2020. sze 23.

Mert minden mese egy kincs!

írta: Zsótér Boglárka

…mert minden mese egy kincs…

“-Hallod-e te királyfi, kár volna ilyen fiatalon elpusztulnod, hát én megmondom neked, honnét veszi azt a nagy erejét a Kutyafejű. Nesze, adok neked egy kulacsot, azzal menj le a pincébe, ott találsz egy hordót. Annak a borából töltsd meg a kulacsodat, s ha csak belemártod az ujjadat, minden bemártásra ötezer ember erejével növekedik az erőd.”

Lelki-kreatív erőre igen gyakran van szükségünk a mindennapok megélésében, a nehezebb pillanatokban, a megszokott küzdelmekben. Csak hogy hol találunk ilyesmit? Hát: “- Egyet se búsulj kicsi gazdám, te csak hunyd le a szemed és én máris oda repítelek!” - mondja a mese. Mert hogy minden mese egy kincs! Telidestele van megküzdési stratégiákkal, segítőkkel, varázstárgyakkal, tételmondatokkal, rávezető kérdésekkel. Szerencsénk is van, mert a magyar mesetár igen gazdag és különbnél különb történeteket tartogat számunkra. Csak belemártjuk az ujjunkat és máris növekedik az erőnk.

Nagyon szeretem a meséket, mesét mondani és látni a velem szemben ülő gyerekek, felnőttek átszellemült arcát, ahogy barangolnak a mese folyamán. A hallgatási transz az a pillanat, amikor tudom, hogy most már együtt járjuk a mesehős útját.

A mesélés mellé egy nagy bátorságos pillanatban, amikor éppen belemártottam az ujjam a mesék varázserejébe, egy ötlet társult hozzá. Menjünk az erdőbe és tegyük próbára valóban magunkat. Így lett belőle egy mesetúra élő szereplőkkel szülőknek, nagyszülőknek, gyerekeknek a Bakonyban. Aztán megismételtük egy másik mesével, aztán egy másikkal és ma már kedvenc programunkká nőtte ki magát. Családom, barátaim és önkéntes mesekedvelők öltöznek be ilyenkor mesehősöknek és egy jól megválasztott erdei útvonalon, a meséből kapott feladatokat végig próbálhatják a mesetúra kedvelők, akik odabátorkodnak.

Hogy mit visznek magukkal? A gyerekek bátorságot, mert leküzdötték a sárkányt, hatástalanították a boszorkány erejét, segítettek a törött lábú madárnak, varázsoltak a varázslóval és még sorolhatnám.

Hát ilyen sok minden rejlik a mesék erejében és még ennél is több.

Két éve tartok meseterápiás foglalkozásokat gyerekeknek, felnőtteknek, Boldizsár Ildikó Metamorphoses meseterapeuta csoportjának tagja vagyok, a Kalapmesélő mesetúra szervezőjeként is sokszor mesélek, mégis a Pompás napok képzéséről úgy mentem haza, hogy “azta, ez de jó volt. Feltöltötte a lelkem és elindította a továbblépést új gondolatokkal!”

Mert minden mese egy kincs, s akár hányszor halljuk, valahogy mindig kapunk tőle valami újat. Csak közel kell engedjük magunkhoz, az érzékszerveinkhez, a lelkünkhöz…

Most könnyen meg is tehetjük, hiszen itt kopogtat már a Magyar Népmesék Napja. Ezért is választottam vezetőnek egy Benedek Elek mesét, aminek a címe Mirkó királyfi.

A fenti idézet így folytatódik: “Megköszönte a királyfi a jó tanácsot, lement a pincébe, a palackot megtöltötte, a hordóból pedig a többi bort kieresztette, hogy a kutyafejű ne használhassa többet. A palackot a nyakába kötötte, a kebelébe szépen elrejtette, aztán fölment a királykisasszonyhoz.”