Benedek Elek gyűjtése nyomán:

Forrás: teahub.io

Rókáné komámasszonynak estefelé még nem volt meg a vacsoráravalója.
- Ejnye, ejnye - mormogott magában komámasszony -, de rossz napom van! Egész nap járok, semmit sem találok!
Szomorúan kullogott az erdőben, nézett jobbra, nézett balra, felnézett minden fára - hopp, megvan! Nini, egy fa tetején ott turbékol a vadgalamb. Sunyi módon felsandított a fára, s köszönt:
- Adjon isten, szépen búgó, burukkoló vadgalamb!
- Burukk, burukk, adjon isten, komámasszony. Hol jár, mit csinál?
- A városból jövök, szépen búgó, burukkoló vadgalamb.
- A városból? Mi újság?
- Hej, szomorú újság van ott. A király kiadta rendeletbe, hogy ezentúl a vadgalamboknak nem szabad a fán ülni, hanem le kell ...

Kovács Ágnes szerkesztésében:

Egyszer egy vén róka nagyon megéhezett egy kis pecsenyére. Fogott hát egy üres zsákot, a hóna alá csapta, és elindult vele világgá.
Ment, mendegélt, míg estére egy gazdaember házához nem ért.
Bekopogott, és amikor megkérdezték, hogy ki az, hát így felelt:
- Szegény utasember vagyok, s éjjeli szállást kérnék, hogyha megszánnának.
Jószívű ember volt a gazda is meg a felesége is. Megszánták a szegény utast, beengedték, vacsorával is megkínálták. A róka megköszönte, szerényen a padra kuporodott, a zsákját pedig a pad alá tette.
Mielőtt lefeküdtek, azt mondja a gazdának:
- Jaj, gazduram, nem jár itt a ház körül valami tolvaj? Ebben a zsákban egy szép nagy kakas van, nem szeretném, ha elveszne!
...

Majtényi Zoltán szerkesztés nyomán:

Volt egy öreg király, annak három fia. Az öreg már olyan öreg volt, hogy nem volt képes kimenni az udvarból, és templomot építtetett az udvarába, hogy ő ott, a saját udvarában menjen az Isten házába. Mikor a templomtorony elkészült, egy reggel egy madár szólalt meg a torony tetejében. Mikor az öreg király meghallotta a madár szólását, annyira megifjodott, mint egy húszéves legény. Rögtön szólt a fiainak, hogy fogják meg a madarat. Fel is ment a legidősebbik. Mikor rátette volna a kezét, a madár elrepült. Utánanézett. A messzi távolban látott egy erdőt, úgy látta, mintha az az erdő szélén szállt volna le egy fára. Lement a toronyból, és azt mondta az apjának:
- Édesapám, láttam, hova ...

Benedek Elek nyomán:

Fotó: nannau.wales

Hol volt, hol nem volt, még a világon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. Nagy legény volt mind a három, szerettek volna megházasodni.
Mondják az apjuknak, hogy mit akarnak.  
- Jól van - mondja a szegény ember -, hanem elég, ha egyszerre egy fiam házasodik. Menjetek el, s amelyik a legszebb virágot hozza közületek, az házasodjék meg.  
A két nagyobbik legény a faluból ki sem ment. Mind a kettőnek volt kedvese, hoztak azoktól szép virágbokrétákat. Hanem a legkisebbiknek nem volt senkije, semmije, az elment a faluból, s ment nagy búsan hegyeken-völgyeken át. Egyszerre csak egy rengeteg erdőbe ér, s rengeteg erdő közepében meglát egy régi palotát, palota körül egy ...

Több Pompás Napok képzés és gyermek program valósult meg az elmúlt években a Kincses Kultúróvoda  című pályázati program keretei között. A Kulturális és Innovációs Minisztérium megbízásából a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő nyílt pályázat keretében meghirdeti a Kincses Kultúróvoda 2023 pályázati felhívást . 

Az egyik legmeghatározóbb élmény a megvalósuló programok között a Rákosmenti Napsugár Óvodához kötődik. Ott továbbképzést és meseösvény programot is meg tudtunk valósítani a pályázatnak köszönhetően. Az intézmény vezetője, Tubolyné Szabó Kinga időt és energiát nem kímélve készítette elő a pályázati anyagot.
A jó munka eredményeként a kollégákkal igen vidám és hasznos napot tölthettünk ...

Jókai Mór szavai ötlöttek fel bennünk, a Pompás Napok alapítóiban, amikor megpillantottuk ezt a képet.

A büszkeség olyan kalauz az életben, mely az embert sokszor vízre viszi, sokszor jégre viszi, de sárba sohasem viszi.

Fotó:  Popovicsné Gyenge Judit

Így kezdődött

2020-ban a mezőlaki Tengelic Természetvédő Óvodát választottuk az ország első Pompás Intézményének. Helyesebb azt mondani, hogy kölcsönösen választottuk egymást, hisz Popovicsné Gyenge Judit - az intézmény vezetője már akkor elkötelezettje volt a Pompás Napok módszertanának - szakmai tapasztaltsága révén már a módszertan elméleti oktatásakor meglátta a lehetőséget a komplex népmese-foglalkozásban. Ezt a gyakorlati tapasztalatok is tovább ...

Legyen június utolsó szombatja a meséké!

Plakát: Szabó Janka
A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület tagjai elkötelezettek a mesék iránt. Céljuk, hogy minél több emberhez eljussanak a mesék.
Ehhez az célkitűzéshez a Pompás Napok csapata is szívesen csatlakozik, hisz a gyermek és felnőtt csoportokkal végzett munkánk középpontjában a népmesékkel kapcsolatos tudásátadás áll.

Mire számíthatsz?

Mesére, mesére és még több mesére!
Az idén június 25-én és 26-án ismét a mesék kerülnek a középpontba. Immáron harmadik alkalommal várják az érdeklődőket ideahaza Budapesten és több vidéki, valamint külföldi helyszínen is mesélők. Közösségekben, intézményekben, ...

Fogadjátok szeretettel Orlik Ilona, Pompás Nagykövet cikkét a népmesék és biologika világának közös szálairól!

*****************

A CSUDAMADÁR

Két távolinak tűnő terület: a mesei bölcsesség és élettani működésünk egybevetésére hívlak meg kedves Olvasó!

 „Volt egyszer egy szegény ember. Olyan igen szegény volt, hogy mindennapi betevő falatját is csak úgy tudta előteremteni, hogy mindent összegyűjtött, mit erdőn, mezőn talált.”
Fogott egyszer egy varjút, amelynek szárnya alatt írás tanúskodott arról, hogy aki a madár máját megeszi, abból római király lesz, aki pedig a szívét eszi meg, az a párnája alatt minden reggelre 3 arany pénz talál. 

Mi a legfőbb gondja a szegény embernek?
A NÉLKÜLÖZÉS!

AZ ...

Örmény mesemondók nyomán:

Hajdanában élt egy király. Volt három fia. A király vénségére elvesztette szeme világát. Bármint igyekeztek is az orvosok, hogy visszaadják a király látását, minden hasztalan volt. Akkor a király magához hívatta legidősebb fiát, s így szólt hozzá:

- El kell menned, hogy megszerezd nekem a vakság elleni orvosságot.

- Hová, merre menjek, apám?

- Eredj oda, abba az országba, melynek földjét még nem tapodta ló patája. Annak az országnak még a földje is meggyógyíthatja a szememet.

A legidősebb királyfi bement az istállóba, fogta a lovát, felült rá és elindult. Ment hat hónapon át, míg végül egy kietlen, kopár vidékre került, ahol egy forrás volt, és afölött egy kiszáradt fa állott.

...

Grimm fivérek gyűjtése nyomán:

Mese, mese, mesét mondok mostan a madarakról, madaraknak rettentő nagy csatájáról…

Úgy volt az, hogy egyszer a medve meg a farkas együtt sétáltak az erdőben s amint fel s alá jártak, gyönyörű szép madáréneket hallanak.

Megáll a medve ámulva, bámulva, szemét-száját eltátja, úgy hallgatja az éneket. Kérdi aztán a farkast:

– Ugyan bizony, farkas koma, miféle madár, aki olyan szépen énekel?

– Ez a madarak királya, mondotta a farkas. Majd elmegyünk hozzá s tiszteletünket tesszük nála.

– Helyes, hagyta rá a medve, úgy sem láttam még királyi palotát, gyerünk.

– Ohó, nem megy az oly könnyen, mondotta a farkas, meg kell várnunk, míg a királyné hazajő.

Egy perc múlva, ...