Albert András elmondása alapján:

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a tetűt és a bolhát rézpatkóba fogták, még azon is túl, volt egyszer egy szegény ember, annak egyéb gazdasága nem volt, mint egy üllője és egy kalapácsa. És most kezdődik a mese.
A réges-régi világban élt egyszer egy igen-igen szegény özvegyasszony. Egyetlen leánykájának arany volt a haja, és Ilonának hívták.
Amint telt, múlt az idő, egyszer csak meghalt az édesanya. De mielőtt meghalt volna, adott a leánykájának egy aranygyűrűt, és azt mondta, vigyázzon rá erőst, mert ha azt elveszti, az életét is elveszíti. Anyja holta után a leány elment szolgálni, szerencsét próbálni, jó gazdát találni, és bészegődött egy özvegy királynéhoz szolgálónak Tündérországba.
Nagy sötétség volt ebben az országban, és ezért nagy volt a szomorúság is. A sárkányok ugyanis ellopták a napot, a holdat és a csillagokat.
Volt ennek a királynénak egyetlenegy fiúgyermeke. Ahogy telt, múlt az idő, a királyfinak nagyon megtetszett a leány, csak az az egy nem tetszett neki, hogy a leány mindent fonákul csinált. Ezért nagyon megharagudott egyszer a királyfi, elbocsátotta, és azt mondta neki, hogy ha a napot, holdat és a csillagokat el tudja hozni, akkor visszajöhet, és még feleségül is elveszi.
A leány ekkor egy másik országba ment szolgálni. Annak a városnak a keleti sarkán volt egy kőszikla-barlang. Abban lakott egy öregasszony, de olyan öreg volt az asszony, hogy tizenkét karóval kellett a szempilláját felpöckölni, hogy lásson. Bészegődött a leány az öregasszonyhoz, mert ez az asszony azt állította, hogy a napot, a holdat és a csillagokat vissza tudja ővele hozatni.
Kilenc esztendeig szolgált a leány egyvégben, de akkor minden év három nap volt.
Mikor letelt a kilenc esztendő, azt mondta az öregasszony:
- Nesze, te kedves leányka, adok neked egy háromlábú paripát. Ezzel menj le a Sárkányok Országába, és adok egy kicsi sípot is, és ha lemész, addig meg ne pihenj, amíg virágszálra épített kastélyt nem találsz. Menj ki a selymes rétre, a vadalmafa alá, és ott fújj belé a sípba. A sípszóra megjelenik egy fehér egérke, kérj tőle tanácsot.
A leány nyergelt, kantározott, és elvágtatott a magas felhőkben a Sárkányok Országába. Meg is érkezett a selyemrétre, megkereste a vadalmafát, beléfújt a sípba, és ott termett azonnal a kis fehér egérke:
- Mit parancsolsz, édes leányom? - kérdezte az egérke.
- Szeretném a napot, holdat és a csillagokat visszavinni sötét Tündérországba, de ha nekem ez nem sikerül, a bú és bánat sírba visz.
Azt mondja a kis egérke:
- Ne búsuljál, kedves leányom. Majd én elhozom neked, ha megígéred, hogy az esküvődön násznagyod leszek.
Megígérte Ilona, hogyne ígérte volna. A kis egérke eltűnt, és három nap múlva elhozta a selyemrétre a nap tojását, a hold tojását és a csillagok tojását.
Ilona megköszönte szépen a kis egérnek az ő szívességét, nyergeit, kantározott, és indult visszafelé, hegyen-völgyön keresztül, addig, hogy már közel járt Tündérország határához.
Ekkor azonban a sárkánykirály paripája nyeríteni kezdett az istállóban. A király kiküldte az inasát a lovához, hogy kérdezze meg, milyen baja van. Szénája vagy szalmája nincsen-é?
- Szénám is van, zabom is van, de ellopták a nap, a hold és a csillagok tojásait. Király őfelsége még megtörhet egy véka diót, délebédelhet, és déli álmot is alhatik, és akkor is utolérjük a tojások rablóját.
A sárkánykirály felpattant a háromlábú lovára, és azon helyben már utol is érte Ilonát. Elvette tőle a tojásokat, de Ilona most már az öregasszonytól ötlábú paripát kapott és azt a tanácsot, hogy menjen vissza a kis egérhez, mondja meg neki, hogy a vadalmafa gyökeréből vegyen, és azzal kenje meg a lovat. Adott a leánynak egy kefét és egy fésűt - mondva, hogy ha még egyszer utoléri a sárkányparipa, a fésűt dobja hátra, és lesz abból egy rettenetes nagy, sűrű erdő. És azalatt vágtasson el. De ha még akkor is utolérné, dobja vissza a kefét, lesz abból egy rettenetes nagy tűz, és akkor biztosan megszabadul a sárkánykirálytól.
Ilona megint nyergeit és kantározott, megint lerepült a Sárkányok Országába. Elment a vadalmafa alá a selymes rétre, és belefújt a sípba. Megkérte a kicsi egeret, kenje meg a lovát a vadalmafa gyökerével, és lopja el neki újra a tojásokat.
A kicsi egér megint eltűnt, nem telt bele három óra, megint megjött. A tojásokat átadta Ilonának, megkente a lovat a gyökérrel, és a ló Ilonával megint felszállt a felhők közé.
Ekkor ismét nyeríteni kezdett a sárkányparipa. Leszalad a király, hogy megnézze a lovát, mi baja van.
- Édes gazdám, megtörhetsz egy véka mogyorót, délebédelhetsz, de déli álmot már nem alhatsz, és elérjük a tojások rablóját!
A király délebédelt, megtörte a véka mogyorót, nyergeit, kantározott, és útnak indult Ilona után.
Éppen Tündérország határánál érte utol, elvette a tojásokat, és azt mondta:
- Ha még egyszer az én országomba jössz, karóba húzatom a fejedet! Most az egyszer még megkegyelmezek!
Visszament Ilona az öregasszonyhoz, nagyon el volt szomorodva. Sírva panaszkodott, hogy megint nem sikerült a terve.
Ezzel vigasztalta őt az öregasszony:
- Ne búsulj, kedves leányom, adok én neked egy hétlábú szárnyas paripát, és ha azzal sem fog sikerülni, akkor az istentől kell, hogy paripát kérj magadnak.
Ilona megnyergelte és kantározta a hétlábú paripát. Felugratott vele az égig. Visszament a Sárkányok Országába. Megint leszállott a selyemréten a vadalmafa alá, és beléfújt a sípba. A kicsi egér meg is jelent.
- Mi bajod van, kis gazdám? - kérdezte sírva.
- A sárkánykirály megint elvette tőlem a tojásokat, de nem lehetne-e őket még egyszer ellopni?
A kis egérke vetett ekkor egy kecskebukát, lett belőle egy dongó, és úgy repült bé oda, ahová a sárkány a három kicsi tojást eldugta.
Ellopta őket harmadszor is, átadta Ilonának, ő megköszönte, nyergeit, kantározott, és már úton is volt Tündérország felé.
Alig tűnt el, már megint nyerített a sárkányparipa az istállóban. Kiszalad maga a király:
- Mi bajod van, édes lovam? - kérdezte. - Szénád nincsen, vagy zabod nincsen?
- Szénám is van, zabom is van, de nincs a három tojás. Ilona megint elvitte a napot, a holdat és a csillagokat. Most már se nem ehetsz, se nem ihatsz, se déli álmot nem alhatsz, se diót nem törhetsz, ha azonnal nyergelsz és kantározol, még úgysem biztos, hogy utolérjük.
Nyergeit és kantározott a király, és felrepült az égig. De bármilyen erőst hajtotta a lovát, csak nem érte utol Ilonát. Mert mikor már közel járt volna hozzá, hátradobta Ilona a fésűt, lett belőle egy rettenetes nagy erdő, és úgy megakadt a sárkányparipa ebben az erdőben, hogy addig Ilona messzire eljutott.
És mikor kiszabadult a sárkányparipa az erdőből, hogy továbbvágtasson Ilona után, Ilona a kefét dobta hátra, amiből egy nagy, veszedelmes tűz lett, úgyhogy a sárkánylovat megperzselte.
A sárkánykirály nagy tüzet, villámot és mennydörgést hányt haragjában, de Ilona baj nélkül tért vissza Tündérország határára.
Megköszönte az öregasszonynak a jóságát, és meghívta a lakodalmára. A három tojással visszament a sötét Tündérországba, és ismét bészegődött az öreg királynéhoz.
Mikor ezt megtudta a királyfi, azonnal hívta Ilonát:
- Megvan-é a nap, a hold és a csillagok?
Mire Ilona azt felelte:
- Előbb esküdjék meg vélem, aztán majd megmondom!
Mivel a királyfi amúgy is szerette, megesküdött vele. Akkor aztán Ilona átadta a három tojást, felbocsátották őket a magas égre, és megvilágosodott az ország. Csaptak is hét országra szóló nagy lakodalmat, és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Klikk a kiemelt részhez, ahol megtalálod a meséhez elkészített népmese-foglalkozást is 3 +1 ötlettel!

Forrás: Mesélte Albert András 1943-ban Csíkszentdomo­koson (Csík m.) R., Belatini Braun Olga. Archaikus jellegű mesetípusunk egyéni változata. Albert András egyéni módon olvasztja egy mesévé az Égitest-szabadító, Tündér Ilona és Rózsa és Ibolya meséjének jól ismert elemeit. A mesének ebben a formájában változatai eddig nem kerültek lejegyzésre. Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Dégh Linda (szerk.): Magyar népmesék. Budapest, 1960, Szépirodalmi Könyvkiadó.
Elektronikus forrás: https://meselofalu.eoldal.hu/cikkek/mesek/a-hetlabu-paripa.html

További meséket is találtok Mesetárunkban.

A Pompás Napok csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként érdeklődtök, akár gyermekeiteket szeretnétek mesei élményekhez juttatni. Pedagógusképzésekkel, felnőtt meseműhelyekkel, interaktív mesés alkalmakkal és hagyományőrző programokkal akár házhoz is megyünk. 
Írjatok a pompasnapok@pompasnapok.hu címre, hogy személyre szabott programot alakíthassunk ki!

Előadásainkra, képzéseinkre várjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekekkel foglalkozó szakembereket, meseszerető felnőtteket.

További inspirációért látogassátok meg Mesetárunkat és Játéktárunkat!

Ajánljuk figyelmetekbe kiadványainkat, amelyekben kidolgozott mesefeldolgozásokat találtok. Az elektronikus módszertani anyagok az intézményi keretekhez illeszkednek és segítik az óvodás és kisiskolás korosztállyal való foglalkozást.

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!

Látogassátok meg weboldalunkat: www.pompasnapok.hu

Érdemes csatlakoznotok szakmai közösségeinkhez, ahol óvodás és kisiskolás korosztályok számára népi játékokkal és népmesékkel kapcsolatban kérhettek tanácsot vagy oszthattok meg tapasztalatokat.