Meseösvény programunkat 2019. szeptember 24-29. között tartottuk, az Ócsai Tájházzal közösen. A program keretében óvodás és kisiskolás gyerekcsoportok kalandtúra-szerűen, ellenőrzőpontról-ellenőrzőpontra haladva keresték a Világszép Nádszálkisasszonyt: játékos feladatokat teljesítettek, mondókáztak, fejtörőket fejtettek meg, ismerkedtek a mesék világával és közben bebarangolták az Ócsai Tájvédelmi Körzetet. Útjukat Pleszkán Orsolya a www.meseviragom.hu oldala tulajdonosa és grafikusa rajzolta elő. 
A Meseösvényen a Pompás Napok és az Ócsai Tájház munkatársai segítették őket a továbbjutásban. Az alábbiakban az ő személyes beszámolóikat olvashatjátok.

Útnak indítás (Nagy Anna)

Amikor arról kérdeznek, milyen egy meseösvény – közben néhányan érdeklődő, ám fura tekintettel várják a választ – következők fogalmazódnak meg bennem: egy út, melyet, ha bejár valaki testével és lelkével is megélheti a mesét. Míg mások virtuális hősökkel találkoznak, játszanak és egy ott lévő világban oldanak meg küldetéseket, addig nálunk, Ócsán a maga fizikai valóságában van jelen a hős, a tudás, a találkozás a mese minden zeg–zugával.
Mindenki, aki elindul, az úton annyira merül bele a mesébe, a szereplőkkel való találkozásba, amennyire maga képes. Legyen az felnőtt vagy gyermek.
Idén, szombaton és vasárnap vettem részt az ösvényen. Az útnak indító feladatát kaptam. Talán hasonlít ez a feladat a mindennapokban végzett munkámhoz. Alsós tanítóként is azokkal az ismeretekkel és élményekkel indulnak útnak a gyerekek, amiket sikerül átadnom nekik.
A két nap alatt volt gyermek csoport és felnőttekből (szülőkből) álló csapat is. Találkoztam nagyon lelkes mesejárókkal. Egyik-másik gyerek olyannyira beleélte magát a meseindításkor hallottakba, hogy ugrált izgalmába és bizonygatta: Nagyon bátor ám! Figyelni fog az úton!
Megtanultunk köszönni is. Ennél a pontnál, bizony sokszor kiderül, hogy kik szoktak mesélni és mesét hallgatni. Ők maguktól is tudják, hogyan szokás megtisztelni az utunkba kerülő mesehőst. Csudálatosan melengető volt megélni, mikor a gyermek odabújik a szavaim hallatán:
- Szegény királylány! Tényleg bezárták?
- Majd visszajövök és elmondom, merre menjél! Jó?
- Ez most tényleg igaz?
Nem csak csillogó tekintetű, elvarázsolható, játékos mosolyú gyermekkel és felnőttel találkoztam a két nap alatt.
Bizony felénk járt gyermek, akit elhoztak a szülők, bár nem beszéltek vele a programról. Érezhetően nem mindennapi gyakorlat a mesélés otthon. Ilyenkor sokkal nehezebb a mesélő dolga.
Kihívás volt a felnőtt csapat, akik nagy hangoskodással gyűltek össze az induláshoz (akár a gyerekek) de amikor kérdést kaptak, elnémultak – mintha bezárult volna a gyermeki oldaluk – nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy mesébe indulnak. Aztán útra keltek és csak ők tudják, a bejárt úton mit tanultak és miben változtak, akár az igazi mesehős.

A Föld kapujában - belépés a védett világba (Gombás Katalin)

“Tudjátok, hol vagytok most? Egy kapuban. Most magatok mögött hagyjátok a teremtett világot, és beléphettek a védett világba”- fogadta a csapatokat az őr a Föld kapujában. Hátuk mögött véget ért a műút, elfogytak a házak, várta őket a Tájvédelmi Körzet. De ide csak az léphetett be, aki megfelelt egy kérdésre, és kitalálta, milyen állat őrizte réges-régen ezt a kaput.
“Erdőn oson, völgybe vág,
füle szőrös, foga bárd.
Áldozata számos,
erdei mészáros.”
És bár a medve és a róka is előkelő helyen szerepelt az ötletek között, a végén mindig kialakult az egyetértés, hogy a megfejtés: a farkas.

A Nap pitvarában (Geráné Onódy Tünde)

„Ihol van egy lavor, törülköző, tükör és fésű. Ezeket vigyázom én itt a Nap pitvarában. Ide csak az léphet be, aki tiszta szívvel, jó szándékkal teszi.”
Ezek a szavak fogadták az óvodás és kisiskolás gyermekeket ezen a helyszínen. Arcocskájuk kivetítette gondolataikat, s boldogan nyugtázták, hogy ők megfelelnek a tiszta szív és jó szándék feltételének. Az út melletti, védett, fák övezte terület a Nap pitvarához illő fényvarázzsal, meleggel csalogatta őket, melyet a tükrön táncoló napsugarak fénytörése messzire vetített.
„Adjon Isten szép jónapot!” – köszöntek hangosan és vidáman a csapatok a stílszerűen aranyruhát viselő asszonynak, aki olyan varázsigét tanított nekik, ami megvédi őket minden veszedelemtől. Az aranyruhás asszony elárulta azt is a gyerekeknek, hogy erre jár a Hajnal, a Nap legkisebbik leánya a szekerével, vigyázkodjanak jobbra is, balra is, hogy felleljék a nyomait. Majd Isten áldásával, jó szerencsét kívánva útjukra bocsátotta őket. A kis csapatok a Nap járását követve haladtak tovább az út porában, megosztva a lápos, turjános vidékkel a varázsigét: 
„Három kislány a réten,
virágok helyében.
Nem kell nékem a virág,
Csak az, aki sok jót ád.
Se sás, se káka, ő csak a nádba van elzárva.”

A Nap pitvarában, egy másik napon... (Tabáni Erzsébet)

Nagy örömmel vettem részt szereplőként az Ócsai Meseösvény rendezvényen. A Nap pitvarában a Nap szolgájaként vártam a családokat, kis- és nagyobb csoportokat, hogy a minden bajtól megóvó varázsigéről való tudásomat átadhassam nekik. És valahogy nem lehetett másképp, de szeptember végén a Nap még megmutatta erejét, így gyönyörű napsütéses időben járhatták végig a hősök a mesehelyszíneket. Kihívás volt számomra, hogy a tanösvényen a mesei helyszíneken csak magunk voltunk, ezzel is erősítve azt, hogy az igazi útbaigazító szerepét töltsük be. Azonban hamar rájöttem, hogy a természetben az ember lánya sohasem lehet egyedül. A madarak csicsergése, a bogarak zümmögése és a fák lombjának susogása valódi mesehelyszínné változtoztatta a tájat, ahol a világ legszebb leányát keresők próbatételek által érhették el céljukat. Mert mindannyian egy célért indultak, amelyet nem feledtek útjuk során. Bátran meg is osztották velem, miért vannak úton. Jó volt látni, hogy milyen lelkesek voltak a csoportok, felnőttek, gyermekek egyaránt, főleg a legkisebbek. Láttam a szemükben a csillogást, az izgalmat, a várakozást, azt a semmihez sem fogható jelenlétet, amely vitte őket a mesében helyszínről helyszínre. A gyerekek nem nyafogtak, pontosan tudták, hogy feladatot teljesítenek és bátran, igazi mesehősként állták ki a próbát. A felnőtteket sem kellett unszolni, hogy vállaljanak részt a feladatban, ugyanakkor az ő szívükben már megjelent a kétség. Jaj, de nehéz lesz! Ezt nem fogjuk megtanulni soha! - hangzottak az efféle elszólások, amikor elmondtam először a varázsigét. Végül ki könnyebben, ki picit nehezebben vette az akadályt, de mindenki úgy indult tovább, hogy sikeresen teljesítette a próbát, megtanulták a leckét mindannyian. Még a földútra visszatérve is hallottam, ahogy ismételték a sorokat. Ekkor mosolyogva arra gondoltam, mily’ szerencsével jártak is ők, mert a Világszép Nádszálkisasszony meséjének egyik legnagyobb tudását vitték magukkal, hogy a világban csak tiszta lélekkel, jó szándékkal járva szerezhetjük meg azt, amit a legjobban akarunk. Úgy gondolom, hogy a meseösvény is jó terepet nyújtott arra, hogy megmutassa miért fontos a mese általi nevelés megkezdése már pici gyerekkorban. Hiszem, hogy segít megérteni azt, hogy világban minden okkal történik és nem mindegy mi magunk hogyan járunk-kelünk benne.

A vizenyős laposon 

A turján vidék egy kis mozaikját látogatták meg útjuk során a Meseösvényt járó gyerekek és felnőttek. Ha nincs a mese talán észre sem veszik az út mentén ringatózó, sással, kákával, náddal dúsított növénytengert.
De a mese ezen pontján és a túra ezen szakaszán már tudták figyelniük kell, ha a növényzet változik. Itt füves emberekkel találkozhatott a program napjaiban az, aki erre járt. Illendő köszöntés után ezek az emberek elárulták, hogy a nádi rigó igen jól ismeri az összes nádszálat. Rábízták az aprónépre, hogy vigyék hírül a királyfi dajkájának, hogy csak azt a nádszálat vágja le az úrfi, amelyiken a rigó fütyül. Közben észrevétlenül tanult a több, mint 1000 gyermek a vizes élőhely jellemző növényeiről, madarairól, élővilágáról és hogy mennyire fontos szerepe van ezen a víznek. Volt aki így fogalmazott, "az élet vize". A környezeti nevelők, noha nem a népmesékből merítik tudásukat, hanem a tudományokból, maguk is rácsodálkoztak, hogy mennyire igaz ez a mesei üzenet is tárgyi, pszichés és szellemi síkokon.

A mese vége - visszaérkezés az ócsai tájházba (Náfrádi Anikó)

A meseösvény végén, a tájház udvarába visszatérő lassú léptű mesehősöket fogadva jó volt látni, hogy a fáradtság ellenére, a szemek még mindig csillogtak. A piciny gyermekek sokszor egymás szavába vágva hozták a híreket, adták át az üzenetet, számoltak be küldetésük sikeréről, vagy olykor sikertelenségnek megélt botlásaikról... Hiszen - ahogyan az egy jó mesében megesik - időnként elbizonytalanodtak, vagy elvétették az irányt, esetleg túlszaladtak bizonyos útjelzőkön. A többszöri próbálkozás, a nekiindulás, és a mesehősöket útba igazító segítők mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a mese is jól végződjön, s a mesei küldetést minden bátor mesehős beteljesítse!

Geráné Onódy Tünde, Gombás Katalin, Nagy Anna, Náfrádi Anikó és Tabáni Erzsébet írása.

A fotókat köszönjük Peer Rékának!

Itt a vége, fuss el véle!

De a nagy mindennapi rohanásban bizony élmény egy ilyen programon látogatóként, alkotóként, szervezőként részt venni. A háttérben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is dolgoztak, annak érdekében, hogy a környezeti nevelés nem üres frázis maradjon, hanem valós, élményekben gazdag, de mégis a ma emberét is megszólító program kerekedjen ebből a gyermekprogramból.

Aki nem hiszi, járjon utána!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.