Szülőként, pedagógusként gyakran új és csábító, de talán terhes feladatnak érezhetjük azt a trendet, ami azt követeli, hogy mondjunk mesét fejből. Egyre szélesebb azok köre, akik magánemberként, vagy elhivatott pedagógusként a népmesék bölcsessége felé fordulnak. Teszik ezt a hagyományok nyomán vagy újra értelmezik a népmesék mondanivalóját és beépítik saját életvezetésükbe. A hagyományos mesemondás, a meseterápia és mesepszichológia irodalma egyre szélesebb körben ismertek. Valóban reneszánszát éli a téma. 

Mégis van itt egy bökkenő: hogy fogjunk neki, ha nem volt saját gyerekkorunkban akkora szerencsénk, hogy - a néphagyomány fogalmai szerint is - hagyományos mesemondásban részt vehettünk volna? Bevillanhatnak hajdani kedves óvónénik, akik mesekönyvvel ölükben, halk szóval csillapították nyüzsgő énünket.  Emlékezhetünk az otthoni, esti meseolvasásokra, amikor a felnőtt már belealudt a felolvasásba, de kedvenc mesénket már magunknak mantráztuk félálomban. A mesemondó versenyek is emlékezetesek lehetnek vagy azok a siheder évek, amikor hasalva, a szünetek csodás óráiban magunknak olvastuk Benedek Elek csodás mesegyűjteményeit. 
Ezekben az élményekben legtöbbször ott van a könyv, a kapaszkodó, a hűséges társ. Emlékeink nem követelnek felnőtt énünktől sem mesetanulást, sem élőszavas előadást.
Egy 3 gyerekes apuk, az apamegintjofejlesz.blog.hu írója Egy "fejből mese" című cikkében így ír:

A mesék fontosak a gyerekek számára... "meséljünk fejből"...
Amikor először hallottam ezt a gondolatot egyrészt nagyon egyet tudtam érteni vele. Másfelől viszont "egy újabb teher"-nek éltem meg szülőként! (és az is! :-) ) 

A pedagógusok közül az óvónők találkoznak a fejből mesélés élményével szakmai felkészítésük során. Beszámolóikban viszont a "stresszes" jelzőt szinte mindig hallhatjuk tőlük.

Meg kellett tanulni a szöveget. Szépen kellett hangsúlyozni. Szégyen volt elfelejteni a mesélés közben a következő fordulatot. A bemutató alkalmon a gyerekeknek szó nélkül végig kellett hallgatniuk a mesét, ami nagy kihívást jelentett pályakezdőként. Most ,27 év tapasztalattal pedig azt kell mondjam, hogy a gyerekekkel manapság még nehezebb ezt produkálni.

Írta a témáról egy óvópedagógus, tanító, gyógypedagógus kolléga (N. Margit).

A Pompás Napok koncepció és az Oktatási Hivatal által akkreditált pedagógus képzésünk központi eleme az élőszóban való mesélés. Népmese-foglalkozásaink, módszertani képzéseink, online oktatási anyagaink, és elektronikus kiadványok is erre épülnek. A Hogyan meséljek fejből és szívből? Bátorító online tanfolyam pedagógusoknak és szülőknek című 20 órás kurzusunk kimondottan ebben nyújt segítséget. Alapfogalmak tisztázása mellett gyakorlatok, videók és hanganyagot segítik a résztvevőket abban, hogy a népmesék gyönyörű képeit ki tudják fejezni saját szavaikkal. Egy mesét elmondani mégis nagy feladatnak tűnik.
Hogy milyen a jó mesemondás, erről megoszlanak a vélemények, és nincs két egyforma alkalom sem. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a hallgatóság figyelmét fel kell tudni kelteni és azt meg is kell tudni tartani a mesemondás végéig.

A régiek egymástól tanulták a meséket. Ezt mi is megtehetjük, azzal a csavarral, hogy most elolvashatjuk a meseszövegeket. Elektronikus felületeken is számos gyűjtemény elérhető. A Mesegyűjtemények az üveghegyen innen, az üveghegyen túl című írásunkban összegyűjtöttünk jó néhány ilyen oldalt.
Válassz egy népmesét -  a műmesék előadása prózamondói gyakorlatot igényel, hisz ott a szerző előtt tisztelgünk, amikor szavait szó szerint mondjuk. - 
Miért ajánljuk a népmesét?

• mert elmondhatod a saját szavaiddal
• mert a több generáción átszűrt tartalmak az élet lényeges kérdéseiről szólnak be
• mert a reális és fiktív tartalmak keveredése megkönnyíti az egyén számára, hogy saját kapcsolódása szerint járja be a történetet
• mert saját tapasztalatunk mesemondóként, meseterapeutaként az, hogy mi emberek szeretjük és értjük a népmesék üzenetét, javunkra válnak a hallottak kortól és nemtől függetlenül.

Fogjunk bele!!

Első lépés

Dőlj hátra, és olvasd el a választott meseszöveget!

Második lépés

Tetszett a történet?
Ha igen, akkor jöhet a harmadik lépés.
Ha nem, akkor keress másik mesét. Olyan történetet, ami rossz érzést kelt benned, vagy logikátlannak tűnik számodra, esetleg butaságnak tartod, nehéz elmondani. Még gyakorlott mesemondóként is gyötrődünk egy ilyen helyzetben. 

Harmadik lépés

Első olvasat után idézd fel magadban a mese szereplőit. Ki, kivel találkozott? Hogy szólították meg egymást?
Szuper, ha már első elolvasás után mindenki eszedbe jut! Ha valaki kimaradt, sebaj, olvasd el újra a mesét, mert repetitio est mater studiorum (ismétlés a tudás anyja).

Negyedik lépés

Milyen helyszínek tárultak eléd? Milyennek képzeled ezeket?
Az élőszóban való mesélésben akkor van sikerélménye a mesemondónak, ha szavaival megfesti azokat a képeket, amelyek a történet haladásával megmutatkoznak. A gyerekek imádják a leíró részeket. Amikor ezt átgondolod, gyakorlatilag saját tapasztalataid alapján muníciót gyűjtesz. A meséléskor már nem is kell gondolkoznod azon, hogy pl. a 100 éves anyóka kunyhója hogy néz ki, vagy a kacsalábon forgó vár messziről csillog-e vagy sem.

Ötödik lépés

Emlékszel az olvasottak alapján a történések sorrendjére?
Ha igen, akkor már csak egy lépés van hátra.
Ha nem, akkor olvasd el újra a meseszöveget! Hidd el, nem ablakon kidobott idő, mert olyan részeire is felfigyelhetsz ekkor a mesének, amin eddig átsiklottál. A rendszeresen mesélők 6-7 alkalommal biztosan elolvasnak egy népmesét, amikor bővíteni kívánják repertoárunkat. 

Hatodik lépés

Meséld el a mesét gyerekeknek, felnőtteknek, bárkinek aki meghallgatja!
Mi úgy gondoljuk, hogy ha 10-szer mondod el ugyanazt a mesét, gördülékenyen fog menni már a 11.
20-szor elmondva már nem kell a történeti sorrendre figyelned, mert a mese halad, eddigre már biztosan megismerted a mesei rendet és izgulni sem fogysz már.
A 100-szor elmondott mesét a hallgatóid is tovább mesélik, biztosan.

Gyakorlat teszi a mestert!

Minden mesénél, csak tégy meg ennyit. Sok örömet fogsz szerezni a mesehallgatóknak és kiderülhet, hogy ez számodra sem egy újabb feladat, hanem egy izgalmas felfedező út.
A népmesékben az élet lényeges kérdéseire adott lehetséges válaszok vannak elrejtve. Felnőttként saját örömünkre is bejárhatjuk a belső utakat. A gyerekek pedig a lehetséges élethelyzetekről, fordulatokról hallanak - ha úgy tetszik tanulnak - , amelyek későbbi tapasztalásaik alapján új, és új jelentést hordoznak majd számukra.

Mesemondás, mint rituálé

Cikksorozatunkban további izgalmas vetületeit ismerheted meg ennek a műfajnak.  Olvashatsz arról is, hogy miért fontos ma újra felfedeznünk és újra élesztenünk elődeink, több évszázados mesemondó hagyományait.
Mesemondás, mint rituálé 1. rész, 2. rész és 3.rész.
További érdekes cikkek a témához kapcsolódóan, klikk ide!

Rendeld meg elektronikus kiadványunkat és még többet megtudhatsz a mesemondás csínja-bínjáról.
A kiadvány részleteiről itt olvashatsz: A tanulás ősi módja a modern ember szolgálatában
Vegyél részt online oktatásunkon! Részletekért kattints az alábbi linkre!
Hogyan meséljek fejből és szívből? Bátorító online tanfolyam pedagógusoknak és szülőknek tanfolyam.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu