Széki népmesék alapján digitalizálta Nagy Anna:

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Öveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy pár öreg. De már olyan öregek voltak: az ember kilencvenesztendős volt, s az asszony is már nyolcvan. egész életekbe mind azon siránkoztak, azért imádkoztak, hogy legyen gyermekek. De nem lett. Még bőtöltek is, mégsem lett gyermekek.

Forrás: www.kulturpart.hu

Hát egyszer csak, csudák csudája, nyolcvanesztendős korában született az asszonynak két gyermeke. Uram fia, mind a két gyermeknek tiszta aranyhaja volt. Hej, örvendettek is nekie, de búsultak is, hogy ők már nem tudják felnövelni, mert hát igen öregek már.
Na de mindegy, már el kellene menni komáért, hogy kereszteljék meg a gyermekeket. El is indul az ember a faluba, egyik házba is bémegyen, a másikba is, hogy komát keressen. Egyik azt hitte, hogy viccel, a másik, hogy megbolondult az öreg: már vénségire hogy lett volna gyermeke? Úgyhogy az egész faluban nem kapott senkit.
Elindult hát a másik faluba. S ahogy ment az országúton, találkozott egy plébánossal. Azt mondja a plébános:
- Hová mész, te szegény ember?
- Hát én biza komát keresnék, ha kapnék.
- Már ugyan ne viccelj, hát ilyen öreg embernek már nem kell koma.
- De biza hiába-azt mondja-, nekem most született két aranyhajú gyermekem, s annak keresem a komát.
- Na, ne menj tovább-azt mondja-, mert keresztvíz alá tartom én a gyermekiket. Hazamenyek, s megbeszélem a feleségemmel, s menyünk ketten.
Megmagyarázza a lakását, s a faluját, hogy hol van, s elmenyen haza a z ember, s másnap már érkezett is a plébános a feleségivel. Na, mennek ők szívesen, s keresztvíz alá tartják ők a gyermekeket, s gondját viselik, mert már úgyis öregek, meg így, meg úgy.
Megkeresztelik a gyermekeket, hát látják milyen gyönyörű szépek. Azt mondja a plébánosné az asszonynak:
- Ó, édes komámasszony-azt mondja-, adja nekem ezeket a gyermekeket. Én fiatal vagyok, felnövelem úgy, mint a saját gyermekeimet, gondját viselem, aztán azért a szülői szeretetről nem felejtkeznek el.
Na, jól van, belé is egyeztek.
- Hát vigye, csak legyen jó dolga a gyermekeknek.
Így aztán a keresztapa s a keresztanya elvitte a gyermekeket.
Na, de már nőttek, iskoláztatták, szépen jártatták. Már kellene valami állást is keressenek nekiek. Hát aztán nyitottak egy üzletet. Volt az üzletben mindenféle: ruhanémű, fűszer, minden a világon. Jól is ment az üzlet, a fiú árulta a fűszereket, a leány árulta a ruhanéműket. mindenki odament vásárolni az egész városba. Nem éppeg azért, hogy ott jobb volt a portéka, hanem azért, amiért olyan szépek voltak az üzletben a fiú és a leány. Hát hogyne: tiszta aranyhajuk volt, mindenki csudálkozott rajta.
Na, jól is ment az üzlet: volt pénzek elég, jutattak az öreg szüleiknek is. Hát ment egy darabig nagyon jól, de egyszer csak baj lett, mer kiütett egy nagy háború. Hát aztán biza tönkrement az egész nép, nem volt pénzek, mivel vásároljanak. Volt olyan nap, hogy egy-két vevőnél több nem jelentkezett. Unták is magokat. Na, egyszer azt mondja a fiú a leánynak:
- Édes testvérem, kártyázzunk.
- Jól van, kártyázzunk. Hát pénzbe?
- Pénzbe, de csak úgy, ha én elnyerem a te pénzedet, játék végin visszaadom neked. S ha te nyered el az enyimet, te is visszaadod nekem.
- Na, jó.
Kártyáznak, hát a leány mind elnyerte a fiú pénzit. Na, jól van, játék végin nem akarta visszaadni. A fiú csak erősködett, hogy így volt a vásárunk, meg így kezdtünk jáccodni, s add vissza!
Abbiza nem adta vissza a leány. A fiú megmérgelődett, megkeresztezte egy kicsi helyt a földet, s akkor aztán elkáromkodta magát. hogy:
- A főd nyeljen el!
Hát uram, teremtőm, abban a pillanatban megnyílt a föld, s elnyelte a leányt.
Na, már aztán eléggé teprenkedett a fiú, de má késő volt. Bézárt, öste hazament, kérdezik nevelőszülei, a keresztapja s a keresztanyja, hogy:
- Mi van a testvéreddel, mért nem jött?
- Hát itt meg ott elmaradt.
- Na, de reggelre se ment haza. Kurtán fogták a fiút, hogy:
- Mi van a testvéreddel?
Hát ő nem tudja.
- De már nem úgy, hogy nem tudod!
Addig vallatták a fiút, hogy az biza megmondta a valóságos igazat. Úgy megharagudott a keresztapja, hogy abban a pillanatban ő is megkeresztezte a földet s megátkozta:
- A főd nyeljen el téged is! Oda vigyen, ahová ment a testvéred!
Hát biza abban a percben megnyílt a föld, s elnyelte a fiút is. Na, voltak aranyhajú gyermekek, s nincsenek már a föld színén.
Hát a fiú leérkezett az alvilágba. Hát az alvilágban egészen bérendezett hely volt ott. Elment egy nagy városba, s kérdezet, hogy ki lakik abban a nagy városban, hogy olyan pompás ott minden.
- Hát itt bizony a király őfelsége lakik.
- Na, én szeretnék odamenni-, azt mondja.
Hát el is vezetik oda. Mikor odament, a kapus nem akarta béengedni. Hogy:
- Ide nem lehet minden jöttmentnek bémenni, írás nélkül aztán már nem lehet!
- De hát menjen akkor kérem, s jelentse, hogy én szolgálatot keresnék a királynál.
Felmenyen a kapus, s jelenti, hogy itt van egy fiú, de igen-igen szép fiú, mert tisztán arany a haja. Jelentkezik, szolgálatot keres.
Mondja mindjárt a király, hogy vezessék elejibe. Megtetszett a fiú nekie nagyon.
- Na, hát mit értesz?- azt mondja.
- Hát értek én, instállom szépen, mindenfélét.
- Hát jól van- azt mondja-, azért legelébb lovaimhoz teszlek, mert éppen ott van szükség.
Van két gebém, olyan soványok lettek, mert valami rossz kezelés alatt voltak. S azokat, ha kikezeled, nagy lesz a fizetséged. Még azután jobb szógálatot is adok neked.
Hát lemenyen a fiú az istállóba, megnézi a gebéket, mondja a királynak:
-  Felséges királyom, ezek osztán le vannak rongyulva jól! Ezeket már csak úgy lehet kikezelni, ha kihajtom a rétre őket, aztán ott jó legelőn majd helyrejönnek.
- Hát úgy csinálod, ahogy te akarod.
Kihajtja a fiú a legelőre a gebéket, ott eteti, este is ott künn a holdvilágon is, hogy jobban jóllakjanak.
Hát egyszer egy tó partjánál volt, legeltette a két gebét. S hallja, hogy a tóban nagy bugyborékolás van. Hát látja, hogy a vízből feltűnik egy gyönyörűséges szép leányfej, de olyan gyönyörű volt, hogy a világon már olyan szépet nem látott senki se. Hamar ki is ugrott a vízből s odament a fiúhoz. Megölelte.
Jaj, csak ezt vártam, hogy téged meglássalak! Én a tiéd, te az enyém, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket!
De megrémült a fiú, nem tudta mire vélni.
Hát aztán- azt mondja-, feküdj ide le mellém, és itt együtt együnk, falatozzunk.
Leülnek, lefeküsznek a szép selyemrétre. Hát bizony ott volt falatoznivaló, mindent vitt magával az a gyönyörűséges szép teremtés.
Hát egyszer csak eléveszen két keszkenyőt a gyönyörű teremtés, s megtörli a két gebét. s visszateszi a keszkenyőt, avval azt mondja:
- Na, édes kedvesem, én már el kell tűnjek, vissza kell menjek a vízbe.
De hiába istenkedett a fiú, kérlelte, hogy nahát csak ne tűnjen el, azt mondta, hogy neki még muszáj. Visszaugrott a vízbe s eltűnt.
Na, a fiú hazahajta a gebéket, de látja, hogy olyan gyönyörűek lettek: tiszta rézszínűek lettek. Olyan gyönyörű paripák voltak, hogy csuda. mikor mennek bé a kapun, a kapus azt mondja:
- Hát mi az, kicserélted a gebéket?
- Én nem aztán- mondja-, csak jól tartottam, s így megszépültek.
Behajtja az istállóba, de a kapus fut egyenesen a királyhoz, jelenti:
Uram királyom, kicserélte ez a fiú a gebéket. Hozott rézszínű gyönyörű szép paripákat.
Lemenyen a király is az istállóba.
- Hát te mit csináltál?
- Semmit, felséges királyom, csak jól láttam őket, nem húztam el az abrakot, nem tettem pénzzé- azt mondja- semmit, meg aztán a tó szélin legeltettem, ahol nincs leéve a fű.
- Jaj- mondja a kapus-, felséges királyom, egy szavát sem higgyed. azonnal csapd el és még börtönbe is tegyed. Hát ez lopta valahunnét ezeket a gebéket, aztán elmenyen a híre, hogy felséged istállójában lopott jószág van! Én ajánlom felségednek, hogy ezt a fiút csapd le!
Hát a király azt mondja:
- Nem lehet, rajta van az én pecsétem.
- Felséges királyom, nézze is meg: a farán ott van a pecsétje.
- Ezek az én gebéim!
Adott a fiúnak egy zacskó aranyat örömiben.
Másnap megint kihajtotta a fiú a rétre a lovakat, hát akkor is kiugrott estefelé a gyönyörűséges szép teremtés a vízből s megint ott szépen beszélgettek s ettek s mulattak. Hát mikor vissza akart menni, megtörülte őket egy ezüstkeszkenővel, a paripákot. Hát abban a percben gyönyörű szép ezüstparipává váltak. S akkor béugrott a vízbe a gyönyörű teremtés, s a fiú pedig hazahajtotta a lovakat.
Mikor menyen bé a kapun, látja a kapus, hogy most már még gyönyörűbbek lettek a lovak, már ezüstszínűek! Csak menyen hamar a királyhoz:
- Felséges királyom, nem fogad szót nekem, mindjárt csúfság lesz a palotában! Majd jönnek, hogy lopott jószágot tartunk itt. Aztán szép lesz a király őfelségének!
- De hát lemegy a király hamar az istállóba, nézi a pecsétet.
- Hát ez az én pecsétem! Ez az igazi lovam!
Megint adott neki egy acskó aranyat, megsimogatta a fiút:
- Na, te osztán derék fiú vagy. Jól elápolod a lovakat.
Elmenyen megint a rétre a fiú, s másnap is ugyanúgy megint a vízből kiugrott ez a gyönyörű teremtés.
- Na, édes fiam- azt mondja, édes szerelmem, most megtörlöm egy aranykendővel.
Megtörölte a paripákat egy aranykendővel. S akkor aztán szépen elbúcsúztak egymástul, a gyönyörű teremtés visszabukkant a víz alá, s a fiú hazahajtotta a paripákat.
De most már a király maga várta, hogy lássa, hogy megint szebbek lesznek? Mikor látta, hogy aranyparipák lettek, akkor aztán egyenesen a fiúnak odaadta megint a harmadik acskó aranyat.
- Nesze, édes fiam, mert te megérdemled.
Hát egyszer csak megint kimenyen a fiú, csak úgy, lovak nélkül a rétre, mert kívánta látni a gyönyörű teremtést. Hát mikor ott a tó szélin a holdvilágnál sétálgat, kibukkan a gyönyörű teremtés:
- Na, édes szerelmem- azt mondja-, felmentettél a varázslattól. Mert én egy elvarázsolt kisasszony, királykisasszony vagyok. Most már megjelentél harmadszor, negyedszer, felmentetél engemet, csak kérlek te is gyere le velem a víz alá. Osztán még visszajövünk a föld színére.
- Jaj- mondja a fiú-, de kellene még hozzam a három acskó aranyomat, mert hát három acskó aranyam van.
Elmenyen hamar az aranyér, eldugta a jászoly alá, nehogy valahogy megkapják. Veszi hamar a három acskó aranyát, s menyen hamar a víz tükrihez. Ott volt még a gyönyörű teremtés, ott összeölelgetőztek, s mind a ketten a víz alá bukkantak.
Hát uram fia! Mikor lemennek oda még lejjebb, egy ki tudja milyen világrészre, hát ott volt a fiúnak a testvére, gyönyörű teremtés várta ott. Jaj, összeölelgetőztek, összecsókolódtak, hogy megtalálhatták egymást!
De most hogy mennének vissza a felvilágba, hogy jönnének még fel a föld színére, hogy megmutassák magokat az öreg szüleiknek meg a keresztapjoknak. Meg aztán jobban is szerették ezen a felső világrészen élni. Hát azt mondja a gyönyörű teremtés:
- Van nekem itt egy testvérem, az elveszi a te testvéredet, s párosával négyen hazamenyünk.
Úgy is csinálták. Összeesküdtek még ott, összeházasodtak, aztán négyen hazamentek.
- Na, a plébánoshoz mikor beérkeztek, a keresztapához, el sem tudta képzelni, ébren van-e vagy álmodik.
- Jaj, drága gyermekeim, csakhogy megjöttetek!
Onnét elmentek az öreg szülőkhöz, azoknak is megmutatták magukat. No, osztán a három acskó aranyat elosztották tisztességesen. Aztán éltek belőle holtuk napjáig. Még most is élnek, ha meg nem haltak.
Itt a vége.

Forrás: Széki népmesék- Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976 

További mesék a Mesetárban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Ajánljuk figyelmetekbe e-book formátumú módszertani füzeteinket, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok.

Szakmai közösségeinkhez érdemes csatlakoznod, hisz óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékok témában és a népmesék világában kérhetsz tanácsot vagy oszthatsz meg tapasztalatokat.