Pompás Napok

NEVELÉS JÁTÉKKAL ÉS MESÉVEL

2020. aug 12.

A három toll

írta: Kormos Rebeka
A három toll

Grimm gyűjteményből  Adamik Lajos és Marton László fordításában:

  1578397592_67.jpg

Volt egyszer egy király, annak volt három fia;kettő közülük okos és talpraesett, a harmadik viszont nem szólt sokat, együgyű volt, és csak úgy hívták: Balgafi. Midőn a király öreg és gyenge lett, és a végét érezte, nem tudta, három fia közül melyik örökölje a királyságot. Így szólt hozzájuk: "Keljetek útra, és amelyikőtök a legfinomabb szőnyeget hozza nekem, az lesz a király halálom után." És hogy ne legyen civakodás köztük, kivitte őket a palota elé, hátom tollat szétfújt a levegőben, és azt mondta: " Amerre szállnak, arra induljatok." Keletnek szállt az egyik toll, nyugatnak a másik, a harmadik egyenesen előre, és nem is szállt messzire, hanem ...

Tovább Szólj hozzá

népmese Grimm Marton László A három toll Adamik Lajos

2020. aug 06.

A méhkirálynő

írta: Kormos Rebeka
A méhkirálynő

Grimm testvérek gyűjteményéből: 

107666589_1041267479666159_776969270899615274_o.jpg

Egyszer egy királynak a két nagyobbik fia elindult szerencsét próbálni. Úgy elkanászodtak odakint a nagyvilágban, hogy haza se mentek többé. Otthon egy ideig várták őket, aztán a legkisebb királyfi, akit Tökfilkónak hívtak, fölszedelőzködött, és a keresésükre indult.
Hosszú ideig vándorolt, míg rájuk talált. Hanem a bátyjai kinevették:
- Ez az együgyű maga akar megbirkózni a világgal - mondták -, mikor nekünk kettőnknek sem sikerült, pedig mennyivel okosabbak vagyunk nála!
- Akkor gyerünk együtt mind a hárman - ajánlotta Tökfilkó.
A bátyjai beleegyeztek, így hát hármasban mentek tovább.
Egyszer csak egy hangyabolyhoz értek. A két nagyobbik föl akarta túrni hadd lássák, hogyan futkosnak ...

Tovább Szólj hozzá

mesetár népmese grimm A méhkirálynő

2020. aug 06.

Mátyás király meg a katona

írta: Kormos Rebeka
Mátyás király meg a katona

Egyszervolt.hu oldaláról:

kintimatyasjo.jpgForrás: maszol.ro

Elment egyszer Mátyás országot nézni. Ahogy ballag, lát az árok partján egy katonát. Látja ám, hogy a katona retket eszik. Még a hóna alatt is szorongat egyet.
- Mit eszel, szolgám? - kérdi tőle.
- Találja ki az úr! - mordul egyet a katona.
- Talán valami pástétomot? - firtatja a király.
- Lejjebb, uram, lejjebb!
- Ejnye, ejnye - tréfál a király -, ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel!
- Hát éppen eltalálta az úr!
Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona! Sehogy se megy a fejébe, ki is lehet ez az úr, aki annyira beleszól még az ebédjébe is.
- Hát az úr kicsoda? talán bizony deák? - kiabál utána.
Megfordul Mátyás, ő is visszaszól:
- Feljebb, fiam, feljebb.
- ...

Tovább Szólj hozzá

mesetár népmese Mátyás király meg a katona

2020. aug 06.

Mátyás király és a százesztendős ember

írta: Kormos Rebeka
Mátyás király és a százesztendős ember

 

Benedek Elek nyomán: 

unnamed_4.jpgForrás: digikonyv.tudastar.com

Mátyás király a budai hegyek között sétálva, csudálkozva állott meg egy kert előtt. Egy igen-igen öreg ember fát ültetett a kertben.
- Hallod-e, öreg - szólította meg a király -, talán bizony nem eleget dolgoztál ifjúkorodban? Most már pihenhetnél.
- Igaz, felséges uram, eleget dolgoztam - mondotta az öregember - de nekem öröm a munka. Bárcsak még sok esztendeig dolgozhatnám!
- Hány esztendős vagy?
- Kerek száz.
- S azt hiszed, örömét éred ennek a fának?
- Ha Isten akarja - felelt az öreg -, örömét érem, ha nem: majd örülnek a gyermekeim meg az unokáim. Nem érdemes ezek öröméért ültetni?
- Na, öreg - mondotta a király -, ha megéred a fa termését, hozzál majd nekem ...

Tovább Szólj hozzá

magyar mesetár népmese Benedek Elek Mátyás király és a százesztendős ember

2020. aug 06.

Ludak a búzában

írta: Kormos Rebeka
Ludak a búzában

Kovács Ágnes szerkesztésében:

ansergerda-4.jpgForrás: centauriweb.hu

Nyolc lúd aratás után összebeszélt, hogy kimennek búzakalászt szedni a tarlóra, s egy közös kamrába elteszik, hogy egész télen át legyen mit egyenek. Útközben váltig mondogatták egymásnak (lassan ejtve a szót):

- Nyolcan gyűjtsünk egy zsákkal! Nyolcan gyűjtsünk egy zsákkal!

De mikor odaértek, mindenik elkezdett gyűjtögetni a maga begyébe, mialatt egyre hajtják libahangon (sebesen ejtve a szót):

- Ki-ki magának! Ki-ki magának!

Forrás:  Icinke-picinke. Népmesék óvodásoknak. Válogatta és szerkesztette Kovács Ágnes. Bp.,1987, Móra.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Pompás Napok  csapatával várjuk jelentkezésetek és megkereséseiteket akár felnőttként ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 06.

Az aranypálca

írta: Kormos Rebeka
Az aranypálca

Benedek Elek nyomán:

mg_7719-copy.jpg

Volt egyszer egy öreg király s annak három fia. A fiúk megegyeztek, hogy elmennek országot-világot látni, de hárman háromfelé. A legidősebb azt mondta, hogy ő megy napnyugatnak, mert ott aranyfák vannak, s azokról ő aranyleveleket szed. A középső azt mondta, hogy ő északnak megy, s onnét drágaköveket hoz. A legkisebb azt mondta, őneki nem kell semmiféle kincs, megy a tengerre, hogy ott lásson, halljon s tanuljon.
Hát csakugyan elindult a három fiú háromfelé, a legkisebb tengeren utazott, egy nagy hajón. De már mentek egy esztendeje, még mindig nem értek szárazföldet, az élelmük mind elfogyott, s a híja volt, hogy éhen haljanak.
Egyszer mégis elértek a tenger túlsó partjára, s egy sziklás helyen kikötöttek. Ott a ...

Tovább Szólj hozzá

magyar mesetár népmese Benedek Elek Az aranypálca

2020. aug 06.

Az aranymadár

írta: Kormos Rebeka
Az aranymadár

Grimm testvérek gyűjteményéből: 

aranymadar-sandro-nardini.jpgForrás: gittegylet.com

Élt valaha régen egy király. Gyönyörűséges kert volt a kastélya körül, s a kertben állt egy almafa, amely csupa aranyalmát termett. Mikor eljött az érés ideje, este megszámlálták rajta a gyümölcsöt, de másnap reggelre egy hiányzott belőle. Jelentették a dolgot a királynak, az meg parancsba adta, hogy minden éjjel őrséget kell állni az almafa alatt.
Három fia volt a királynak. Ahogy leszállt az este, kiküldte a legnagyobbat a kertbe. Hanem éjféltájban a fiún erőt vett az álom, és reggelre megint hiányzott egy aranyalma. Másnap éjszakára a középső fiú volt a soros a virrasztásban, de ő se járt különben: mikor az óra tizenkettőt ütött, elnyomta az álom, s reggelre ...

Tovább Szólj hozzá

mese mesetár mesék népmese Grimm Az aranymadár

2020. aug 06.

Az aranylúd

írta: Kormos Rebeka
Az aranylúd

Grimm testvérek gyűjteményéből: 

brooke_goldgoose11.jpgForrás: carolsnotebook.com, illusztráció:  Leslie Brooke

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot űztek belőle; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek.
Egyszer a legidősebb testvér fát vágni ment az erdőre. Mielőtt elindult, anyja adott neki egy szép kalácsot meg egy flaskó bort, hogy legyen mit ennie-innia, ha megéheznék, megszomjaznék. Ahogy a fiú beért az erdőbe, szembejött vele egy ősz öregemberke, jó napot köszönt, s azt mondta:
- Adj egy darabkát a kalácsodból meg egy kortyot a borodból! Nagyon éhes, nagyon szomjas vagyok!
De a fiú nagy bölcsen azt felelte:
- Ha neked adom a kalácsomat ...

Tovább Szólj hozzá

mesetár mesék népmese Grimm Az aranylúd

2020. aug 06.

Luca fénye

írta: Kormos Rebeka
Luca fénye

A dédanyámról maradt rám ez a mese, kisgyermekkoromból élő emlékezetemben:

gyertya.JPGForrás: picfair.com

Volt egyszer egy szegény asszony, annak a szomszédja meg egy fösvény asszony. Olyan irigy volt ez az asszony a szomszédban, hogy még a kakasszót is lesajnálta a kerítésről.  A szegény asszony igen dolgos volt, éjt nappallá téve dolgozott kicsi kenyeréért. A magánakvaló szomszédasszony meg csak a maga javát szaporította. 
Egyszer a szegény asszony kapuján zörgetnek. Kapuig érve már tessékelte beljebb a vendéget. 
- Gyertyamártó asszony vagyok, estére szállást keresek. 
- Jöjjön beljebb, lelkem! Kicsi a konyhám, de a kemencénél megalhat.
Azt a kicsi levest is két tányérba vette, és az esti sötétben utolsó gyertyáját is ...

Tovább Szólj hozzá

mese népmese Luca fénye

2020. aug 06.

Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony

írta: Kormos Rebeka
Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony

Benedek Elek nyomán:

  crown-413692_1280.jpgForrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Volt egyszer egy öreg király. Bánattal feküdt, búval kelt ez az öreg király, mert hiába imádkozott az Istenhez, hogy áldja meg egy fiúgyermekkel, nem áldotta meg sem fiúval, sem leánnyal. Bú volt éjjele, bú volt nappala. Mindig azon tűnődött, hogy kire hagyja az országát meg a királyságát.
Egyszer, amint jön a templomból, elhaladott mellette egy bolondforma, félkegyelmű ember. Azt mondja:
- No, ez is mindig kesereg. De addig kesereg, amíg egyszer csakugyan utoléri a nagy búbánat.
Hallja ezt a király, megállítja az embert, s kérdi tőle:
- Mit beszéltél, he?!
- Én azt, felséges királyom, hogy addig kesereg, amíg egyszer csakugyan utoléri a nagy búbánat.
- Hogy értsem ezt? - ...

Tovább Szólj hozzá

magyar mesetár népmese Benedek Elek Mesélte Benedek Elek Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony