Bari Károly gyűjteményéből:

Forrás: samczsun.com

Honnan volt, honnan nem volt, volt a világon egy cigányasszony, annak volt egy legényfia. Földönfutóként tengették sanyarú életsorsukat, állandóan vándoroltak egyik helyről a másikra, rótták a hosszú utakat télen is, nyáron is, naptámadattól napszentületig. Ahol rájuk talált az éjszaka, ott verték fel a sátrukat, s ott főztek, ott ettek mindig az isten szabad ege alatt, akár hóharmat, akár aszály hatalmasodott a füveken. Bizony, sokszor megesett, hogy semmilyen főznivaló nem akadt az átalvetőjükben; ilyenkor az összekotort hamuból sütöttek pogácsát, azzal csillapították meg egy kicsit az éhségüket, aztán reggelre kelve indultak maguknak tovább.
Egyszer elérkeztek egy erdő szélére és meglepte őket a sötétség.
- Hej, kedves anyácskám, most már megérett az idő a pihenésre! - mondta a legény. – Tanyát kéne ütnünk ezen a helyen, csakhogy útközben elveszett valahol a sátorrúd!
Fölfelelt erre a cigányasszony:
- Ó, drága fiam, hát itt van egy lépésnyire ez az erdő! Eredj, vágjál ki egy suhanc fát tartórúdnak és csináld meg hamar a sátrat, hogy minél előbb behúzódhassunk!
- Igazad van, anyám! – helyeselt a legény.
Azzal fogta a baltát és bement a sűrűbe. Néhány baltacsapással földre döntötte a legszebb fácskát, legallyazta simára és az erdőszéli lombok alatt ráfeszítette a sátorponyvát.
És akkor iszonyatos dörgéssel és csattogással előtte termett az erdő anyja! A cigánylegénynek majd a két szeme pattanna ki a nagy fényességtől, mert az erdő anyja tündöklő tüzes alakként közeledett feléje: teljesen mezítelen bőre olyan vörösen izzott, akár az izzó Nap; sascsőrhöz hasonlatos orra és hosszú gubancos haja pedig olyan csúf volt, hogy ország-világ rémületbe esett, amikor meglátta.
Szörnyű hangon rárivallt a legényre:
- Hogy merészelted kivágni a legkedvesebb fámat, te országút koptatója? Hogy merészelted ezt megcselekedni? Jól tudom, hogy itt van az anyád is, de én most mégis megbüntetlek téged, átkot teszek az életedre! Adja a drága Isten, hogy egy rettenetes kígyóvá változzál! Legyél kígyó! Ebből a sátorból meg egy színarany kastély váljon és süllyedjen el a föld alatti fekete mélységbe véled együtt, onnan járjál föl magadnak egy kis ennivalóér! És ne szabadulj meg addig az átoktól, amíg egy leány meg nem szeret téged kígyó képében, de úgy, hogy véled is hál, és nem árul el senkinek sem, amíg én meg nem jelenek nektek!
Ahogy ezt kiszólta a száján, a legény abban a szempillantásban kígyóvá változott és palotástól lesüllyedt a föld alá. A cigányasszony meg útnak indult egyedül.
És kint a falu végén lakott egy nagy, országos király, akinek olyan gyönyörű leánya volt, hogy sem ezen a világon, sem a másik világon nem versenyezhetett véle senki szépségben. Egyszer a királyúr kisasszonyleánya elment az erdőbe, hogy ágakat szedegessen a tűzre. Amint ott szedegette a lehullt, száraz ágakat útjába akadt a föld alatti aranykastélyból előbújt kígyó egy gallyra tekerőzve. Nem vette észre, föl akarta venni azt a gallyat is, ám a kígyó sziszegve rácsavarodott a testére. A királykisasszony úgy megijedt, hogy elájult a félelemtől, elvesztette az eszméletét. Akkor a kígyó oda csúszott a forráshoz, hozott egy kis vizet a szájában, megmosta a leány arcát és kedves szavakkal beszélt hozzá. Bizony, annyira összeegyeztek, hogy össze is feküdtek, és a szép királyleány áldott állapotba került, napról napra nagyobb lett a hasa.
Vallatóra fogta az anyja:
- Leányom, én úgy látom, hogy neked nő a hasad! Hát miért nem mondod te, kitől vagy terhes?
Feleli erre a leány:
- Ó, kedves anyám, ha azt az én apám meghallaná, rögtön a fejemet venné!
- Ne félj, leányom! Nekem elárulhatod nyugodtan! Meg bízhatsz bennem, hiszen az anyád vagyok!
- Tudd meg, kedves jó anyám, amikor elküldtél az erdőbe száraz ágat szedegetni, volt ott egy rettenetes nagy kígyó, az hált vélem és attól maradtam viselős!
A királyné azonmód továbbadta a hírt az urának, a koronása király meg olyan haragra gerjedt tőle, hogy a leányát nyomban elhajtotta a háztól, amiért leszégyenítette a királyi koronáját. Fegyverbe állította az egész katonaságot és elrendelte nekik, hogy vonuljanak ki az erdőbe, s öljék le, öljék meg a kígyót.
A királyleány ott futott előttük és kiáltotta:
-Menj el, menekülj innen, kígyó kedvesem, mert az apám ellened vezérelte az egész katonaságot, hogy megöljenek!
Mondta erre a kígyó:
-Bizony, te voltál az, aki elárultál, kedves feleségem, s ezért most átkot teszek rád! Akkor tudd megszülni a kicsi gyermekünket, ha már olyan nehéz lesz a terhed, hogy három vaspántot húzatol a hasad köré és ha hétesztendő vándorlás után háromszor megölelsz majd engem! Akkor szabadulj föl te is, de akkor szabaduljak föl én is az átok alól!
És a kígyó eltűnt.
A királyleány, pedig felöltözött vándorló ruhába és elindult zarándokolni.
Rótta a hosszú utakat a rengeteg országokon keresztül, éjjel és nappal csak ment, mendegélt, vándorolt megállás nélkül, mígnem elérkezett egy másik erdőbe. Az erdő közepén rátalált egy házacskára, amelyben ördögök laktak. Bekopogott hozzájuk a királyleány, s köszönt illendőképpen:
- Adjon Isten jó estét!
- Adjon az Isten, neked is, te szegény teremtés! Mi járatban vagy?
Előmondja, miben fáradozik:
- Jöttem volna szolgálatot keresni! Nem kérek pénzt a munkámért, csak eleséget adjatok minden nap, hogy ne haljak éhen!
Fölfelel az ördögvezér:
- Jó helyen jársz mert én megfogadlak szolgálni!
És a királykisasszony beszegődött az ördögök tanyájára nyulakat pásztorolni. Már várandós időben volt akkor, végezte mégis a nyúlpásztorlást napról napra, ahogy annak a rendje volt: reggel kicsapta őket a mezőre, vigyázott rájuk alkonyatig, szürkületkor, pedig híja nélkül hazaterelte a jószágokat. Ami kevéske kis ennivalót adtak neki fizetségül, azt elfogyasztotta, aztán csendben meghúzódott a fekhelyén és virradatig elő sem jött onnan, pihengetett, aludt magának.
Abban a régi világban még három napból állt egy esztendő, így a királykisasszonynak hamar letelt a szolgálata, s a megkezdett zarándoklást folytatnia kellett tovább. Alighogy megpitymallott, neki is indult a kanyargó ösvénynek, de nagyon nagy volt az erdő és egészen ráesteledett, mire kiért a szélére. A sok gyaloglástól rettenetesen elfáradt, legszívesebben lefeküdt volna valamelyik bokornak a tövébe, ám attól félt, hogy ha a szabadban éjszakázik, fölfalják a vadállatok. Nem tudta mitévő legyen.
- Mit csináljak? Mit csináljak? – töprengett tanácstalanul, s egyszer csak a fák között megakadt a szeme egy rozoga kunyhócskán, amelyben egy vénséges vén öregasszony lakott. Kopogtatott az ajtaján és bebocsátást kért.
- Adjon Isten jó estét, öreganyám!
- Isten hozott, kedves leányom! Mi járatban vagy erre?
- Szolgálatot keresek, öreganyám! Száműzött leány vagyok, elvállalok minden munkát, ami adódik, s ott alszom mindig, ahol felfogadnak!
- Jó helyen jársz, kedves leányom, én felfogadlak téged egy esztendőre! Az lesz majd a munkád, hogy kimégy a veteményes kertembe és kapálgatsz, amennyi az erődből telik! Ha elfáradsz, nyugodtan gyere be ide a szobába és pihengessél!
Így is történt.
Szorgalmasan dolgozgatott az öregasszony szolgálatában, kapálgatta és gyérítgette a virágokat meg a palántákat, naplemente után, pedig vizet hozott a forrásból és meglocsolta őket. Amikor véget ért az esztendő, a királykisasszony szép szavakkal megköszönte az öregasszony jóságát és útnak eredt ismét.
Bizony, már ott lett volna az idő, hogy világra hozza a gyermekét, nem jött el mégsem a szülés órája. Szomorúan sírdogált, majdnem elepesztette a nagy bánat, de semmit sem tudott tenni az átok ellen. Fölkereste a kovácsmestert és egy erős vaspántot abroncsoltatott magán körbe, hogy széjjel ne csattanjon. És indult tovább. Mihelyst megérkezett a másik országba, legelső útja ott is a kovácsműhelybe vezetett és rátétetett egy újabb vaspántot a viselős hasára. Így kelt útra a harmadik országba.
A hosszú, nehéz út során rongyokká szakadozott rajta a ruhája és olyan rettenetes fájdalmak érték utol néha, hogy csak jajdokolva tudta lépésre mozdítani a lábait.
Sokszor belekiáltott a messzeségbe:
- Jaj, kígyó kedvesem ne kínozz engem! Legyen benned szánalom és a szomorúsággal ne etesd meg a szívem egészen, így is csak a karéja van immár!
De a királykisasszony panaszszavaira nem felelt a távolból senki, ő pedig vánszorgott magának tovább fáradtan és betegen, és elérkezett a harmadik ország kovácsmesteréhez, aki körülövezete a harmadik vasabronccsal is, hogy folytathassa a zarándoklást hét fehér világon keresztül és hét fekete világon keresztül, átokkal megpecsételve.
Egy szép napon úgy határozott, hogy hazafelé veszi az útját.
Amikor visszaérkezett a kiindulási helyre, a kígyó ugyanaz alatt a fa alatt várt reá, mint ahol először találkoztak. A királykisasszony kitárt karral, örvendezve futott oda hozzá, megölelte és megcsókolta háromszor, és a kígyó abban a szent pillanatban daliás legénnyé változott megint. A királykisasszony hasáról is lepattantak a vasabroncsok és világra hozta kisgyermekét, aki olyan gyönyörű volt, akár egy gyönyörű virág!
És akkor megjelent előttük az erdő anyja és így szólt:
- Kedves fiam és kedves lányom! Amiért ilyen sokat szenvedtetek és bolyongtatok egymásért, én most azt parancsolom, hogy az a föld alatti aranykastély emelkedjen föl újra a napfényre, és legyen a tiétek, lakjatok benne, akár a királyok, és kormányozzátok az országomat, mert nektek adom azt is, és éljétek a világotokat!
Ahogyan hallottam,
Én is úgy mondtam.

Forrás: Bari Károly, Az erdő anyja : cigány népmesék és néphagyományok, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1990.

Aki nem hiszi, járjon utána!

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.