Az első templomról szóló mese néhány hete, még bőven a karácsonyi ünnep napjaiban szólított meg minket.
Gyivicsán Viktória, Pompás Nagykövetünk egyik Facebookos posztjában. Igen a közösségi háló arra is jó, hogy a mesék szétszaladjanak és új, meg új embereket hódítsanak meg.
Tovább kívántuk szaporítani a jó, így Mesetárunkban is feltettük a mese két verzióját:
Az első templom... akkor az Isten lenézett odaföntről, elmosolyodott, amey Boldizsár Ildikó írosos megosztása szerint, illetve Mese Testvérekről című kötetében, amelyet Magvető Kiadó, 2012-ben adott ki.
Valamint Az első templom címmel, amely Bajzáth Mária könyvében olvasható.
Ki-ki válassza a neki tetszőt és mesélje el bátran, mert a mese definíciója szerint is a " a mese változatokban él".

Gyivicsán Viktórai írása:

Az első keresztyénekről, vagyis az első gyülekezetekről tudjuk hogy az egyház nem pünkösdkor alakult meg, hanem már a világ kezdete óta létezik. Azóta hív el magának embereket Jézus Krisztus. Azok, akik Istenben hittek, mindig alkottak a családi közösségen túl egy vallási közösséget.

A legszembetűnőbb változást a megtértek életében az jelentette, hogy a tulajdonukat megosztották egymással. Akik egyek Krisztusban, nem nézhetik, hogy egyesek közöttük nélkülöznek. A megalakulást követő időszakban a hit lelkesedése ilyen önzetlen magatartásra késztette a keresztyéneket. Az első keresztyén gyülekezet életében kezdetekben nagy szerepet játszott a tanítás, tanulás. Nem csak a vasárnapi istentiszteleten, hanem naponta igyekeztek megtanulni minél többet Jézusról. Amit megtanultak, azt meg is élték, gyakorolták is, az úrvacsorai közösségben és a közös imádságok, dicsőítő énekek révén. Naponta eljártak a templomba imádkozni.

Szépen nyomon követhető a mesében tehát az, hogy megosztoznak egymással. A hagyomány így él meseként tovább. A zsidó aratási ünnep-melyet mi Pünkösdként ismerhetünk - hagyománya szintén kibontakozik a legendában.

Jézus mennybemenetele után a tanítványok nagyon árvának érezték magukat, mert nem volt velük szeretett Mesterük, aki megvédte és tanácsolta volna őket. Ezért -féltükben- bezárkóztak egyik ismerősük: Márk János édesanyjának, Máriának a házába. A várakozás idejét azonban nem tétlenségben töltötték, hanem egy szívvel lélekkel könyörögtek a Szentlélek kitöltetéséért, amit az Úr Jézus mennybemenetelekor, megígért.

Eközben jött el a zsidók jeles ünnepe, az aratás ünnepnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy az aratás első kévéiből sütött kenyeret, hálaáldozatul, felvitték a templomba. Erre az ünnepre nagyon sokan jöttek fel Jeruzsálembe a zsidók, és a zsidó hitre tért pogányok közül a Római Birodalom távoli vidékeiről is.

Az ünnep alatt különös dolog történt. Hirtelen az égből heves szélvihar támadt, majd kettős tüzes nyelvek jelentek meg, ami a tanítványok szívét teljesen átjárta, és az elgyávult, bezárkózó kicsi sereget bátor bizonyságtevővé, hitvallóvá formálta. Most már félelem nélkül kimentek az ünneplő sokaság közé, amely a hatalmas szélzúgástól megzavarodva összefutott. Még inkább megdöbbentek, amikor az apostolok bizonyságtételét hallották a megfeszített és feltámadt Úr Jézus felől.

Akik hittek Péter és az apostolok igehirdetésének, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon háromezer lélek.

Ez volt az ősgyülekezet. Így lett a zsidók aratási ünnepe a Szentlélek Isten nagy aratásává. A háromezer nem mind jeruzsálemi volt. A megtért és megkeresztelkedett hívők a Birodalom távoli vidékeire is elvitték az evangéliumot, vagyis azt a jó hírt, hogy a názáreti Jézusban földre jött Isten megváltó szeretete, és aki hisz benne, örök élete van. Így aztán a Birodalom-szerte kis gyülekezetek alakultak. Így indult el a keresztyén egyház küzdelmes élete ezen a földön.

A búza, a mag az élet maga. Egy magból a következő évben többszörös termése nő. A testvérek learatják és rögtön egymásra gondolnak, feltétel nélküli szeretettel.

Ez a mese a testvéri szeretetről szól. Még annál is többről. A SZERETETRŐL.

Mondhatjuk hát a mesét karácsonykor és pünkösdkor, testvéreiknek, mások testvéreinek, felebarátoknak. Mindig és mindenkinek.

Várunk vissza, mert minden szerda BLOGSZERDA!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.