Benedek Elek gyűjtéséből:

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy juhászlegény.
Mit gondolt, mit nem, azt mondja az öreg juhásznak:  
-Bátyámuram, menjünk be a faluba, szeretnék megházasodni!  
Kérdi az öreg juhász:   -Hát van-e már jegyesed?  
-Még nincs, de majd lesz, bátyámuram.  
Jól van, bemennek a faluba. Ott kérdik ettől is, attól is, hogy hol van leány a háznál, aztán egy helyre beigazítják.   Bemennek a házba, otthon volt a gazda, a felesége, a leánya, s az öreg juhász mindjárt elémondja, hogy mi járatban vannak. A gazda is, a felesége is, egyszeriben azt mondták, hogy ők nem bánják: a leány eladó, a legény ügyibevaló, egy koldustarisznyából legyen kettő. 
Leültetik a vendégeket, s a gazda leküldi a leányt a pincébe, hogy hozzon fel bort.
Lemegy a leány a pincébe, ottan talál egy kicsi baltát, azt a kezibe veszi, nézegeti. Aztán egyszerre elkezd sóhajtozni, keseregni magában.  
-Istenem, istenem, ha én férjhez megyek, lesz nekem egy kisfiam. Annak a kicsi fiúnak Kelemenke lesz a neve. Kelemenkének lesz egy kis ködmenkéje. Ha ez a kicsi Kelemenke egyszer lejön a pincébe, s fel találja venni ezt a baltát, véletlenségből megvágja magát, s meghal. Kire marad a kis ködmenke?  
Elkezdett erre sírni, de olyan keservesen, hogy a szíve is majd meghasadt belé.  
Nem győzik várni, lemegy az apja a pincébe.  
-Hát téged mi lelt, leányom, miért sírsz?  
Elmondja a leány keserves sírással, hogy mire gondolt. Eleget vigasztalja az apja, hogy így, meg úgy, legyen eszed, leányom. De a leány csak sírt keservesen, nem akart felmenni.
Utánamegy az anyja. Annak is elkesergi, hogy kire marad a kis ködmenke.
Lemegy az öreg juhász. Öreg juhász után a vőlegény, s azoknak is éppen úgy elkesergi:  
-Istenem, istenem, ha meghal a kis Kelemenke, kire marad a kis ködmenke?  
Azt mondja az öreg juhász a vőlegénynek:  
-No, öcsém, azt tanácslom neked, hogy ezt a leányt addig el ne vedd feleségül, míg három ilyen bolondot nem találsz a világon.  
-Én bizony meg is fogadom a kend tanácsát - mondja a legény, s azzal otthagyták a leányt a pincében. Az öreg juhász ment vissza a tanyára, a legény pedig ment bolondok után.  
Ment, mendegélt, s ért egy faluba. Betér egy házba, s hát látja, hogy ott egy ember vasvillával hányja a diót a padlásra.  
-Mit csinál kend, bátya? - kérdi a legény.  
-Jaj, ne is kérdezze, öcsémuram, három esztendeje hogy hányom ezt a diót, s nem tudom felhányni a padlásra.   "No - mondja a legény magában -, már találtam egy bolondot."  
Zsákot kért az embertől, abba beleszedte a diót, s fölvitte a padlásra. Aztán ment tovább.  
Amint ment, mendegélt, benéz egy udvarra, s hát ott egy asszony úgy fonja a gyapjat, hogy a birkát felkötötte a rokkára.
Kérdi a legény:  
-Mit csinál kend, nénémasszony?  
-Gyapjat fonok, öcsémuram.  
-Hiszen azt nem úgy kell csinálni, nénémasszony.
Mindjárt megmutatta, hogy kell. Szépen lenyírta a birkáról a gyapjat, s mondta az asszonynak:  
-No, most mossa meg, ha megszáradott, gerebenezze meg, s úgy kösse a rokkára a gyapjat.  
Azzal otthagyta az asszonyt, s amint ment kifelé, mondotta magában nagy örömmel: megtaláltam a második bolondot is. 
Megy, mendegél a legény, s egy olyan faluba ér, ahol éppen akkor építették fel a templomot, de a templomra nem vágtak ablakot. A bíró kiparancsolta az egész falut, hogy hordjanak a templomba világosságot. Ment az egész falu, még a gyerekek is. Vittek egy-egy zsákot. A zsák száját arra tartották, amerre a nap sütött. Mikor aztán azt gondolták, hogy tele van a zsák világossággal, hirtelen bekötötték a zsák száját, szaladtak a templomba; ott a zsákot kioldották, hadd áradjon ki belőle a világosság.  
Hej, mondja a legény, megvan a harmadik bolond is, de még több a háromnál. Megtanította az embereket, hogy a templomra ablakot kell vágni, s úgy lesz világosság.
Azzal szépen megfordult, visszament a mátkájához, s még aznap megtartották a lakodalmat. Itt a vége, fuss el véle!

Forrás: Benedek Elek, Magyar mese- és mondavilág 2. kötet

További mesék a Mesetárban.

Pompás Meseműhelyek

Ez a mese a bölcs bolondok gyűjteményünk egyik darabja. 
Online Meseműhely – felnőtteknek – minden hónap 3. csütörtök estéjén, 17:30-19:00 között.
Ez a fenti történet elgondolkodtató abból a szempontból, hogy miért kell útra kelni bolondokat keresni.
A műhely alkalmak célja a mesék rétegeinek, üzeneteinek és belső erőforrásokat mozgósító motívumainak felfedezése.
Tarts velünk, ha szereted a népmeséket, vagy ha sok a kérdésed ezzel a műfajjal kapcsolatban.
Kiemelten ajánljuk ezt a műhelymunkát mindazoknak akik családi, baráti vagy gyermek társaságban szeretnének élőszóban mesélni, de kihívást jelent egy-egy szövegbe életet lehelni.
További részletek és éves tematika itt:
Jegy és 3 alkalmas bérlet a meseműhelyekre
 

Aki nem hiszi, járjon utána!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.