem alhatok, nincs sömmim së!” „Nem köl ahhon csak ëgy kis kű, hozzanak be ëgy darab küvet, majd’ főzök én!” Behosztak ën nagy küvet. „Nem köl akkora, csak ëgy kicsi” – osztán adott nekik pészt, hozzanak a bôtbû lüsztöt, mög zsírt. Mátyás királ hozzá fogott főzni, levest, kűlevest. Mikor mögfőtt, hítta űket önni, de nem möntek, csak maga övött Mátyás királ, levest, kűlevest; akkor êmönt, hagyott a fazékba nekik is, monta, hogy ögyék mög. Mikor odamöntek, nézik a levest, hogy mijen az a kűleves, hát az ajja tele vôt aranynyal, mingyár tutták, hogy Mátyás királ járt náluk.
Jó mesélést kívánunk és sok-sok csillogó szempárt!
Hagyományok új felületeken, új köntösben
Hiszünk abban, hogy hagyományaink fontos tudást és megerősítést, intelmet hordoznak a mai ember számára is. Vegyük ismét birtokba ezeket az ismereteket, és építsük be a mindennapokba!
- Videó anyagaink rövid interakciók, legyen szó játékról, meséről vagy tárgyalkotásról.
Klikk erre a linkre! Megnézem a Pompás Napok You Tube csatornáját! - Mesetárunk 2017 óta egy bővülő gyűjtemény azokból a mesékből, amelyekhez a Pompás Napok csapata kötődik. Klikk! Ellátogatok a Mesetárba!
- Játéktárunk javarészt népi játékokat tartalmaz, játékfűzéseket és néhány olyan ötletet is, amelyek a néphagyományban gyökereznek. Ezek a gyerekekkel való együttlétek alatt új variációként születtek meg.
Klikk ide! Felkeresem a Játéktárat! - Szakmai cikkeink és vendégírónk tollából született írások is számos izgalmas témát feszegetnek, ötletekkel szolgálnak. A blog felületének jobb oldalán, a kereső funkcióval rákereshetsz konkrét kifejezésekre is.
Klikk! Beleolvasok a blogba!
Népmese-foglalkozás címszóval ezeket a cikkeket több, mint 200.000 látogató olvasta el.
Kattints rá! Nézzük, melyek ezek a cikkek! - Online előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
- Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.
Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu