Forrás: www.maryiselinfineart.com

Egyszer vót egy szegény ember, s annak egy fia. Hogy a fiú akkorára nőtt, elkűdte az apja szógálni. Ment, ment a fiú, kereste a helyit magának, s akadt egy emberhez, aki őt megfogadta a juhok mellé. Másnap a gazdája neki a kezibe adott egy furulyát, s elkűdte a johokkal, hogy meglássa, jó lesz-e juhpásztornak. A fiú egéssz naphosszat sem heveredett le, mind más lomha pakulárok, hanem a johokot téringette, furulyált, s ment utánnik.
Vót a johok között egy aranyszőrű báránka, s a, ha ő furulyált, mindég táncolt; azt ő úgy es megszerette, hogy feltette magába, nem kér a gazdájától más bért, csak azt a báránt.
Estére a johokot hazahajtotta; a gazda várta a kapuba, s mikor látta, hogy a johok mind megvadnak, s jól vadnak lakva, úgy meg vót elégülve, hogy a fiúval szegőttségre indult. A fiú az aranyszőrű báránt kérte; a gazda es a báránt erőssen szerette, de méges valami nagy nehezen csak odaígirte, mett látta, hogy a fiú jó cseléd.
Eltőt az esztendő; a szóga végig jól viselte magát, s a bárány övé lett. Hazaindult vélle; s amind menne, egy faluba elestéledik, bészáll egy gazdához, akinek egy leánya vót. Ez a leány úgy megszerette az aranszőrű báránkát, hogy feltette magába, hogy ellopja. Éfél körül meg es akarta tenni; de mikor a báránhoz nyólt, hezzaragadt a szőrihez. Reggel felkőt a legén, hogy elinduljon, s hát a leán a báránkához van ragadva! Nem tudta onnét levenni, s a báránt sem hagyhatta el; így kellett hát elindulni, s a bárán a szőrin vitte a leánt.
Elig ért a szállásától a harmadik szomszédig, veszi a furulyát, furulyálni kezd, s arra a bárán es táncnak ered; táncol a bárán, bárán szőrin a leán.
Egy asszony a kapu sorkánál kinyeret vetett bé a kemencébe; kinez, s lássa, hogy a leán táncol a bárán szőrin; kifut a sűtőlapáttal, s megriassza a leánt:
– Menj haza, ne ügyetlenkedj itt künn!
De a leán csak táncol. Hezzaüt a lapáttal:
– Hát te még nem akarsz szót fogadni?
De ugyan megesett neki es, mett a lapát a leán farára ragadt, s a lapát végire a sütőasszon. Őt es a bárán elvivé; s elmenének a templomig. Ott es a legény a furulyát fúni kezdi: táncol a bárán, bárán szőrin a leán, leán farán a lapát, lapát végin a sütőasszon.
A pap reggelre akkor jött a templomból; szidni kezdi őköt, hogy menjenek haza, ne űzzék az esziket; de a szó nem használ. Fogja a pácáját, s jót üt a sütőasszon farára; de hogy elbámult, mikor lássa, hogy a páca az asszon farához ragadt, s ő a páca végihez!
Evel a szép komédiával ment, ment a fiú addég, hogy estére egy királyi városba érkezett. Ott a város végin bészállott egy öregasszonhoz; megkérdezte attól: mi újság van a városba? Az öregasszon nagy szomorán elbeszélli, hogy a király leánya erőssen beteg, semmi urusság sem használ neki; az urusok azt mondták, hogy ha annyéra lehetne menni, hogy egyet kacagjon, minnyát meggyavulna, de senki sem tudta még megkacagtatni. A király eppeg ma hirdette ki, hogy aki a leányát megkacagtassa, annak adná a leányát, s a királyságot es vélle megosztaná.
A bárányos legény elig várta reggelt, hogy szerencsét próbáljon. Reggel béjelenti magát, hogy a királyleánt meg akarja kacagtatni. Ezt a király jó neven vëtte, s a leánt kiállította a tornácba. A legény a furulyát megfuvintsa: táncolni kezd a bárán, bárán szőrin a leán, leán farán a lapát, lapát végin a sütőasszon, asszon farán a páca, páca végin a pap. Erre nagy hahotával elkacagja magát a királyleán; s annak még a báránka es úgy megörült, hogy magáról mindent lerázott, s egyes-egyedül kezdett táncolni, táncolt külön magára a leány es, a sütőasszony es, még a pap es.
A király esszeeskettette leányát a juhpásztorral; a papból udvari papot csinált, az asszonból udvari sütőnét, s a leánból a leánya mellé farajt. Tartott a lakadalom egyik hetfűtől a másik keddig, az egéssz országnak jó kedve vót; s ha a hedegűsöknek a húrjik el nem szakadt vóna, tám még ma es mind táncolnának.

Forrás: Kriza János, Vadrózsák, Neumann Kht., Budapest, 2001.

Népmese-feldolgozásaink között ennek a mesének egy verziójához találtok egy e-book-ot, amely ugyan a farsangi ünnepkörhöz van igazítva, de az év más időszakaiban is mókás népmese-foglalkozás alapjául szolgálhat. 

További mesék a Mesetárban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Szakmai közösségeinkhez érdemes csatlakoznod, hisz óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékok témában és a népmesék világában kérhetsz tanácsot vagy oszthatsz meg tapasztalatokat.