Mai cikkünk Kollár Zseraldina vendégírónk tollából született, aki a Budapesti Corvinus Egyetem nappali tagozatos hallgatója, de emellett hasznos és érdekes dolgokkal tölti a szabadidejét, többek között a Paulus Budapest keretein belül tart gyermekfoglalkozásokat. Megosztotta velünk, hogy miként képzelhetünk el egy ilyen vasárnapi foglalkozást, és azt is, őt milyen elvek vezérlik. Fogadjátok szeretettel!

***************************************

Kiváltságos helyzetben érzem magam, amiért van lehetőségem gyerekek számára bibliai foglakozásokat tartani. 

A tavalyi év során részt vettem a Reménység Magjai Alapítvány gyerektanítói tanfolyamán, amely pedagógiai keretek közé foglalta a gyerekek felé irányuló szolgálatom vágyát. Az elmúlt néhány évben sok időt töltöttem gyerekkel és egyre inkább vágytam rá, hogy a játék és a beszélgetés mellett „valami többet” adhassak számukra. Ekkor jött a REMA programja, ahol 8 hónapon át átélhettem azt, amit most minden alkalommal szeretnék átadni a gyerekeknek is. Egy vasárnapi iskolai foglalkozás számomra a tanítás egy nagyon speciális formája. Nem tartom magam igazán pedagógusnak, de azt tapasztalom, hogy az együtt töltött idő mindenki számára fejlődési, növekedési lehetőséget rejt.

A Paulus Budapest  keresztény közösségünkben egy foglalkozás során arra törekszünk, hogy egy adott témát (bibliai történetet) a legtöbb módon megelevenítsünk a gyerekek számára. Fontos érték számunkra, hogy az istentisztelet ideje alatt minőségi programot tudjunk nyújtani a gyerekeknek és ők is otthon érezzék magukat a közösségünkben.

A félév során egy-egy ószövetségi kiemelkedő személy történetét nézzük meg. Ez alapján a heti témánk az Istenbe vetett bizalom volt, Lót és Ábrahám történetén keresztül (Mózes 1. könyve 13-14, 18-19. fejezet). Az órákat általában egy bevonó játékkal kezdjük, amelynek célja, hogy a gyerekek azonosulni tudjanak azokkal az érzésekkel, amiket a későbbi történetben a szereplők megélhettek. Jelen esetben a bizalomhoz kapcsolódóan párban A pontból B pontba kellett eljutnia a gyerekeknek úgy, hogy egyikőjük szeme be volt kötve és a másik gyerek csak hanggal segíthette a tájékozódást.

A történet interaktív elmondása majd átbeszélése során célunk, hogy a gyerekek megértsék a történetet, majd ezt számukra a hétköznapokban is értelmezhetővé váljon. Természetesen egy történet átbeszélése nagyban függ a gyerekek életkorától és előzetes ismeretétől is.

A történetet mindig kötjük valamilyen kézműves tevékenységhez is, amelyet hazavihetnek és emlékezteti őket a tanultakra, közben fejlesztve a kézügyességüket is. Számomra kihívást jelent, hogy izgalmas, új kézműves feladatot találjak ki a témánkhoz kapcsolódóan. A kreativitás egyik jellemzőjének tartom, ha valaki tud "abból főzni, ami van" és egy kollégiumban, ahol én lakom, ott nincs túl sok minden. :) A mostani témához egy képet választottam, amely Ábrahámot mutatta be, amint a kihívások idején Istenben bízott és imádkozott. A gyerekek feladata a kép kiszínezése volt a konyhában fellelhető fűszerek, alapanyagok segítségével. Zoé kedvenc színe a pirított hagyma volt. :) A színpaletta többi elemei: fűszerpaprika, gyros fűszer, búzadara, liszt, instant kávé, bazsalikom, filteres tea, ropi.

Hálás vagyok, amiért kéthetente vasárnap délutánonként a Paulus Budapest istentiszteletének ideje alatt (17:15-18:30) van lehetőségünk időt adni a gyerekeknek a kreatív képességeik fejlesztésére, a kérdéseik feltevésére és az egymástól való tanulásra. Egy biztonságos közegben mesélhetnek az élményeikről, oszthatják meg, hogy mit történt hét közben az óvodában, iskolában és imádkozhatunk azokért a dolgokért, amiket megélnek.

******************************

 Jövő héten is lesz BLOGSZERDA! Várunk vissza!