A legszerencsésebb óra
Benedek Elek nyomán:
Forrás: www.moddb.com
Volt egyszer egy gazdag boltos annak felesége és egy szép kicsi leánykája.
Egyszer, mikor a dajka éppen ringatta a leánykát, hallja, hogy odakint az udvaron keservesen sír egy kisgyerek. Kiszalad, s hát csakugyan ott fekszik az udvaron egy esztendősnek látszó fiúcska, nem volt mellette senki. Fölkapja a dajka a gyermeket, beviszi a szobába. Éppen akkor jő be a gazdája, s kérdi:
- Hát ezt a gyermeket honnét hozád?
- Ez bizony, instálom, odakint sírt az udvaron, senki lélek nem volt mellette, s én behozám. Fogadja fiának az úr, elég gazdag, hál' istennek.
- Jól van - mondja a boltos -, hát csak dajkáld ezt is, majd meglátjuk, ha nagyobbra nevekedik, mi lesz vele.
Telik-múlik az idő, nevekedik egymás mellett a két gyermek: a fiú és a leány, együtt játszadoztak, együtt tanultak, s egymást úgy szerették, mintha édes testvérek volnának.
Mikor aztán akkorára nevekedtek, hogy a leány férjhez mehetett, a fiú házasodhatott, egyet gondoltak, egymás nyakába borultak, s mondták egy szívvel:
- Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket.
Szépen kézen fogják egymást, bemennek a boltoshoz, s mondják, hogy mit akarnak.
- Ohó, nem addig van az - mondja a boltos -, nem azért neveltelek fel, hogy a leányomat neked adjam! Az én leányom gazdag leány, te pedig szegény legény vagy. Hiába könyörögtek a fiatalok, a boltos nem engedett. Azt mondta a fiúnak:
- Egy föltétel alatt neked adom a leányomat. Nesze, adok neked egy vaspálcát, nem bánom, ha addig mégy is, míg ez a vaspálca el nem kopik, csak addig vissza ne fordulj, míg meg nem tudod, hogy ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb óra.
Elmegy a szegény fiú nagy búval-bánattal, ment hetedhét ország ellen, s addig ment, mendegélt, míg a zöld császár országába nem ért.
Gondolja magában, elmegy a zöld császárhoz, s ha nem egyéb, beáll nála szolgálatba. Fölmegy a palotába, egyenesen a császár színe elé. Kérdi a császár:
- Hát te mi jóban jársz, fiam? Látom a képedről, hogy nagy bánatod van.
- Hej, hogyne volna, felséges királyom, mikor meg kellene tudnom, hogy ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb óra. Ugyan bizony, ha meg nem sérteném, felséged nem tudja-e történetesen?
- Hát azt én honnét tudjam! - mondja a zöld császár. - Három hónapja hadakozok a török császárral, három hónap alatt nem volt egy szerencsés órám, honnét tudjam, hogy ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb óra? Hanem menj el a vörös császárhoz, ez soktudó ember, talán megmondja neked. Ha elejébe kerülsz, kérdezd meg tőle azt is, mi az oka, hogy a legszebb almafám már három esztendeje egy almát sem termett.
Ment tovább a legény, meg sem állott, míg a vörös császár országába nem ért.
Fölmegy a vörös császárhoz, az éppen a díványon ült, s elémondja, hogy mi jóban jár.
- Hej, fiam - mondja a császár -, nagy fába vágtad a fejszét, azt én is szeretném tudni, hogy ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb óra. Látod, nekem is van egy kutam, már három esztendeje ásatom, mégsem ad vizet. Ha jártadban-keltedben megtudnád ennek az okát, nagy jutalmát kapnád. Azt tanácsolom neked, menj el a fekete császárhoz, az kilencven esztendővel idősebb, mint én, sok országot-világot bejárt, ezerannyit tud, mint én. Az talán megfelel neked.
Meg sem állott a legény, ment a fekete császárhoz. Fölmegy hozzá, elmondja a baját, elmondja azt is, hogy a zöld császár és a vörös császár mit szeretne megtudni. Azt mondja a fekete császár:
- No, fiam, sok országot-világot bejártam, de még máig sem hallottam, hogy melyik lehet ezeregy esztendőben a legszerencsésebb óra. Annak sem tudom elgondolni az okát, hogy a zöld császár almafája miért nem terem almát már három esztendő óta, de még azt sem, hogy a vörös császár kútja miért nem ad vizet. Elég gondom van énnekem azonkívül is. A leányom hét esztendeje fekszik az ágyban, s a világ valamennyi csudadoktora nem tudja meggyógyítani. Hej, fiam, ha ezt megtudnád, bizony nagy jutalmát kapnád. Hát hallgass ide! Az erdőmön túl lakik egy barát, ez talán meg tudná mondani azt is, hogy melyik a legszerencsésebb óra, s azt is, hogy mivel lehetne meggyógyítani a leányomat, eredj, menj el hozzá.
Megy a legény, keresztülmegy az erdőn, s hát látja, hogy egy barát az erdőszélen fel s alá járkál, a hátán egy nagy kereszt. Odamegy hozzá, köszönti, a barát fogadja, de egy percig sem állott meg egy helyben, folyton-folyvást járt fel s alá.
Kérdi a legényt:
- Mi járatban vagy, fiam?
Elmondja a legény, hogy mi mindent szeretne megtudni. Mondja a barát:
- Régi ember vagyok, fiam, éppen ezer esztendeje hordom hátamon ezt a keresztet, s az volna a legszerencsésebb órám, ha le tudnám tenni, de nem tudom. Bizony nem tudom megmondani neked, hanem menj el abba a városba, melynek Elkárhozott város a neve, ahol lakozik a gonoszak királya. Mikor a város kapuja elé érsz, az magától megnyílik előtted, de meg ne irtózzál a szörnyű sötétségtől, csak menj elébb-elébb, tapogatódzva, s balra a hetedik ajtón hét lakatra találsz. Ez az ajtó is megnyílik előtted, s menj be, ottan lakik a gonoszak királynéja, az majd az urától megtudakol mindent, mert senki más nem tud ezekről a dolgokról, egyedül a gonoszok királya.
Elbúcsúzott a legény a baráttól, s meg sem állott, míg Elkárhozott város kapujához nem ért. Ott megnyílt a kapu előtte, belépett a városba. De szörnyű sötét volt, egy lépést sem látott előre, csak úgy tapogatott elébb-elébb, míg a hetedik ajtóhoz nem ért. Hát csakugyan ott volt rajta a hét lakat, s ahogy megtapogatja azokat, kinyílik előtte az ajtó.
Bemegy a szobába, ott van a királyné, köszönti:
- Adjon isten, jó napot, édesanyám!
- Szerencséd, hogy édesanyádnak szólítottál - mondotta a gonoszok királynéja -, mert különben szörnyű halálnak halálával halsz meg. Hát csak mondd elé, hogy mit akarsz, míg az uram hazajönne.
Elémondja a legény szép sorjában mind, amit akart, s akkor a királyné elbújtatta a kemence mögé, s mondta neki:
- Meg ne mozdulj, mert mindjárt jön az uram.
Jött is a gonoszok királya mindjárt, nagy zajjal, zakatolással, lármával, kérdezte a királynét:
- Ki van itt?
- Nincs itt senki, lelkem, uram.
- Hát ha nincs, hamar vacsorát, mert éhes vagyok.
Feladja a vacsorát a királyné, leülnek, esznek, vacsora után lefeküsznek.
Ahogy lefeküdtek, a királyné mindjárt úgy tett, mintha elaludt volna, pedig nem aludott. Egy kevés idő múlva megszólal, s mintha éppen álomból ébredt volna fel, mondja az urának.
- Jaj, lelkem, uram, édes uram, de csudálatos álmot láttam.
- Ugyan, bizony miféle álmot? - kérdi a király.
- Én biz' azt, hogy találkoztam a zöld császárral, s az elpanaszolta nekem, hogy a legszebb almafája már három esztendeje nem terem almát, s nem tudja: mi lehet az oka.
- Bezzeg hogy nem tudja - kacagott a király -, de én tudom. Mikor az a nagy háborúja volt a török császárral, s odavolt a háborúban, a gazdag emberek mind odahordták a pénzüket, a fa alatt ásták el, nehogy az ellenség megtalálja: annak a temérdek pénznek a rozsdájától nem terem az almafa.
A legény ezt jól megjegyezte magának a kemence mögött, a királyné pedig megint úgy tett, mintha elaludott volna.
Aztán egy kevés idő múlva ismét felébredt, s elkezdett beszélni:
- Jaj, lelkem, uram, alszik-e?
- Nem én, mi bajod megint?
- Ó, csak hallgasson ide, milyen csudálatos álmot láttam ismét! Találkoztam a vörös császárral, s elpanaszolta nekem, hogy három esztendeje éjjel-nappal ásatja a kútját, s mégsem ad vizet. Mi lehet oka ennek? Aztán találkoztam a fekete császárral, az meg azt panaszolta, hogy a leánya hét esztendeje fekszik, s nem tudják meggyógyítani.
Mondja a gonoszok királya:
- Már igazán csudálatos álom, de én tudom, hogy miért nem ad vizet a vörös császár kútja. Azért, mert két rosszlelkű leánya van, s attól a két rosszlelkű leánytól vesznek példát az alsóbbrendű leányok is. Azért nincs víz abban a kútban, mert Isten a rossz életű emberek előtt elzárja a vizet. Csak küldené a leányait a poklok fenekére, neki is jobb dolga lenne, s a kútjában is víz fakadna. A fekete császár leányának is tudom, mi a baja. Nehéz beteg volt, papot hívattak, a pap meggyóntatta, ostyát adott be neki. De azután is nagy volt a szenvedése, hívatták a doktort, az hánytatót adott neki, s a leány kihányta az ostyát. Ha ezt az ostyát meg tudnák találni, s újra bevenné, attól egyszeriben meggyógyulna.
Erre a királyné úgy tett megint, mintha elszenderült volna. De egy kevés idő múlva elkezdett hánykolódni az ágyában. Kérdi a király:
- Mi bajod, tán megint álmot láttál?
- Láttam bizony, uram, láttam, csudálatos álmot láttam.
- No de most már - mondotta a király - addig több álmodat meg nem fejtem, míg valaki jót nem húz reám.
Egyéb sem kellett a legénynek, kiszökik a kemence mögül, kezében volt a vaspálca, odamegy a királyhoz, s jót húz a hátára.
- Ejnye, de jólesett - mondja a király -, áldja meg az Isten, akárki volt. Üss egyet a feleségemre is!
Jól van, üt a legény egyet a királynéra is.
Ím, halljatok csudát, mi történt; abban a pillanatban megvilágosodott az Elkárhozott város. Nagy kedve kerekedett a királynak, s mondta a legénynek:
- No, te legény, neked köszönhetem, hogy a városom megvilágosodott, annyi kincset vihetsz el, amennyit csak elbírsz. Adok melléje még egy aranykoronát is.
Mondja a legény:
- Hát, ha olyan jó kedve van, felséges királyom, fejtse meg az én álmomat is.
- Mondjad bátran, miféle álom volt.
- Hát - mondja a legény -, hol, merre, nem tudom, erdő szélén sétáltam, s ottan egy öreg barátot láttam, aki ezer esztendeje hordja a hátán a keresztet, s nem tud attól megszabadulni. Vajon mi lehet ennek az oka, s vajon hogy tudna ettől megszabadulni az a barát?
- Hej, nagy oka-foka van annak - mondja a király. - Egyszer, mikor Jézus Krisztus a Földön járt, bement abba a kápolnába, hol a barát misézett. De a barát nem igaz lélekkel misézett, s Jézus Krisztus megszólította:
- Nem úgy mondják a misét, barát. A barát nem ismerte meg Jézust, s visszafelelt neki:
- Én csak jobban tudom, mint kelmed, hogy' kell misézni!
- No, ha jobban tudod - mondta Jézus -, ím, a hátadra teszem ezt a keresztet -, s mindjárt rá is tette. - Hordjad a hátadon mindaddig, amíg valaki azt nem kiáltja neked: elég volt!
- Hát azt meg tudná-e mondani - kérdezte a legény -, hogy melyik lehet a legszerencsésebb óra ezeregy esztendőben.
- No, hallod-e - mondotta a király -, hát még azt sem tudod? Hát melyik óra volna, ha nem az, mikor Jézus Krisztus született! Annak éppen most ezeregyedik esztendeje.
Na, most éppen eleget tudott a legény. Megköszönte a királyné nagy jóságát, a királynak is a temérdek sok kincset, koronát, s aztán indult visszafelé. A király még katonákat is adott melléje, s azt is jól lelkére kötötte, hogy ha valahol meglátná azt a barátot, s meg akarná szabadítani a kereszttől, jó messziről kiáltsa neki, hogy: elég volt, különben a kereszt az ő hátára kerül.
Elmegy a legény, először is a baráttal találkozik, s mikor mellette állott, nem szólt semmit, hanem elment jó messzire, s onnan kiáltotta: Elég volt! Abban a pillanatban leesett a kereszt a hátáról. Aztán ment a fekete császárhoz, s elmondta, hogy mi a baja a leánynak. Egyszeriben hívatták a papot, megkeresték az ostyát. Azt a pap ismét beadta a királykisasszonynak, s mindjárt egészséges lett. De bezzeg megörült a fekete császár! Nagy örömében egy szekér aranyat adott. Aztán ment a vörös császárhoz, s mondta a legény:
- Felséges császárom, nem lesz a kútjának addig vize, míg az ördögök el nem viszik a két leányát, mert mind a kettő gonosz lelkű.
- Bizony, ha azok, vigyék is az ördögök! - kiáltott a király.
S abban a pillanatban beugrott a szobába tizenkét ördög, fogták, vitték a két királykisasszonyt. Hát uramteremtőm! a kútból csak úgy ömlik-folyik a víz. Adott a vörös császár is a legénynek egy szekér aranyat, s úgy ment tovább a zöld császárhoz.
Elmondja annak is, hogy miért nem terem az almafa. Hát csakugyan az alja tele volt temérdek pénzzel. Kiszedik a pénzt a fa alól, s ím, abban a pillanatban virágzott az almafa. De úgy megörült ennek a király, hogy nagy örömében hat szekér aranyat adott a legénynek, s katonákat melléje: úgy ment haza a boltos városába.
Bemegy a boltos udvarába a sok arannyal, aranyos-bársonyos gúnyában. Bezzeg nem ismerte meg sem a boltos, sem a boltosné, de megismerte a boltos leánya. Egymás nyakába borulnak, ölelik-csókolják egymást. De már erre a boltos is megismerte, s ahogy látta a tenger pénzt, bezzeg hogy más szemmel nézte.
Elémondja a legény, hol járt, merre járt, s mikor mindent elmondott, mondja a boltosnak:
- No, édesapám megtudtam azt is, hogy melyik a legszerencsésebb óra ezeregy esztendőben. Az, amelyik napon Jézus Krisztus született. De bezzeg megörült a boltos, s mondta a legénynek:
- Látod-e, fiam, ezért is érdemes volt ezt a nagy utat megtenni.
Egyszeriben papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak, hét nap s hét éjjel szólott a muzsika, folyt a bor mindendenféle jó lé.
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
Benedek Elek nyomán. Forrás: http://mek.oszk.hu/04800/04865/04865.htm#124A
Magyar Néprajzi Lexikon: "A mesének 22 magyar változata ismeretes, ezek felépítése csak nagy vonásokban egységes: több változatból hiányzik a bevezető legenda, a szent emberek jóslata, az elcserélt levél motívuma, ezek csupán az emberfeletti lényhez vezető utat és a hősnek feltett kérdéseket, ill. a kérdésekre adott válaszokat tartalmazzák. Az egymástól lényeges vonásokban különböző redakciók arra vallanak, hogy a mesét több alkalommal, különböző forrásokból vettük át. Csak a legújabb szövegek egyike-másika közvetlen forrását ismerjük: Erdélyi János meséje Benedek Elek feldolgozásában; a Rózsa Kálmán és neje által kiadott ponyvafüzet, „Ágrólszakadt Anti” származékaival több ízben is találkozunk 20. sz.-i gyűjteményeinkben. – A típus a több ezer éven át nyomon követhető mesék közé tartozik. Legkorábbi változata megtalálható a szanszkritból kínaira fordított legendagyűjteményben, a Tripitakaban, egyes vonásai a klasszikus görög (i. e. 700–300), mások a hellenisztikus kultúra időszakára (i. e. 300–i. sz. 300) utalnak, mégis úgy tűnik, hogy a mese végső formáját a bizánci keresztény kultúrában nyerte. Arra, hogy a magyar nyelvterületre mikor, milyen utakon és módon jutott, ma még választ adni nem tudunk."
További mesék a Mesetárban.
A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógus képzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mese alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk.
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!
Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.
Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!
Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu
Ajánljuk figyelmetekbe e-book formátumú módszertani füzeteinket, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok.
Szakmai közösségeinkhez érdemes csatlakoznod, hisz óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékok témában és a népmesék világában kérhetsz tanácsot vagy oszthatsz meg tapasztalatokat.