Benedek Elek gyűjtése:

Volt egyszer egy szegény ember, s ennek egy nagy kamasz fia. Dolgozni nem dolgozott ez a legény, de annál többet hazudott. Csak úgy folyt ki a száján a hazugság.

Forrás: Joseph és Peter Schaffer: Buda és Pest városképe, 1787

Mondta egyszer a szegény ember:
- Jobb volna, ha dolgoznál, fiam, mert hazugságból nem lehet megélni.
- Nem-e? - vágott vissza a legény.
- No, én megmutatom, hogy urasan megélek hazugságból!
Azzal fogta magát, még aznap elbúcsúzott az apjától, s elment szerencsét próbálni. Amint ment, mendegélt az úton, találkozik egy magaszőrű kamasz legénnyel. Köszöntik egymást, szóba ereszkednek, s hát a másik legény egy úton jár vele: ez is szerencsét próbálni indult.
Kérdi a hazug legény.
- No, pajtás, tudsz-e te szót szóra mondani?
- Hogyne tudnék - mondja a másik.
- Hát akkor gyerünk együtt. Egyszerre kezet csaptak, erős barátságot kötöttek, s mentek tovább. Még egy puskalövésnyire sem haladtak, jő feléjük a szolgabíró négylovas hintón. A szolgabíró csavargó betyároknak nézte a legényeket, megállíttatta a hintót, s a legényeket magához intette. Kérdi tőlük, hogy honnét jönnek?
- Mi egyenesen Pestről - felelt a hazug legény.
- Hazudsz - rikkantott rá a szolgabíró -, hiszen Budapest felé mentek!
De a hazug legény feltalálta magát, azt mondta, hogy valamit Pesten feledtek, s azért fordultak meg.
- No, ha Pesten jártatok, mi újság van ott? - kérdezte a szolgabíró.
- Hej, tekintetes uram, nagy újság van ott. Egy talián akkora madarat mutogat, hogy az egyik szárnya Pest s a másik Buda fölött lebeg.
- Ejnye ilyen-olyan füllentője - förmedt rá a szolgabíró -, ezért a nagy hazugságért huszonötöt veretek rád!
Mindjárt le is húzatta a legényt a húsz körméről, s a hajdú olyan huszonötöt vert rá, hogy csillagot rúgott a hazug legény.
- Hiszen megálljon a szolgabíró úr - fenyegetődzött a legény -, megyek egyenest a király színe elé, s bepanaszolom, hogy ilyen ártatlanul megbotoztatott.
A szolgabíró egy kicsit meghökkent, s kérdi a másik legénytől:
- Hát csakugyan van Pesten olyan nagy madár, te?
Feleli a szót szóra mondó legény:
- Hát biz' én akkora madarat nem láttam, de láttam akkora madártojást, hogy huszonnégy ember emelgette rettentő nagy vasrudakkal.
"Hm - gondolja a szolgabíró -, hátha mégis igaza van annak a legénynek! Azt a nagy tojást csak olyan madár tojhatta, melynek az egyik szárnya Pest s a másik Buda felett lebeg."
Adott a hazug legénynek száz forintot, csak elálljon a panaszától. A két legény továbbment nagy vígan, s útközben megosztoztak a száz forinton. A hazug legénynek hát volt már ötven forintja a zsebében, huszonöt pálcaütés a hátán.
Hanem még két puskalövésnyire sem haladtak, jön szembe velük egy másik négylovas hintó. A vicispán ült ezen a hintón, s ez is megállította a legényeket.
- Honnét, merről, hé?!
- Pestről - felelt a hazug legény.
- Hazudsz, te kapcabetyár, mert most éppen Pest felé mentek!
- Jaj, lelkem, tekintetes uram, ott felejtettünk valamint - toldotta meg a szót szóra mondó.
- Jól van, jól, hiszem, de hát mi újság Pesten?
- Haj, ne is kérdje, tekintetes uram, mert a Duna meggyúlt, s fenékig kiégett a víz a medréből.
Hej, szörnyű haragra lobbant a vicispán. Hogy így a szemébe hazudjon egy kapcabetyár! Nosza, parancsolja a hajdúnak, hogy húzza le a legényt a húsz körméről, s olyan huszonötöt verjen rá, hogy holta napjáig vakarja a helyét. No, ezt meg is kapta a legény, egy sem hiányzott a huszonötből. De a legény a vicispánt is megfenyegette, hogy egyenest a királyhoz megy panaszra, amért őt ártatlanul megverette. Meghökkent egy kicsit a vicispán, hátha mégis igaza van a legénynek.
Kérdi a másiktól:
- Hát csakugyan meggyúlt a Duna, he, s elégett?!
- Már én azt nem láttam, ha mondanám, hogy láttam, hazudnék, tekintetes uram - felelt a szóra szót mondó legény -, de láttam az utcákon s a piacokon annyi sült halat, hogy a népek nem tudnak már kijönni a házakból.
"Hm - gondolja a vicispán -, mégis igaza lehet a legénynek! Bizonyosan az égő Dunában sült meg az a tenger sok hal."
Adott a hazug legénynek kétszáz forintot, csak elálljon a panaszától. A hazug legény ezt is megosztotta a szóra szót mondó legénnyel, s most már volt százötven forint a zsebében s ötven pálcaütés a hátán. No de ki látott s hallott ilyet?
Három puskalövésnyire sem haladtak, jött velük szembe hatlovas hintón a főispán. Ez is megállítja a legényeket, s vallatóra fogja. Bezzeg, hogy a főispánnak is azt felelték, amit a szolgabírónak s a vicispánnak.
- Jól van - mondá a főispán -, elhiszem, hogy Pestről jöttök, hát mi újság van Pesten?
Feleli a hazug legény:
- Hej, nagyságos uram, nagy ott a gyász s a szomorúság. Az egész várost gyászfeketébe vonták, mert hogy meghalt a Jézus Krisztus!
De olyat még a világ nem látott, hogy mily szertelen haragra gerjedt a főispán. Hogy őt lóvá akarja tenni egy csavargó!
- Hé, Jancsi - kiáltott a pandúrnak -, huszonötöt erre a kapcabetyárra!
A hazug legényt lekapták a húsz körméről, s olyan huszonötöt vertek rá számolatlanul, hogy az eget is bőgőnek nézte.
- Hiszen nem hagyom én ezt annyiban - kiabált a hazug legény -, megyek Budára a királyhoz, s elpanaszolom, hogy minden igaz ok nélkül verik a szegény legényt!
- Eredj, csak eredj - mondta a főispán, s aztán megkérdezte a másiktól:
- No, hát te is ezt az újságot tudod? Csakugyan meghalt Jézus Krisztus?
- Hát biz' én, nagyságos uram - felelt a szót szóra mondó legény -, hazudnék, ha azt mondanám, hogy hallottam, amit a társam hallott, de azt magam is láttam, hogy lajtorják vannak támasztva a magas éghez, s csupa feketébe öltözött angyalok járnak fel s alá. Szeget ütött a főispán fejébe ez a beszéd: hátha csakugyan igazat mondott az a legény. Az angyalkák csak nem gyászolnak akárkit. Elkezdette kérlelni a hazug legényt, s adott neki háromszáz forintot, csak álljon el a panaszától.
Megijedt erősen, hogy a király elcsapja. A hazug legény a háromszáz forintnak is a felét a szóra szót mondó legénynek adta, most hát volt már háromszáz forint a zsebében, s hetvenöt pálca a hátán. De ez éppen elég is volt neki.
Azt mondta a pajtásának:
- Na, pajtás, én hazamegyek, elég nekem, amit kerestem, Isten áldjon!
Azzal megfordult, s hazáig meg sem állott.
A háromszáz forintot az apjának adta, a hetvenöt pálcaütést szépen magának tartotta. Aztán mégis meggondolta magát, s elkezdett dolgozni keményen.
Így volt. Vége volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon utána.

Forrás: Magyar mese- és mondavilág 1. kötet
Internetes forrás: www.nepmese.hu

További meséket is találtok Mesetárunkban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.