Kovács Ágnes szerkesztésében:

Forrás: youtube.com

Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
- Nem eresztlek biz én, mert megeszel.
- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
- Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólt:
- Kedves malackám, ereszd be a két első ...

Boldizsár Ildikó gyűjteményéből, kazah népmese nyomán:

Valamikor élt két szegény jóbarát: Aszán meg Hászen.
Aszán kis darabka földjét művelgette, Hászen nyájacskáját legeltette. Így szerezték meg szűkösen a betevő falatot. Mindketten özvegyemberek voltak, de Aszánnak volt egy szép, kedves leánya - ő volt minden vigasztalása, Hászennek pedig egy deli, szófogadó fia - minden reménysége.
Egyik tavasszal, mikor Aszán éppen arra készült, hogy kimenjen a földecskéjére, nagy bajba jutott Hászen: tönkretette a sztyeppét a szörnyű vihar, és Hászennek minden juha elpusztult. Könnyezve, fia vállára támaszkodva tántorgott el a barátjához, és így szólt hozzá:
- Azért jöttem, Aszán, hogy búcsút vegyek tőled. Nyájam ...

orosz népmese nyomán:

Forrás: indafoto.hu

Élt egyszer, éldegélt egy apóka meg egy anyóka. Kimentek az erdőbe gombát szedni, s ott egy kiskacsát találtak. Sánta volt a kiskacsa. Fogták az öregek, és hazavitték.
Másnap reggel felkeltek, kimentek újra gombáért, a kiskacsának meg pihetollból puha fészket készítettek. Alighogy elmentek, a kiskacsa leánykává változott, sürgött-forgott, kisöpört, vizet hozott, lepényt sütött.
Hazatér az apóka meg az anyóka, megkérdik:
-Hát itt ki szorgoskodott?
Azt mondják a szomszédok:
-Itt járt egy sánta leányka, vizet húzott a kútból.
Az apóka meg az anyóka másnap megint felkerekedett, de nem mentek az erdőbe: elbújtak a kamrába. A kiskacsa megint leánykává változott, és fogta a vödröt, ...

Kovács Ágnes szerkesztésében:

Forrás: csinaljekszert.hu

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.
Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ...

Josef Haltrich erdélyi, szász mesegyűjteményből:

A kiskacsa illegve-billegve világkörüli útra készült, amikor odajött hozzá az ugribugri béka, és megkérdezte:
– Hová, hová, kiskacsa?
– Messze, a nagyvilágba! –
Felelte a kiskacsa.
– Én is veled tarthatok? –
A béka így vartyogott.
– Hát ülj fel a farkamra! –
Felelte a kiskacsa.
Azzal a béka feltelepedett a kiskacsa farkára, és elindultak együtt. Akkor jött a nagy malomkő, és megkérdezte:
– Hová, hová, kiskacsa?
– Messze, a nagyvilágba! –
Mondták kacsa és béka.
– Veletek tarthatok-e? –
Malomkő ezt kérdezte.
– Hát ülj fel a farkamra! –
Ezt vartyogta a béka.
A nagy malomkő felpattant a béka farkára, és így indultak lassan, lépésben tovább.
Akkor jött a piros ...

Arany László gyűjtése nyomán:

Forrás: harmadikszempont.blog.hu

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.  
Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:  
- Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.  
Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: "Hamm, bekaplak!" - azzal bekapta.
Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:  
- Eredj már, leányom, nézd meg, ...

Zagyvarónai mese emlékei után:

Valamikor réges-régen élt egy nagyon gazdag, gőgös, büszke király. Kitanálta, hogy ő nagyon szeretne mesét hallgatnyi.   Kihirdette az egész birodalmába, hogyha lenne valaki, aki neki három évig egyhúztomba mesél, annak adja feli birodalmát.  
- De jó gondolják meg, merd aki nem tud három évig mesélnyi, a vár faláná karóba húzatom a fejit!  
Sokan vágyodtak a feli birodalomra: grófok, hercegek, nagyobb urak sokan mentek szerencsét próbálnyi. Úgy érizték, tudnak mesélnyi, de bizony még a legügyesebb se vitte két-három hónaptó tovább.  
A király meg nem kegyelmezett senkinek, irgalmatlanú levágatta mindnek a fejit, a vár faláho nagy karókra szurkáltatta.   Majd egy szegény embernek vót egy ...

T. Aszódi Éva gyűjtéséből:

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Örmény népmese, Boldizsár Ildikó közvetítésével:

Forrás: eu.usatoday.com

A kígyó cimboraságot fogadott a hallal.  
- Húgocskám - mondja a kígyó a halnak -, végy fel a hátadra, és vigyél el   csónakázni a tengeren.  
- Szívesen - felelte a hal -, ülj fel a hátamra, majd viszlek, hadd lásd, mi lyen a mi tengerünk.  
A kígyó a hal köré csavarodott, s elúsztak a tengeren. Alig úsztak vala micskét, mikor a kígyó megharapta a hal hátát.  
- Nővérkém, miért harapsz engem? - kérdezte a hal.  
- Ó, csak véletlenül - felelte a kígyó.   Megint úsztak egy ideig, s a kígyó ismét belemart a hal hátába.  
- Nővérkém, miért harapdálsz engem? - kérdezte a hal.  
- A napfény megzavarta a fejemet - felelte a kígyó.  
Ismét ...

Kóka Rozália gyűjteményéből:

Forrás: krisztinaegyesulet.hu

Mátyás király egyszer nagyon megunta, hogy neki folyton-folyvást csirkepaprikást, vadpástétomokat, tortát, válogatott csemegéket kell ennie. Megparancsolta a szakácsnak, hogy másnapra neki olyan ételt készítsen, amilyent még soha nem evett. Jó is legyen, gusztusos is legyen, laktató is legyen!
A szakács nekifogott az ebédnek. Sütötte-főzte a legjobb ételeket, amilyent valaha is hallott. Hiába volt minden. Amikor a szolgák feltálalták a sok válogatott finomságot, Mátyás sorra elolta maga elől a tálakat:
- Ez se kell! Ez se jó! Ebből se akarok enni! Ezt se kívánom!
A szakács szinté kétségbeesett. Mit tudjon csinálni, hogy a királynak kedvét lelje? Elfogytak a tálak, a ...