Tibetből származó mese

Forrás:femina.hu

Gszalthub királynak volt egy híres és bölcs minisztere, akit Ridvagsznak hívtak. Ennek volt hét fia. Hat megnősült, a hetediknek azonban még nem találtak feleséget. Töprengeni kezdett a miniszter: “Lassan megöregszem, keresek hát ennek a legkisebb fiamnak egy szép feleséget.”
Volt a város lakói között egy szerzetes, és mikor evvel találkozott, a miniszter szóba elegyedett vele:
– A legkisebb fiam még nem nősült meg, s nem tudom, kit vehetne el. Menj el világgá s ha találsz egy szép, csinos, okos és előző élete folytán kiváló leányt, aki fiam szíve szerint való, kérd meg.
A szerzetes megígérte, hogy így fog cselekedni. Sokat vándorolt, keresgélt, míg egyszer Siritita országában találkozott ötszáz leánnyal. Éppen a fák tetejéről szedtek szép virágokat, hogy Buddhának jámbor koszorút készítsenek. Ahogy a szerzetes meglátta őket, nyomukba szegődött, azok meg sétáltak tovább. Egyszer csak egy csermely állta útjukat. Úgy gázoltak át, hogy mind levetették csizmájukat, csak egyikük tartotta magán. Ahogy mentek tovább, egy nagyobb folyón kellett átlábolniok. Míg a többiek levetették ruhájukat, úgy mentek a vízbe, megint csak az az egy nem vetkőzött le. Egy idő múlva a lányok egy erdőbe értek. Míg a többi lány felmászott a fák tetejére és onnan szakított virágokat, az az egy a földről szedett és többet talált a többieknél.
A szerzetes odament hozzá és megszólította:
– Ha megkérdeznék valamit tőled, amit nem értek, szívesen válaszolnál-e rá?
– Ha nem értesz valamit, csak kérdezd bátran – válaszolt a lány.
– Mikor a csermelyen átgázoltatok és a többiek mezítláb mentek át, mondd, mért gondolkoztál te másképp?
– Nem meglepő a kérdésed. Ha szárazföldön járunk, járás közben látjuk, hogy a lábunk alatt van-e tövis, kavics vagy homok, s a veszélyes helyekre óvatosan ügyelve, kikerüljük őket. Hogy mi van a víz mélyén, azt nem láthatjuk. Ha tüskére, mérges kígyóra, hernyóra lépnénk, felsebezné lábunkat. Ezért nem vetettem le a csizmámat.
– És mért gázoltál ruhástól a vízbe?
– A lányok testén szép és csúnya formák vannak. Ha ruhátlanul megyünk a vízbe és valaki meglát, arról, ami szép, nem beszél, de megszólja azt, ami csúf. Ezért nem vetkőztem le.
– Hát a fára miért nem másztál fel?
– Ha felmászom a fára és a fa ága letörik, összetöröm magam, ezért nem másztam fel. Ez a lány pedig Rabgszalrgyal király Szlobszgyigrogszpo nevű öccsénék volt a gyermeke. A herceget valami régi vétsége miatt száműzték és ezért jött ebbe az országba. Itt elvette Lhadamszmat és tőlük született ez a leány. A szerzetes megkérdezte tőle:
– Mondd, te felettébb okos és bölcs leány, élnek-e a szüleid?
– Igen, élnek.
– Akkor vezess el bozzájuk.
Mikor a kapuhoz értek, a leány bement és elmondta szüleinek, hogy egy szerzetes kíván apjával beszélni. A leány atyja megjelent az ajtóban és kölcsönösen üdvözölték egymást.
– Ez a lány a te lányod?
– Igen, az enyém.
– És férjnél van már?
– Nem, még nincs férjnél.
– Ismersz Mnyanjodban egy Ridvagsz nevű minisztert?
– Ismerősök vagyunk.
– Ennek a miniszternek legkisebb fia szép termetű, és szeretetre méltó. Megkérem leányodat a számára.
– Mivel előkelő származású, ha leányom is úgy akarja, legyen kívánságod szerint. A szerzetes visszaküldte egyik kísérőjét Mnyanjodba egy levéllel. Ahogy ezt megkapták, előkészítették a menyasszonyi kocsit, lovat, meg a többi holmit, majd elindultak Sirititába. Már közel voltak, mikor egy hírnököt küldtek előre, aki megrendezte a leánykérő ünnepséget. A szülők beleegyeztek, megtartották az eljegyzést, és hamarosan indultak is vissza Mnyanjodba. Ekkor a leány anyja a násznép füle hallatára így szólt lányához:
– Mától kezdve mindig szép ruhákat ölts magadra, finom ételeket egyél s naphosszat mindig tükörbe nézz. A lány megígérte, hogy így fog tenni. Az após nagyon elszomorodott magában és elgondolkozott ezen: “Ez a nőszemély nem tud különbséget tenni az erény és a vétek között. Hol fog ez mindig szép ruhákat és finom ételeket kapni? Az sem rendes dolog, ha valaki mindig tükörben nézelődik.”
Aztán kölcsönösen elbúcsúztak és elváltak. A násznép útra költ hazafelé. Útközben egy szép nyári fészerre találtak. A többiek előre mentek és beszállásolták magukat a fészerbe. Mikor az új menyasszony odaérkezett, figyelmeztette apósát, hogy itt nem lesz jó megszállni, gyorsan menjenek ki a mezőre. Úgy is tettek, ahogy a lány mondta és kimentek. Néhány szolgát azonban nem tudott meggyőzni, azok bent maradtak. Nemsokára jött néhány ökör és ló, az oszlophoz dörgölőzött, a fészer összeomlott, s a benttartózkodókra ráomlott a tető. Az após megjegyezte magában, hogy a menye az életét mentette meg, és kezdte ezért megszeretni.
Ahogy tovább mentek, egy vízmosás került útjukba. Alján egy kis víz volt. Mikor a menyasszony odaérkezett, azt tanácsolta, rögtön menjenek odább, nem lesz jó, ha itt maradnak. Alighogy elmentek, hatalmas felhőszakadás tört ki és nagy ár öntötte el a vízmosást. Az após ismét arra gondolt, hogy a menye megmentette az életét.
Tovább utaztak, s hamarosan haza is értek. A rokonság már ott várta őket nagy örömmel, üdvözléssel. Gazdag lakodalmat csaptak, éjjel-nappal folyt a vigasság. Mikor a lakodalmas nép hazatért, a miniszter összehívta menyeit:
– Én már megöregedtem, nehezemre esik a munka. A ház vagyonát rátok kell bíznom. Ki vállalná el közületek a kamra kulcsait? Az idősebb menyek közül egyik sem akarta elvállalni, csak a legfiatalabb. A családfő tehát átadta az összes kulcsokat, és ő úgy igyekezett, hogy a következő napokban elsőnek keljen fel, kiseperte és fellocsolta az egész házat, majd elkészítette a reggelit, és apósának, anyósának meg a többieknek sorban felszolgálta. Majd a szolgáknak és munkásoknak adott enni. Csak amikor minden munkát elvégzett, akkor evett maga is. Mindig így tett, s apósa hamarosan meggyőződött róla, hogy a menye nem olyan, mint a többi, nem hitvány teremtés. De hát miért nem cselekszik anyja utasítása szerint? Meg is kérdezte: – Mikor házatoktól eljöttünk, anyád azt mondta, hogy mindig szép ruhákat hordjál, finom ételeket egyél és állandóan nézzed magad a tükörben. Mit jelentsen ez? A menye két térdével a földet érintette és így válaszolt:
– Anyám tanácsa, hogy szép ruhákat viseljek, azt jelentette: mindig gondozzam és óvjam a felső ruhákat az elhasználódástól, mert ünnepnap idegenek jönnek és azok a ruhákat veszik szemügyre. Hogy mindig ízes ételeket egyek, az meg nemcsak azt jelentette, hogy készítsek finom és ízletes ételeket, hanem, hogy mindenki után étkezzem, mert addigra éhes leszek és mindenfajta étel ízletes lesz számomra. Az meg, hogy a tükörbe nézegessem magam, nem bronz- vagy üvegtükröt jelentett, hanem hogy elsőnek keljek fel, seperjem ki és locsoljam fel a háztájat és a szobákat, hozzam rendbe a szőnyegeket és végezzem el a többi munkát is rendesen. Mert a ház az asszony tükre. Ezek voltak anyám tanácsai.
Ezután csak még növekedett szemében a menye, rábízta az egész háztartást mindenki örömére és nagy megelégedésére. Történt egyszer, hogy a madarak, akik a tenger egy csodálatos szigetén rizst szoktak enni, kalászokat hoztak. Röptükben leejtettek egyet és az a palota elé hullott. Elvitték ezt a rizskalászt a királynak. Úgy látta, hogy igen jófajta rizs ez, bizonyára jó lesz orvosságnak, el kell vetni. Szétosztotta hát a magokat egyenként a miniszterek között, hogy vessék el. A leány apósa is kapott belőle, és mikor hazatért, menyét bízta meg vele. Az összeszedte a szolgákat, meg a háznépet és jó termékeny földbe elvetette. A mag szépen fejlődött és a rizs kinőtt. A többiek rosszul végezték el a munkát és amit elvetettek, nem nőtt ki. Megbetegedett egyszer a király felesége. Az orvosok megvizsgálták és arra az eredményre jutottak, hogy a királynő csak akkor gyógyulhat meg, ha a tenger szigetéről való rizst adnak neki. A királynak eszébe jutott, hogy szétosztotta azt a bizonyos tengerszigeti rizst és úgy rendelkezett, hogy vessék el. Megkérdezte hát a miniszterektől, elvetették-e. Az egyik azt válaszolta, hogy elvetette, de nem nőtt ki, a másik meg, hogy a rizsét megették az egerek. A lány apósa hazament és megkérdezte menyét, megnőtt-e az elvetett rizs, mert a király feleségének orvosság kell.
– Az elvetett rizs igen szépen fejlődött – válaszolta a menye. – Nem egy embert, de az egész országot meg lehet vele gyógyítani.
A miniszter a rizs egy részét odaadta a királynak, aki elkészítette a királynő orvosságát s az hamarosan meg is gyógyult. Nagyon hálás lett a király és adományokkal halmozta el a minisztert. Abban az időben Siritita és Mnyanjod királyai haragban voltak és állandóan viszálykodtak egymással. Elhatározta hát egyszer Siritita királya, hogy kifürkészi, van-e Mnyanjod királyának eszes, bölcs, okos minisztere. Követet küldött Mnyanjodba egy kancával és kancacsikajával. A csikó és anyja nagyon hasonlítottak egymásra, egy színűek voltak és semmi különbség sem látszott közöttük. Az üzenet így szólt:
– Mondják meg, hogy melyik az anyaállat és melyik a csikója. A király és a miniszterek megvizsgálták, de egyik sem tudott különbséget tenni közöttük. Mikor a leány apósa hazament, megkérdezte tőle a menye, hogy mi újságot hallott? Az após töviről hegyire elmondta, hogyan próbálták megoldani a talányt.
– Mi sem könnyebb ennél – válaszolta a menye. – A két kanca elé egy időben finom szénát kell rakni. Az anyaállat csikójának fogja odatolni pofájával a szénát. A miniszter elmondta a királynak, amit a menye mondott. A király kipróbálta és eléjük tette a szénát. Rögtön elvált, hogy melyik az anyakanca és melyik a csikója. Megmondták a követnek és az megerősítette az igazukat, majd visszament országába és részletesen beszámolt királyának mindenről.
Hamarosan újabb követet küldtek két teljesen egyforma nagyságú és alakú kígyóval. A kérdés most az volt, hogy melyik a nőstény és melyik a hím. Összegyűltek a király és miniszterei, de nem tudták eldönteni. A leány apósa otthon megint megkérdezte a menyét.
– Puha gyapotot kell készíteni – tanácsolta az asszony.
– Terítsétek le és tegyétek rá a kígyókat.
A nőstény mozdulatlanul fog feküdni, a hím meg nem tud majd megmaradni rajta. Ebből megtudjátok, hogy melyik a nőstény és melyik a hím. Mert a nőstény szereti a puhát, a hímnek meg olyan a természete, hogy nem tudja elviselni és így nem tud megmaradni rajta. Így megkülönböztethetitek őket. A miniszter elmondta ezt a királynak. Úgy is tettek, ahogy a lány tanácsolta és kiderült, hogy melyik a nőstény, melyik a hím. Megmondták a követnek, aki megerősítette, hogy nem tévedtek. Nagyon megörült ennek a király és rengeteg drágakővel ajándékozta meg a minisztert. Majd hoztak egy kétöles fadarabot, végig egyforma vastag volt, nem volt rajta sem csomó, sem ágnak nyoma. A kérdés az volt, hogy találják ki, melyik a felső és melyik az alsó része. A király és miniszterei megint összejöttek, próbálkoztak, de nem jutottak eredményre. A lány apósa ismét megkérdezte menyét. – Egyszerű dolog ez – válaszolta. – Ha meg akarjátok tudni, hogy melyik az alsó és melyik a felső része, tegyétek a vízbe, a gyökér felőli része kissé alá fog merülni, a teteje meg kiemelkedik. Az após elmondta ezt a királynak, aki meg is fogadta a tanácsot, s így megfejtették a talányt. Mikor elmondták a követnek, az megerősítette, hogy valóban úgy van. A követ hazament és mindenről részletesen beszámolt. A király sok drágakövet adott neki azzal, hogy vigye el Mnyanjod királyának, ezentúl jó barátságban lesznek, mert valóban van eszes és bölcs minisztere. Mnyanjod királya nagyon-nagyon megörült ennek, hogy így fordultak a dolgok és megkérdezte a minisztertől, hogyan fejtette meg a talányokat. A miniszter bevallotta, hogy bizony nem ő fejtette meg, hanem van neki otthon egy nagyon okos menye, az oldotta meg a feladatokat. Megörült ennek a király és úgy rendelkezett, hogy attól a naptól kezdve húgává fogadja a lányt, és hercegnői rangra emeli.

Forrás: Róna-Tas András, A ​nyolcszirmú lótusz, Európa Könyvkiadó, Budapest 1958.

Pompás Meseműhelyek

Online Meseműhely – felnőtteknek – minden hónap 3. csütörtök estéjén, 17:30-19:00 között.
Ez a fenti történet is szerepel majd sorozatunk márciusi alkalmán.
A műhely alkalmak célja a mesék rétegeinek, üzeneteinek és belső erőforrásokat mozgósító motívumainak felfedése.
Tarts velünk, ha szereted a népmeséket, vagy ha sok a kérdésed ezzel a műfajjal kapcsolatban.
Kiemelten ajánljuk ezt a műhelymunkát mindazoknak akik családi, baráti vagy gyermek társaságban szeretnének élőszóban mesélni, de kihívást jelent egy-egy szövegbe életet lehelni.
További részletek és éves tematika itt:
Jegyek a meseműhelyekre

Aki nem hiszi, járjon utána!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.