Pompás érzés látni, ahogy a munkánk gyümölcse beérik. Mindez már nemcsak a gyakorló pedagógusok esetében van így, hanem a fiatal, pályakezdő kollégák is lelkesen csatlakoznak hozzánk és éltetik a hagyományt, mesélik a történeteket a Pompás Napok módszertanával. Hálásak vagyunk nekik azért az elköteleződésért, amiről nap mint nap tanúbizonyságot tesznek. Két lelkes fiatal, Török Georgina és Péter Petra Veronika arra vállalkozott, hogy bizony a Pompás Napok módszertanából írják szakdolgozatukat, ahhoz kapcsolják kutatásukat, és így tervezik meg zárófoglalkozásukat. Látva lelkesedésüket úgy éreztük, el kell indítanunk valami újat, és ez pedig a Junior Pompás Mesés Nagykövet cím. Velük együtt alakítjuk, formáljuk ezt az új lehetőséget, hogy a jövőben minél több fiatal csatlakozhasson hozzánk. Lássuk hát két legfiatalabb Pompás Mesés Nagykövetünk élménybeszámolóját a Pompás Mesés zárófoglalkozásukról!

Török Georgina - Junior Pompás Mesés Nagykövet - élménybeszámolója 

A Pompás Napok Facebook oldalát már egy ideje követtem, amikor Legendi Kati, Pompás Nagykövet cikke megjelent. A mesekártyák és mesetérképek alkalmazásáról szóló bejegyzést olvasva - tavaly márciusban – hirtelen és kitörölhetetlenül lopta be magát a szívembe a módszertan.  Hálás szívvel gondolok a két alapítóra; Bogira és Rebekára, hogy támogatnak ezen a mesés úton.

Harmadéves óvodapedagógus hallgatóként zárófoglalkozásom megtartására készültem az elmúlt hónapokban; s habár a kapott területem nem a verselés, mesélés tevékenység volt, én mégis szerettem volna a fő tevékenységem megtartása mellett – a gyakorlati időm utolsó napja lévén lezárásként – egy mese előadásával is gazdagítani ezt a számomra igen jelentős napot. A víz világnapjához kapcsolódóan Az aranypálca című magyar népmese elmondásával készültem, az élőszavas mesélés kiegészítőjeként mesetérképet és egy édesapám keze munkáját dicsérő aranypálcát használtam, melynek ezüst gombja lecsavarintható, akár a mesében. Ugyan huszárok és bakák nem ugrottak ki belőle, de kíváncsi, izgatott és örömteli gyermekarcok garmadája tette felejthetetlenné a napot.

Az aranypálca című mese több szempontból is kedves számomra; először akkor találkoztam vele, amikor a „Hogyan meséljek fejből és szívből?” Bátorító online tanfolyamot végeztem, s az egyik feldolgozandó meseként szerepelt. Mondanivalója magával ragadott első olvasásra is. Számomra szól az útkeresésről, a családi értékrendről, öngondoskodásról, talajvesztettségről, összetartozásról, az adott szó fontosságáról, a megküzdésekről, az életben való haladásról. A hozzá tartozó mesetérkép pedig olyannyira esztétikus, letisztult és a cselekmény logikus ábrázolásával készült, hogy világossá vált számomra; a gyermekcsoportnak újra ezt a mesét fogom előadni, most a víz világnapjához kapcsolva. 

Mesehallgatáshoz minden gyermek törökülésben foglalt helyet a szőnyegen, én is elhelyezkedtem közöttük, majd a mesetérképet magam elé tettem a földre, az aranypálcát az ölembe rejtettem. A mesetérképpel színesített meseprodukcióim előtt a kis hallgatóságomnak mindig megígérem, hogy a mesehallgatás végén megkaphatják a szép szemléltetőeszközt, mindenki kézben foghatja, nézegetheti, de amíg a mesét mondom addig nálam marad. Szeretem őket előre tájékoztatni, hogy az eszköz ne vegye el a figyelmet a meséről.  Ezt követően egyre halkuló beszéddel előkészítettem a mesét; a történethallgatási transzállapot eléréséhez egy saját mesekezdő formulát választottam, mintegy az aznapi témát még szorosabban összekapcsolva a meseszöveggel:

„A világon van egy nagy tó, annak a nagy tónak a fenekén van egy királyság, az ottani királynak van egy szép ládája, és abban a szép ládában lakik ez a mese, amit már Ti is jól ismertek:…”

A mese elején, a három királyfi úticéljának bemutatásakor a mesetérképet felemeltem, s az ujjammal mutattam, hogy éppen hol járunk a mesében. A „szigetekhez” érve, a mesetérképet már nem csak „hagyományos módon” használtam, hanem ahogyan a szövegben elhangzik, a Tündérkirályné a „tündérkendőt” megrázintja, úgy a laminált segédeszközt én is meglobogtattam, ugyanígy tettem a „tarka köpönyegnél is”.  Ezekkel a dinamikus elemekkel is célom volt a gyermekek motivációját, mesekedvét fenntartani. Az utolsó szigethez érve, amikor az öregember ad varázstárgyat a legkisebb királyfinak; elővettem a fából készült aranypálcát, és az elmondottakat szemléltettem. 

A mesének keretet adva mesezáró formulával jeleztem, hogy a mesei történet lekerekítésével lassan visszatérünk a realitásba:

„Azután rögvest papot hívattak, össze is adta az a királyfit és a szép tündérleányt. Hét nap s hét éjjel állott a lakodalom. Bizony így volt. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.” 

Ígéretemhez híven a mesetérképet és az aranypálcát is megkapták a gyermekek a mese végén. Miközben a két eszköz kézről kézre haladt, az egymás mellett ülő gyermekek csendesen nézegették a térképet, vizsgálgattak az aranypálcát, amikor minden gyermek megnézte az eszközök visszakerültek hozzám. Megköszöntem nekik, hogy meghallgatták mesémet, és az eszközökkel szépen bántak.

Mesehallgatáskor a gyermekek szemébe nézni, elkapni a tekintetüket amikor fordulat következik, látni, ahogyan együttéreznek a mesehőssel, ahogyan egyre izgatottabbá válnak, majd a tetőpont után várják a megoldást, lezárást számomra is ÉLMÉNY. Élmény a javából. Megtiszteltetés és öröm. Az ilyesfajta élmények hatására újra és újra megerősítést nyer bennem az az alapgondolat, hogy a Pompás Napok módszertanának teljes megismerésére, sokrétű alkalmazására való törekvés jelenti azt a végtelen tengert az életemben, ahol a legkisebb királyfihoz hasonlóan én is láthatok, hallhatok és tanulhatok.

Péter Petra Veronika - Junior Pompás Mesés Nagykövet - élménybeszámolója 

A Pompás Napok csapatát és módszertanát 2020 februárja óta ismerem, azóta teljesen magával ragadott a szellemiség és az a gyermekszeretet, amit a Pompás Alapítók és a Pompás Pedagógusok sugároznak az egész ország-világ felé.

Óvodapedagógusi tanulmányaim 4. félévében elérkezett a szakdolgozati témaválasztás ideje. Tudtam, hogy mindenképpen a népmesékkel szeretnék foglalkozni részletesebb kifejtéssel, viszont konkrét témaötletem nem volt. A kiválasztott konzulens megkérdezte, mégis miért a népmesék? A válaszom egyszerű volt: A Pompás napok miatt! Elkezdtem mesélni, mégis hogyan kell elképzelni ezt a módszertant, mit éltem át abba az egy, vírussal körül szőtt évben, mennyi ötletet és támogatást kaptam ettől a csapattól. Itt világossá vált, hogy pompás szakdolgozatnak kell születnie (nemsokára készen is lesz).

Gyakorlataim során volt lehetőségem mentoromtól és egyben Pompás Nagykövettől, Juhászné Rusai Évától testközelből is megtapasztalni a Pompás mesélés bűvöletét, volt alkalmam látni a gyermekek csillogó szemeit.

Egyetemi tanulmányaim végéhez érkeztem, nyolchetes gyakorlatomat ugyanazon óvodában végeztem, mint az eddigi kisebb gyakorlatokat, mégpedig egy Pompás óvodában. Ezalatt az 5, itt eltöltött félév során nem is volt már kérdés, hogy az óvoda mennyire szereti és alkalmazza a Pompás eszközöket, „praktikákat”.

Záró tevékenység húzás előtt sokszor ábrándoztam, milyen jó is lenne mesét húzni. Mi mást húzhattam végül, mint a ’Verselés, mesélés’ tevékenységet. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívemet, éreztem, hogy ez valami más lesz most.

Mesélésem 2022. március 22-én, a Víz világnapján valósult meg. Sokat kutakodtam, melyik mesét dolgozzam fel, meséljem el a gyermekeknek. Majdnem az utolsó pillanatban bukkantam rá az azóta egyik kedvencemmé váló mesére: A dudás, aki vizet fakasztott (felvidéki népmese).

A mese rávilágít a víz nélkülözhetetlen erejére, szükségességére, így tökéletesen kapcsolódott az egész hét témájához.

A meséhez egy mesetérképet álmodtam meg, azonban nem tudtam hogyan fogjak hozzá. Megnéztem az eddig elkészült Pompás mesetérképeket, ihletet kergetve, hátha beugrik a megfelelő rajzolási koncepció. Napokat gondolkodtam, hogyan lehetne a legtökéletesebb, de végül rájöttem, nem a tökéleteset kell megalkotnom, hanem a gyermekek lelkével és szívével kell látnom, biztonságot és nyugalmat kell teremtenem a térképpel is. A főszereplő azonnal felkerült az A2-es lapra, viszonylag nagyban, köré pedig a történet elejét és végét igyekeztem megrajzolni érhetően és egyszerűen. A végeredmény nagyon tetszett, és a mese közben bebizonyosodott: a gyermekeknek is tetszik, a mese fonalát könnyedén tartják a térkép segítségével. Színeket nem adtam a térképemhez, csupán csak egyet, a kéket, szemléltetve a vizet, így a gyermekek kedvükre képzelhették el a színeket.

A mese előtt felelevenítettük, amiről az előző nap folyamán elmélkedtünk. A víz fontossága, a víz felhasználási lehetőségei volt a beszélgetésünk tárgya. Megállapodhattunk abba, hogy a víz az emberi élet egyik legfontosabb eleme.

Mesekezdő formulát szerettem volna alkalmazni, azonban kissé modernebb változatban, így a 999-es számot hívtam segítségül és a gyermekek mindennapi életéből ötleteltem.

„Képzeljétek el, amikor reggel jöttem az óvodába, találkoztam egy nénivel a buszon, akinek volt egy hatalmas nagy zsákja. Ebben a zsákban 999 mese volt. A segítségemért hálaképpen az idős néni nekem adta a zsák elalsó, legrégibb meséjét.”

A mese a leggyakoribb „Egyszer volt, hol nem volt...” kezdéssel indul az internetes forrás alapján, én viszont plusz egy fél mondatot betűztem.

„Egyszer volt, hol nem volt, még mielőtt a nagy áradások betakarták a földet...”

Ezután élőszóval mesélni kezdtem. Félelmem még velem volt, hogy egyszer elfelejtem a mesét, elveszítem a mese fonalát, így előttem volt a mese szövege kinyomtatva. Számomra is meglepő volt, hogy az a lap csupán egy papírdarab volt a szőnyegen előttem, nem volt szükségem rá. Végig szívből, lélekből, a gyermekek csillogó szemeit és tátott szájukat figyelve meséltem örömmel és teljes átélessel.

Befejezésem sem a forrás általi volt („No ez a mese rövid volt, de holnap majd hosszabbat mesélek.”) – Szerettem volna játékosabbá tenni:

„Így volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána!”

Kapott válasz: JÓ!

El szerettem volna indulni, hogy megkeressem a dudást és azt a vizet, amit a dudája segítségével fakasztott, erre egyetlen egy választ kaptam: Petra néni, ott van a rajzodon.

Ez a mondat esett a legjobban, hiszen hittek nekem, hitték, hogy a nagy szárazság és szomjúság után igenis jöhet vízbőség egy egész falura.

A mese után a már odakészített Pompás Mesekártyákkal játszottunk. A játék kakukktojás keresés volt, ’Melyik nem illik a sorba?’

Négy kártyát helyeztem a szőnyeg közepére. A célom az volt, hogy a gyermekek fantáziájuk és logikájuk segítségével kiválasszanak egyet a kártyák közül, amelyik valamiért nem illik a többi közé.

Macska – Farkas – Birkák – Kígyó

A kisebb gyermekek figyelmesen szemlélték a rajzolt kártyákat és megállapították, hogy mindenképpen a birkák nem illenek bele a sorba, hiszen ők sokan vannak a képen. Teljesen igazuk volt, hiszen a rajz egyértelműen mutatta, a többi állat egyedül van.

Az általam is gondolt válasz hamar elhangzott: A kígyónak nincs lába, ő csak kúszik a földön.

A nagyobbak közül egy gyermek olyan mondott, amire én nem is gondoltam volna. Szerinte is a birkák a kakukktojás, viszont azért, mert a rajzon nem szerepel mellettük a juhász, aki őrzi őket, így biztosan elvesztek. A többi állatról sosem hallotta sem a mesékben, sem a valóságban, hogy őriznék őket. ebben is van igazság, hiszen a szabadon élő farkasokat, macskaféléket és kígyókat senki sem őrzi.

Egér – Medve – Róka – Sárkány

Nem volt nehéz a feladványom, hamar rájöttek, hogy a sárkányra gondoltam, hiszen neki három feje van a képen és ráadásul nem is létezik a valóságban, csak is a mesékben. Ebből ötletet merítve megbeszéltük, hogy hány fejű sárkányokról hallottak már mesékben – 1,3,7,12,24.

A 3-4 év közötti gyermekek kicsit kérdően néztek rám, hiszen számukra még kissé egybe folyik a mesei és a valóságos világ. Kérdő tekintetüket oldva viccelődni kezdtem: „Hát láttatok már az utcán sárkányt? Megmutatjátok nekem is? Van odakinn sárkány, de jó menjünk keressük meg!” – Itt nagy kacaj kíséretében megbeszéltük a sárkány mesei létét.

Madár – Farkas – Kutya – Ló

Könnyű sor volt: A madár, mert ő tud egyedül repülni.

Macska – Kutya – Hal – Farkas

Első gondolatomra a hal volt a nem odaillő, hiszen egyedüli a sorban, aki a vízben él, csak úszni tud. A gyermekek viszont hamar túlléptek ezen, gyors megállapítás után tovább kerestek egy másik megoldást. Végül megkaptam a választ, mely nekem eszembe se jutott: A farkas a kakukktojás, hiszen a másik három állatot az emberek gyakran tartják otthonaikban, míg a farkast ők sem szívesen fogadnák be házaikba, szobáikba.

Juhász – Boszorka – Szegény ember – Leány

Talán mindannyiunknak a boszorka jut eszünkbe, nekem is. A mesében szereplő boszorkák a valóságban nem repülnek seprűnyélen, nem varázsolnak, nem léteznek. A gyermekek viszont ezen is hamar tovább léptek és több, szerintem helyes megoldás született. Az első: A juhász nem illik a sorba, mert ő állatokra vigyáz, ez a munkája, ez az élete, míg a többinek nem a fő elfoglaltsága az állatok őrzése. A második: A leány lóg ki a sorból, mert ő lány. Elsőre nem értettem, végül beláttam: hiszen ki mondta bármikor is, hogy a boszorka csak leány/nő lehet? Senki! Így arra jutottunk, hogy a leány valóban kilóghat a sorból, amennyiben a boszorka fiú/férfi.

Nap – Hold – Csillagok – Tenger

Egyértelműen a tenger volt a kakukktojás a gyermekek számára is, hiszen a Nap, a Hold és a Csillagok az égen találhatóak, míg a tenger a földön.

Minden feladványt sikeresen teljesítettünk, így nemsokára meg is kaphattuk a jutalmunkat: Gyümölcs, víz, aztán udvari játék. Volt még azonban ezek előtt egy kis időnk, így a gyermekek szabadon mehettek játszani. A szemek viszont a mesekártyákat figyelték továbbra is, így kihelyeztem az összes kártyát, szabadon lehetett nézegetni őket, sorba tenni, játszani velük.

A kártyák nézegetése megnyitotta a gyermekek lelkét és szívét, beszélgetés alakult ki a szőnyegen, mindenki elmondta, ami eszébe jutott a kártyáról, akár egy mese, akár egy otthoni történés volt az. Senki sem ment el játszani a csoportszobában, ott ültünk a szőnyegen, körbe véve magunkat az 50 db mesekártyával és szabadon beszélgettünk, nevettünk.

Ez a mesetevékenység számomra az eddigi legjobb óvodai élmény volt. Láttam a gyermekek szemében a tevékenységem sikerességét, viszont még nagyobb öröm volt az, hogy megkötések nélkül, bizalommal beszélgettünk. Sosem volt még ilyen mély beszélgetésem a gyermekekkel, de remélem ezek után csak több és több lesz a mesekártyák segítségével, bevonásával.

Köszönjük Petrának és Ginának a lélekmelengető beszámolókat!

Aktuálisan elérhető képzéseink

Várjuk a pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, szülőket, vagy azokat akik szeretnének gyerekekkel foglalkozni a népmesék eszköztárának segítségével Budapesti és vidéki helyszíneinken.
Klikk itt a Képzések és előadások linkre!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott népmese-foglalkozásokat és mesegyűjteményeket találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.