Német népmese alapján adaptálta J. STIRLING COYNE, magyarra fordította Kormos Rebeka:

Egyszer, régen, az ősi Strasburg városának közelében, a Rajna partján élt egy fiatal és jóképű gróf, akinek Otto volt a neve. Ahogy az évek repültek, egyetlen pillantást sem vetett a gyönyörűbbnél-gyönyörűbb eladó leányokra, így az emberek elkezdték őt „kőszívnek” hívni.

Forrás: unsplash.com

Történt aztán, hogy Otto gróf egy karácsony estén hatalmas vadászatot rendelt el a kastélya erdeiben. A vadászat, a hajsza egyre izgalmasabbá vált. A gróf és kísérete áthatoltak minden bozóton, keresztül-kasul kajtattak az erdő nyomtalan útjain. Egyszer csak Otto gróf elvált társaitól. Magára maradt.
Egyedül lovagolt, amíg el nem ért egy tiszta, gyöngyöző vizű forrásához. A környék lakói „tündérkútnak” nevezték. Otto gróf leszállt lováról és mosni kezdte kezeit a forrás vizében. Csodálkozott, hogy noha az időjárás hideg és fagyos, a víz meleg és kellemesen simogató. A melegség csontjáig hatolt, mintha öröm járta volna át egész testét. Miközben egyre mélyebben merítette kezeit a vízbe, úgy érezte, hogy jobb kezét egy másik, lágy és kicsi kéz érintette meg, amely óvatosan lecsúsztatta ujjáról az arany gyűrűt, amelyet mindig viselt. És lám, amikor kihúzta kezét, az arany gyűrű eltűnt.
Elképedve ezen a titokzatos eseményen, a gróf felpattant lovára és visszatért a kastélyába. Tüstént elhatározta, hogy másnap kimerítetti szolgáival a tündér kutat. Ezzel a gondolattal vonult vissza szobájába. Elhevert az ágyán, hogy aludjon, de a furcsa élménytől nem tudott nyugovóra térni. Gondolatai egyre csak a történtek körül forogtak.
Hirtelen meghallotta az udvaron az állatok nyugtalan neszezését, aztán mintha a felvonóhíd nyikordult volna meg. Fülelt, s apró lábak lépteit hallotta közeledni a kő lépcsőn a szobája felé.
A gróf felpattant, ekkor a szoba ajtaja résnyire nyílt. Halk zene hallatszott a szomszédos helységből. Ottó gróf a szobába toppant és tündéri alakok között találta magát. Tündöklő ruházatukban káprázatos látványt nyújtottak, de ügyet sem vetettek a grófra, csak táncoltak, nevettek és énekelni kezdtek, kísérve a titokzatos zene hangjait.
A terem közepén egy csodálatos fát vett észre. Gyémánt csillagok, gyöngy nyakláncok, arany karkötők, rubin és zafír ékességek, keleti gyöngyökkel hímzett selymes övek, valamint a legritkább drágakövekkel díszített arany tőrök függtek a fa ágain. Az egész fa szikrázott és csillogott.
Otto gróf szótlanul, szinte megbabonázva állt. A tündérek abbahagyták a táncot és kilépett közülük egy varázslatos szépségű hölgy, aki a gróf felé lépett.
Holló-fekete fürtjei a vállára hullottak. Aranyos fejdísz ékesítette homlokát. Két apró, fehér kezét kinyújtotta a gróf felé, és édes, igéző hangon szólította őt:
- Kedves Ottó gróf! Viszonozni jöttem karácsonyi látogatásod. Ernestine vagyok, a tündérek királynője. Visszahoztam neked valamit, amit elvesztettél a tündérkútnál.
Miközben beszélt, elővett egy gyémántos arany dobozkát és a gróf kezébe helyezte. Ottó gróf felnyitotta és az elveszettnek hitt arany gyűrűjét találta benne.
A grófot a varászlatos élmény magával ragadta, és önkéntelenül szívére ölelte Tündér Ernestine-t. A bűbájos zene betöltötte a helységet. A tündérek királynőjük és Otto gróf körül forogtak, majd kisvártatva eltünedeztek, magára hagyva a grófot és gyönyörű vendégét.
Ottó gróf levetkőzte korábbi ridegségét, térdre esett a Tündérkirálynő előtt, és arra kérte, hogy legyen a felesége. Ernestine belegyezett, de egy feltételt szabott: a "halál" szót előtte ki nem ejtheti.
A következő napon nagy pompával ünnepelték Otto gróf és Ernestine, a tündérek királynőjének esküvőjét. Boldogan éltek így évekig.
Történt aztán, hogy a gróf és tündérfelesége vadászatra készültek a kastély körüli erdőkbe. A lovakat már felnyergelték, és a népes társaság várva-várt az indulásra. A gróf egyre türelmetlenebb lett, mert tündér Ernestine hosszú ideig készülődött. Amikor végül megjelent a előcsarnok ajtajában, a gróf dühösen fordult hozzá:
- Olyan sokáig várattál minket - kiáltotta -, hogy jó volna a halálért küldeni téged!*
Alighogy kimondta ezeket a szavakat, a Tündérkirálynő sírás közepette eltűnt a szeme elől.
Hiába kutatta át kastélya minden zugát fájdalommal és a bűnbánattal csordult szívvel Otto gróf, Ernestine-nek hült helye volt. Egyetlen jel maradt utána: finom kezének lenyomata a várkapu fölötti kőívben. 
Az évek teltek-múltak, és Tündér Ernestine nem tért vissza. A gróf gyászolta. Minden karácsony estéjén kivilágított fát állított fel abban a szobában, ahol először találkozott vele, így remélve, hogy a tündérkirálynő visszatér hozzá.
Nagy idők teltek el azóta, a gróf is meghalt, kastélya romokban. De a mai napig látható a hatalmas kapu fölötti kőívben egy kicsi és finom kéz lenyomata. A strasburgi népek pedig azóta is így mesélik a karácsonyfa eredetét.

Forrás:
http://www.gutenberg.org/files/359/359-h/359-h.htm#link2H_4_0113

* Magyar szólások és mondások a halálról:
Jó volna halálnak. (lassú)
Jó volna halálért küldeni.
Jó volna halálnak, mivel későn érkezik.
Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Szolasok-regi-magyar-szolasok-es-kozmondasok-1/dr-margalits-ede-magyar-kozmondasok-es-kozmondasszeru-szolasok-5222/halal-5C8B/

További meséket is találtok Mesetárunkban.

A karácsonyi készülődéshez, ünnepi napokhoz és a téliszünetre ajánljuk nyomtatható kiadványcsomagunkat: 

Karácsonyi családi csomag sok-sok mesével

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Online oktatási felületünk, akkreditált továbbképzésekkel várja a pedagógusokat és tudásbővítő kurzusokkal a szülőket!

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.