Mondj mesét a szülői értekezleten is!
A nyári szünet után ismét jelentkezünk friss írásainkkal. Nagyon aktuális most a tanév eleji szülői értekezlet, annak tervezése. Képzéseinken évek óta ösztönözzük a náluk végzett pedagógusokat, hogy meséljenek a szülőknek is, ne csak a gyerekeknek. Nagy örömünkre van olyan, akinél már hagyomány lett a szülőknek szóló mesemondás. Köszönjük Huszár Erikának, székesfehérvári Pompás Nagykövetünknek, hogy megosztja velünk gondolatait arról, milyen érzés szülőknek mesélni, mennyire izgult az első alkalommal és azóta mennyi kérdést tettek fel neki. Erika írása után pedig Pompás Nagyköveteink gondolatait olvashatjátok a témával kapcsolatban.
*************************
Nekem otthon az édesanyám nem mesélt, nem olvasott mesét, „csak beszélgetett„ velem.
Könyvet adott a kezembe, figyelt rám, szép gyermekkorom volt, de mesélést csak az óvodában hallottam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak két éve, szülői értekezletre készülődve. Pontosan tudtam, kinek mesélnek otthon a csoportomba járó gyermekek közül, és kit ültetnek a tv elé esténként. Ilyen előzmények után eszembe jutottak a Bogival és Rebekával (a Pompás Napok alapítóival) eltöltött napok. Felnőttként is mennyire élveztem, milyen hatással volt rám a mese! Azóta élvezem igazán, hogy élő szóval mesélek a gyerekeknek.
A hosszú évek során mindig hangsúlyoztam a szülőknek a mese, mesélés fontosságát, fejlesztő hatását a kisgyermekek életében.
Akkor és ott, a szülői értekezletre készülve, úgy éreztem, talán az akkor iskolába készülő csoportom szülei egy mesét meghallgatva és ott élőszóval elmondva, átélik a csodát, és ezáltal otthon is szívesebben, gyakrabban mesélnének gyermekeiknek.
Játékot, rejtvényt, találóskérdést vittem már sokszor a közös beszélgetésre, de mesét még soha. Az elhatározás megszületett, a bátorságot kellett összegyűjteni. Sokat gondolkodtam, melyik mesét válasszam. Végül a kedvenc mesémet - A sót - mondtam el a szülőknek. A szülői értekezlet végén elmondtam, hogy „hoztam egy kis meglepetést nekik”. Elhallgattak… és a mese közben egyre inkább éreztem, hogy velem vannak meseországban. Megszűnt a sustorgás, a beszélgetés, és láttam, hogy élvezik a mesehallgatást. Ez segített nekem is a kezdeti zavaromat oldani.
A mese után voltak kérdéseik: „Milyen mesét meséljek?”, „Én nem tudok így mesélni,” „… de az én gyerekemet nem köti le, ha én mesélek”. Sokat beszélgettünk a témáról, a mesékről, az én meseélményeimről, az ő meseélményeikről. Kiderült, hogy voltak, akiket a népmesékben előforduló, számukra idegen kifejezések zavartak, voltak, akik egyszerűen nem mertek mesélni. Esetenként gondot okozott a meseválasztás. Innentől ez visszatérő téma lett a közös beszélgetéseinken. Azt is kérték, hogy mindig hozzak nekik mesét a közös beszélgetésekre. Egy évvel ezelőtt, a következő csoport szüleit mesével köszöntöttem.
Tehát ez az említett szülői értekezlet volt az első alkalom, hogy felnőtteknek meséltem.
A só című népmese után a következő a Megtölteni a termet című volt. Ezután pedig egy számomra is nagyon megérintő mese következett, egy afrikai népmese, az Egy napon… Aki teheti, olvassa el, a Pompás Mesetárban találtam én is. Nagyon aktuális most is! Sírva meséltem, és sírva hallgatták az anyukák.
Azóta meséltem már A búzaszem mesét, A vajaspánkót, A 3 diót. Az online oktatás alatt az Ilók és Mihók mesét. Legutóbb akkor meséltem felnőtteknek, amikor az óvodánk bezárását bejelentették. Jelen volt az alpolgármester úr is. Az első templom című mesére esett a választásom.
A meseválasztásomat a hallgatóság összetétele, az adott téma - amiről szó lesz -, vagy csak a pillanatnyi hangulatom befolyásolja. A hatás leírhatatlan! Olyan érzéseket szabadít fel bennem az, amikor a felnőtteknek mesélek, hogy szinte megfogalmazhatatlan. Megindító, megdöbbentő.
A gyermekek őszinte öröme, nyílt tekintete után a szülők közül volt, akin láttam, hogy nagyon szíven talált.
Számomra a mesélés élményén túl nagyon fontos, hogy otthon is egyre több gyereknek mesél valaki a családból. Beszélgetnek a gyerekekkel, és kérdeznek tőlük és végig is hallgatják őket. De a szülők is kérdeznek, akár szóban, akár telefonon. Valami elindult a fejükben, lelkükben, és ez nagyon fontos. Remélem, egyre többet mesélnek a gyerekeiknek, és több mesét olvasnak a felnőttek is.
*******************************
Nekem lényegében korábban csak felnőtt közönségem volt/van, és időnként van ilyen szerencsém,hogy gyerekeknek is mesélhetek.
Én is vettem a bátorságot, és meséltem a szülőknek.
Volt, amikor „csak” egy közös ünnepet szerettem volna színesíteni egy köszöntő helyett, de volt, hogy gondolatébresztőnek szántam egy szülői megbeszéléshez – szülői értekezlethez.
A „Próbálkozás bátorságát” választottam, mert előzőleg volt egy kisebb vita a szülők között.
Ezzel a mesével szerettem volna rávilágítani, hogy mennyire fontos, hogy valaki merjen próbálkozni és azt el is fogadják.
Számomra nagy élmény volt, hogy úgy éreztem, hogy tényleg figyelnek. A mese után pedig sikerült úgy megbeszélni a gondokat, hogy abból kimaradtak az indulatok. Valószínűleg a következő alkalommal is fogok mesélni, de most arról, hogy miért fontos, hogy összefogjunk és közösen oldjuk meg a felmerülő problémát, ehhez pedig a Kő meg a kocsisok című mesét hívom segítségül.
(Juhászné Rusai Éva, Pompás Nagykövet, Budapest)
Aktuálisan elérhető képzéseink
Várjuk a pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, szülőket, vagy azokat akik szeretnének gyerekekkel foglalkozni a népmesék eszköztárának segítségével Budapesti és vidéki helyszíneinken.
Klikk itt a Képzések és előadások linkre!
A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk.
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!
Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott népmese-foglalkozásokat és mesegyűjteményeket találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.
