Befana története - Egy jóságos boszorkány története
Olasz legendamese, Telepóczki Lili fordításában:
Forrás: i.pinimg.com
Volt egyszer egy fiatalasszony, aki Betlehem közelében élt, egy kis faluban. Nagyon szép volt, számos kérője is akadt. Igen ám, de ha a külsője szépséges is volt, a lelke annál csúfabb: mindig kész volt rosszat mondani a másikról. Ezért soha nem ment férjhez, mert senki sem volt elég jó neki, nem tudott meglenni senki mellett. Nagyon, de nagyon önző volt és kiskora óta nem segített egy lelken sem. Folyton takarította otthonát, a seprűje mindig a kezében volt és olyan gyorsan használta, hogy úgy tűnt, mintha repülne rajta. Ahogy teltek az évek, a magánya egyre keserűbbé és gonoszabbá tette, olyannyira, hogy a faluban elkezdték „boszorkánynak” hívni. Ezért nagyon dühös volt és rengeteget káromkodott.
- Amikor nem sepregette a házát, leült és zoknikat varrt. Száz meg száz zoknit készített… de nem másoknak, természetesen. Saját magának csinálta őket, hogy ne unatkozzon és elüsse az időt, mivel sohasem látogatta meg senki. Így teltek az évek és Befana úgy csúnyult, ahogy gonoszodott. Minél jobban érezte, hogy nem szeretik, annál inkább lett gonosz és csúnya.
Éppen hetvenéves lett, amikor egy karaván érkezett a faluba rengeteg tevével és több emberrel, mint ahányan a faluban laktak. A Befana, amilyen kíváncsi volt, kihallgatta, hogy a három legdíszesebb ruhába öltözött férfi király volt, mégpedig bölcs király. A távoli keletről érkeztek és azért táboroztak le a kis faluban éjszakára, hogy a tevéik pihenhessenek és másnap folytathassák útjukat Betlehembe. Mindez január 6-a éjszakáján történt. Befana szokása szerint morgott és bosszankodott, ezúttal azokon a buta embereken, akik nekivágnak a sivatagnak ahelyett, hogy a saját otthonaikban maradnának. Hirtelen azonban, kopogtak az ajtaján. Befana gyomra görcsbe rándult és a hideg is végigfutott a hátán. Ki lehet az? Soha senki nem kopogott még az ajtaján. Ha másból nem, hát kíváncsiságból kinyitotta az ajtót. Az egyik király állt előtte, aki nyájasan mosolygott és azt mondta:
-Jó estét asszonyom, bejöhetek?
Befana mintha kővé dermedt volna. Annyira meglepte ez a kérés, hogy észbe se tudott kapni, mielőtt a válasz kiszaladt a száján:
-Tessék! Fáradjon beljebb!
A király kedvesen megkérdezte, hogy aludhat-e nála az éjszaka és Befanának nem volt szíve sem bátorsága nemet mondani. A férfi olyan udvarias és kedves volt, hogy Befana egy kis időre elfelejtette a rossz modorát és még enni is adott neki. Közben a király elmesélte, hogy mi az utazásuk oka: egy csecsemőt mennek meglátogatni, aki majd meg fogja menteni a világot az önzőségtől és a haláltól. Ajándékba visznek neki aranyat, tömjént és mirhát.
- Nem tart velünk?.
- Én? - kérdezte Befana. - Nem, nem tudok, sajnálom.
Valójában tudott volna, csak nem akart hiszen még soha nem hagyta el az otthonát. Mindazonáltal örült, hogy a király megkérdezte tőle.
-Szeretné, ha vinnénk valamit a Megváltónak a nevében?
Ez meg aztán… hogy ő ajándékozzon valamit valakinek, ráadásul egy idegennek. De szégyellt megint nemet mondani, és az éjszaka közepén egyetlen darab zoknit készített a király alvóhelye mellé, egy kis cetlivel: „Jézusnak”.
Hajnalban, úgy tett mintha még aludna és megvárta amíg a bölcs király elment, mert már így is restellte magát.
Eltelt harminc év és Befana a százat töltötte. Mindig magányos volt, de már nem volt gonosz. Az a váratlan látogatás a január 6-ai estén, mélyen megváltoztatta. A falubeliek is időközben elkezdtek az ajtaján kopogni. Eleinte csak azért, hogy megtudják, hogy mit mondott neki a király, aztán apránként segítettek neki ennivalót készíteni és a házat takarítani, mivel már annyira fájt a háta, hogy alig tudott mozogni. Attól kezdve minden látogatónak Befana adott egy zoknit. Nagyon szép zoknik voltak, melegek és kényelmesek. Befana még mosolyogni is elkezdett amikor ajándékozott egyet valakinek, így már nem is volt annyira csúnya, sőt, inkább barátságos lett.
Eközben Galileából hírek érkeztek egy bizonyos Názáreti Jézusról, aki harminc évvel korábban született Betlehemben, és aki most mindenféle csodát tett. Azt mondták, hogy ő volt a Messiás, a Megváltó. Befana rájött, hogy arról a csecsemőről volt szó, akihez neki nem volt bátorsága ellátogatni. Minden este, ahogy erre emlékezett, sírt a szíve a szégyentől és a nyomorúságos ajándék miatt, amit küldött a Jézuskának: egyetlen üres zokni… még csak nem is egy pár. Megbánásból sírt, de ettől csak még jobbá és szerethetőbbé vált.
Aztán megérkezett a hír, hogy Jézust megölték és három nap múlva feltámadt. Befana ekkor 103 éves volt. Imádkozott és sírt minden este, megbocsátást kérve Jézustól. Mindennél jobban szerette volna jóvá tenni az egykori önzőségét és gonoszágát, de úgy érezte, hogy ehhez túl késő volt már. Egy este a feltámadt Jézus megjelent neki álmában és ezt mondta:
-Bátorság Befana! Én megbocsátok neked. Adok neked egészséget még sok éven át és azt az ajándékot, amit nekem nem hoztál el, azt most minden gyermeknek elviszed a nevemben. A seprűdön fogsz repülni egyik házból a másikba és egy édességekkel és játékokkal teli zoknit viszel minden gyermeknek, aki előkészítette a jászlat és belerakta a három királyt. De arra is figyelj, hogy a gyermek jó volt-e, nem pedig önző… mert ebben az esetben szenet rakj a zokniba, remélve, hogy jövőre jól fog viselkedni.
És Befana így is tett és még mindig így tesz, hogy Jézustól kapott feladatát teljesítse. Évközben, tele boldogsággal és hálával, zoknikat varr, majd január 6-án cukorkákkal és ajándékokkal telve viszi a jó gyermekeknek. Olyan boldog, hogy időközben még a szén is jóízűvé és édessé vált.
Forrás: Ismeretlen olasz szövegből fordította Telepóczki Lili, 2023-ban.
Szerkesztő: Ez a legendamese az olasz nyelvterületen elterjedt többverziója ismert. A Dél-európai országokban további verzió is ismert. Bizonyos verziók szerint Az öregasszony felismerve hibáját a bölcsek/királyok után indul, de nem találja a nyomukat és az utat sem a Kisded Jézushoz, így azóta is bolyong a világban és minden gyermeknek zokniban ajándékot ad, hiszen lehet, hogy az a gyermek a kis Jézus.
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz.
Egyes mediterrán országokban süteményeket sütnek, amelyek közül az egyikben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja.
Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
A magyar hagyományokban is fennmaradt a háromkirályjárás, amelynek vízkereszt, január 6-á a napja. Ez az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:
- a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születése);
- Jézus megkeresztelkedése a Jordánban;
- Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn.
Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a Második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.
A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel. Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 23.
A háromkirályjárás egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének:
Háromkirályok napját,
Országunknak egy istápját,
Dicsérjük énekkel,
Vigadozó versekkel,
Szép jel és szép csillag
Szép napunk támad.
A mese fontos momentuma akár az olasz, akár a magyar hagyományokat vizsgáljuk, hogy a jelek, megnyilvánulások, felénk intézett invitálások befogadására készen kell állnunk. Csodás tanítás ez, bármely kultúrkörben is látjuk nyomait. Feleleveníteni, beszélgetni a saját szokásaink és más népek szokásai közötti különbségekről izgalmas téma lehet a felnövekvő gyerkőcök számára.
Kívánunk bőséget az új esztendőben és a vízkereszti karácsonyfa lebontás után vidámságot a farsangi időszakban!
Hogy lesz egy népmeséből népmese-foglalkozás?
Aki nem hiszi, járjon utána!
A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk.
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!
Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.
Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu
Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.
