A mesemondó szakma véleménye is megoszlik arról, hogy a mese kinek is szól.

Egyrészről a mese a felnőttek műfaja, hiszen a hagyományban is felnőttek meséltek felnőtteknek. A történetmesélés során adták át a fiatalabbaknak mindazt a tudást, amit összegyűjtöttek a világmindenség, az emberi élet működéséről. Ugyanakkor vitathatatlanul a mese mindenkié. Egy egészséges tudatú gyermek a hallott történetekből csak annyit fogad be és ért meg, amennyire az életkorának és tudati szintjének megfelelően képes. 

Mégis a gyermekeknek szánt népmesék kiválasztásakor érdemes segítségül hívnunk a gyermeklélektani ismereteket is, és figyelembe vennünk az életkori sajátosságokat.

MILYEN MESE SEGÍTI JÓL AZ ÓVODÁSOKAT?

Az óvodáskorú kisgyermek még nagyon egyben él az édesanyjával, éppen emiatt is ilyenkor még leginkább a saját meséket élvezik. Ezek a rövid, pár perces kis történetek a gyermek, vagy az édesanyjuk egy napjáról szól.

Fotó: Peer Réka

Ahogy növekszik a gyermek, a saját történeteken túl a többiekkel, a tágabb környezettel történtek is izgatni fogják. Ilyenkor már mesélhetjük a népmesei kincsünkből a dallamos, ritmikus mondókameséket, és a rövid állatos meséket. 

MIT TANULHATNAK A KISISKOLÁSOK A NÉPMESÉKBŐL?

A tündérmesék világával elegendő 6-7 éves korban megismertetni a gyermekeket. Hiszen ekkorra válnak képessé hosszabb, élménydúsabb események, a részletgazdagabb képek, bonyolultabb cselekmények befogadására és megértésére is.

A fordulatos, színes, eseménydús történet lekövetése azonban kiválóan trenírozza a belső képalkotó képességet, és a későbbi, a tanulás során nélkülözhetetlen szövegértési és fogalmazási készségeket.

8 éves kor körül kezdenek kilépni ebből a tündérvilágból. Ekkor már kezdenek kiesni abból az állapotból, hogy egynek érzik magukat az őket körülvevő világgal, a növényekkel, az állatokkal.

Fotó: Rózsa Művelődési Ház

Az egységérzet helyett hirtelen a dualitások világában találják magukat. Láthatóvá válnak a világban a különbségek, és a végletek között csaponganak. A dolgok csak jók lehetnek vagy rosszak, csak feketék vagy fehérek. Az ennyi idős gyermekben lejátszódó belső lélektani feszültségeket remekül mintázzák a tanító célzatú állatmesék. Ezekben a rövid, lényegretörő, kíméletlenül őszinte mesékben ugyanez a végletesség jelenik meg: emberi tulajdonságokkal felruházott állatok vívnak életre-halálra szóló küzdelmet. 

9 éves kortól kezdődően már a gyermekeket már sokkal jobban vonzza a realitás. Kevésbé érdekli őket a csoda, a misztikum. Az ésszel felfogható, jól megérthető dolgok foglalkoztatják őket. Éppen ezért ennek a korosztálynak ideális meséi tudnak lenni a novella és legendamesék.

A novellamesék hősei egyszerű, hétköznapi fiúk, lányok, akik saját eszükkel, rátermettségükkel oldják meg a látszólag megoldhatatlannak tűnő feladványt. A mesei hős pont olyan mint ők, ugyanazzal a kihívással és feladattal, mint ami elé ők lettek állítva. Remek kapaszkodót, iránytűt és útmutatást jelenthetnek hát ezeknek a gyerekeknek az ilyen típusú mesék, hogy tegyenek egy újabb lépést az önállóság felé, és megtalálják a saját erejükből, tudásukból való boldogulást a világban.  

A mesélést, és különösen a tündérmesék továbbadását azonban sohasem szabadna abbahagyni, legyen bármennyi idős is egy gyermek vagy ifjú, vagy éppen felnőtt. Ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk a tündérmeséket, észrevehetjük, hogy mennyi sok szép útmutatást adnak az útnak indulásról, a saját lábra állásról, az életben való sikerrel járásról. 

Fotó: Peer Réka

Gyermekeinket és fiataljainkat indítsuk útnak sok-sok szép népmesével. Különösen sokat adjunk nekik a mély, bölcs tanítással bíró gyönyörű magyar népmeséinkből, hiszen ezekből sok tudást meríthetnek az életre vonatkozóan. Tegyük ezt azért, hogy az ő történetüket is már a jól ismert mesei záróformulával fejezhessük be: "Boldogan éltek, míg meg nem haltak!"